Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

312 A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. legalább oly ellátásban részesüljenek, amely visszaadja nekik azt az energiát, melyet kiadnak magukból napi munkájuk végzése közben. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ez nem következik be, akkor eleinte talán lassn sorvadás lesz, die ez a sorvadás! processzus mindig jobiban és jobban előre fejlődik, és valóságos nemzeti veszedelem csiráját hordozza magában- (Ugy van! a" jobboldalon.) Hogy Magyarországi népe, fizikai és szellemi munkássága, ha nem is boldog, de legalább munkája után megelégedett legyen, ea nemcsak azoknak a szegény embereknek érdeke, hanem érdeke magának az országnak is. (Ugy van! a jobboldalon. — Kabók Lajos: Helyeselnek, c»ak nem csinálják meg. Nagyon olcsó dolog helyeselni, de nem csinálni semmit. — Zaj.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Adózási politikánk mellett vagy azzal parallel meg kell emlékeznem ennek az országnak egy igen nagy kategóriájáról, azokról, akik a lehető legszerencsétlenebbek ebben az országban, pedig ennek az országnak érdekében testi épségüket vagy egészségüket otthagyták a különböző csatatereken. Ezek a hadirokkantak s a hadiözvegyek és árvák. Statisztikai kimutatás szerint mindig kevesebben lesznek a hadirokkantak, akiket az államnak támogatni kell. De a hadirokkantakat minden esztendőben felülvizsgálatra küldik és nemhogy felemelnék a hadisegélyt, de minden esztendőben leszállítják. (Szomjas Gusztáv: Ezt is szóvátettük!) Statisztikai adatok szerint a hadirokkantak állami segélyezése csökkent, de ugyanakkor mindig szaporodott az utcán kolduló hadirokkantak száma, annak ellenére, hogy ezeket a szegény kolduló hadirokkantakat a rendőrség jórészt behordja és vagy hazatoloncolja, vagy pedig elhelyezi a toloncházban. (Kabók Lajos: Ez is helyes?) Én azon a véleményen vagyok, hogy azok, vagy azok özvegyei és árvái, akik Magyarországért életüket áldozták, megérdemlik azt, hogy a magyar kormány oly segélyben részesitse őket, (Pikler Emil: Mint Bachert! — Zaj.) amelyből nem mondom, hogy előkelően, de szűkösen megélhetnek, és ne kergesse ki őket az utcára koldulni a maga szükkeblüségével. Azokat a hadirokkantakat pedig, akik féllábbal, félkézzel, vakon, vagy idegsokkal jöttek haza a harctérről, szintén oly ellátásban kell részesíteni, amely megmenti őket attól, hogy koldulniuk kelljen az utcán, (Ugy van! a középen.) vagy hogy bebörtönözzék azokat a : szerencsétleneket, akik a harctéren vitézségi érmet szerezve küzdöttek, szenvedtek a hazáért. (Ugy van! jobbfclől.) Tessék megengedni, hogy egy tipikus esetet, ha nem is egészében, de részletében ismertessek a t. Nemzetgyűlés előtt. 1926 március 17-én az egyik lapban megjelent egy tudósitás, amely szerint Könyves József hősi halott özvegye, kinek öt gyermeke van, négy esztendeje, 1922 óta futkos és szaladgál azért, hogy a maga és gyermekei részére államsegélyt kapjon, de sehol nem tudott államsegélyhez jutni. Közben legnagyobb leánykája megszökött hazulról és eltűnt abban a nagy emberi forgatagban, amelyben az ilyen szerencsétlen fiatal leányok eltűnni szoktak. Végre az egyik elöljáróságnál elintézték az ügyét és egyszer csak kapott 76.000 koronát a postán. Ez a szegény asszony rendkívül megörült ennek és azt mondotta, hogyha ezután 76.000 koronája lesz egy hónapra és ezt neki 1922-ig visszamenőleg meg fogják fizetni, akkor vehet valami ruhácskát, cipőcskét a még ' évi április hó 22-én, csütörtökön. megmaradt négy gyermekének is és talán egykét jó falattal is elláthatja őket. Várta, hogy ki fogják fizetni visszamenőleg a pénzt, mert azelőtt nem kapott egy krajcárt sem és miután nem kapta meg, elment az illető elöljáróságra, ahol egy Plesch nevű irodatiszt, aki ott a legnagyobb hatalom, kijelentette neki, hogy nem kap visszamenőleg egyetlen krajcárt sem, de a 76.000 koronát, mivel az ura a csatatéren halt meg, meg fogja kapni rokkantellátás címén. En nem igen szoktam könnyen elérzékenyedni, de amikor egyrészt látom ezt a szenvedést, másrészt látom azt a hivatali indolenciát, amely az ilyen szenvedő szegény asszonyokkal és ártatlan gyermekekkel szemben szokott megnyilatkozni, akkor — őszintén mondom, — rendkívül fájdalmat érzek a lelkemben. Ez az egyik dolog, majd ráfogok térni más dolgokra is. Rendkívül örülök, hogy az igen t. népjóléti minister ur megjelent, mert ki akarom jelenteni, hogy nemcsak most, hanem már jó hosszú idővel ezelőtt, tisztába jöttünk azzal, hogy a népjóléti minisztérium, mint ilyen, a maga hivatását nem teljesiti, talán azért nem, mert nem teljesítheti. (Szomjas Gusztáv: Az már lehet!) Én nem mondom azt, hogy a minister úron fordul ez meg, hanem azt, hogy azért, ami itt történik, az egész kormányzatot kell okolni. Nem tudhatom, hogy mi történik a ministertanácson, hogy a minister ur milyen indítványokkal megy a minister! an ács elé, hogy ott miben szavazzák le és miben nem, csak egyet tudok és ez az, hogy a népjólét terén ebben az országban vagy abszolúte semmi sem, vagy pedig igen csekély dolog történik. De nemcsak a rokkantkérdés égető kérdése ennek az országnak, mert itt van még a munkanélküliség kérdése is. Épen Jászai képviselőtársam volt az, aki néhány psrccel ezelőtt mondotta el, hogy Magyarországon a szakszervezetek 1925-ben 11 milliárd koronát fizettek ki munkanélküli segély címén. Ezzel szemben mit adott az állam? Az állam egyetlenegy krajcárt erre a célra nem adott, erre nem volt pénz, (Kabók Lajos: Ráült a törvényjavaslatra és nem akar felkelni róla!) Majd rátérek később erre is. Budapest székesfőváros, amióta ott demokratikusan gondolkozó emberek is vannak, erre a célra már adott nagyobb összeget, de adtak a vidéki városok is több-kevesebb összeget, csak épen a magyar) állam az, amely ezen a téren abszolúte semmit sem tett. (Pikler Emil: Csak a kapitalistákon esik m<eg a szive!) Nemcsak erről a, kérdésről vím itt szo, hiszen a munkanélküli munkás nem alamizsnát akar, hanem munkát, hogy doigozhassék, megélhessék s hogy felesége és gyermekei élni tudjanak. , . Itt van a beruházás kérdése. Hol látDuk, hogy a magyar állam e téren olyan beruházást eszközölne, amely tekintélyes beruházásszámba mennél Pedig ebben az országban hidak, utak, lakóházak építése és a csatornázás elsőrangú állami érdek volna. Ezen a téren vagy semmi sem történik, vagy ha történik is valami, az csak kevéssel több a nullánál. (Kabók Lajos: Összevissza hat állami házat építettek.) Majd még rátérek ezekre a dolgokra is, de más vonatkozásban. Emellett itt van a munkanélküliség elleni biztosítás kérdése. A munkás nem azt akarja, hogy amikor munkanélkül van, az állam segítse és támogatást adjon neki, hanem csak azx, hogy miután a munkanélküliség közgazdasági jelenség... (Herczeg Béla: Egész Európában!)