Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-535
A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. ez volna a feltétel. — Simon János: Általánosságban ez a feltétel, nemcsak a nagybirtoknál! — Szeder Ferenc: De amikor egyetlen gyermeket se vesznék magukhoz!) Elnök: Csendet kiérek. Jászai Samu: Amikor szociálpolitikáról beszélünk, akkor mindenesetre meg kell említeni a genfi Munkaügyi Hivatalt, amely állandóan felszínen tartja a szociálpolitikai kérdéseket, és amely hivatal a békeszerződésnek szülötte. Ma Griger igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Trianon az oka minden bajnak, minden bűnnek, és ő — legalább is a szavait igy lehetett értelmezni — nem ítélné el a frankhamisitókat sem, hiszen Trianon kényszeritette őket erre. Én ebben a felfogásban nem osztozom, nem osztozom azért, mert erkölcsi tekintetben nem lehet valakit, különösen olyan embereket, egy herceget, egy jó, kitűnő állásban levő férfiút, arra kény szer iteni, hogy frankot hamisítson. De hazafiságból sem lehet ezt menteni, mert köszönöm az olyan hazafiságot, amely arra kényszeríti az embert, hogy bűncselekményt kövessen el. Nem lehet ezt menteni semmiképen. De nem akarok most a frankügyről beszélni, maradok témámnál és ismét Genfről beszélek. A trianoni bókefeltételek XIII. Része azt mondja, hogy a Nemzetek Szövetsége mellett Nemzetközi Munkaügyi Hivatal alakítandó, amely hivatal évenként tartja értekezleteit és amely szociálpolitikai kérdésekről és elsősorban azokról a kérdésekről tanácskozik, amelyeket a béke feltételek előírnak. Talán nem lesz felesleges, ha az igen t. elnök ur engedélyével ebből két vagy három sort felolvasok. Azt mondj cl ci békeszerződés XIII. részének 355. cikke, hogy fontosak (olvassa): »1. A fentemlített vezérelv, hogy a munka nem tekinthető csupán árunak vagy kereskedelmi cikknek. 2. A szabad szervezkedés joga minden törvényes célra ugy a munkások, mint a munkaadók részéről.« — Tehát a^ békefeltételek a szabad szervezkedés jogát írják elő, annak a szabad szervezkedésnek jogát, amelyet, sajnos, Magyarországon csak akkor élvezhetnek a munkások, ha a belügyminister ur, illetőleg a hatóságok megengedik. (Tovább olvassa): »3. A munkások díjazása olyan munkabérrel, amely abban az időben és abban az országban, amelyben élnek, számukra tisztességes életmódot biztosit. 4. A 8 órás munkanap vagy 48 órás munkahét elfogadása mint elérendő zsinórmérték mindenütt, ahol még nincs elérve. 5. Hetenként legalább 24 órás munkaszünet, amely, amennyire csak lehetséges, a vasárnapot magában foglalja. 6. A gyermekmunka megszüntetése és mindkét nembeli fiatalkorúak munkájának olyan korlátozása, amely nevelésük folytatását és kellő testi fejlődését lehetővé teszi.« Ezek tehát az alapelvek és ezeken épül fel a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal. Örülök annak, hogy a kereskedeleimüg*yi minister ur itt van. Ö mondotta a, múltkor, hogy elintézték az összes genfi egyezménytervezeteket. De hogyan intézték el? Ez, azt hiszem, a múlt éfvi március havá'ban volt. Épen akkor passzivitásban volt a szociáldemokrata párt. A nemzetgyűlés egy fél óra alatt elintézte az összes szociálpolitikai egyezménytervezeteket. Elintézték tehát Genfet, még pedig olyan módon, hogy a nemzetgyűlés ezeknek az egyezménytervezeteknek nagy részét elutasította, T. i. a Nemzetek Szövetségének szábáévi április hó 22-én, csütörtökön. 307 lyai szerint minden ilyen Genfben elfogadott , egyezménytervezetet egy éiven belül az illetékes törvényhozás elé kell terjeszteni, a törvényhozás hatásköréibe tartozik, hogy elfogiadja-e, vagy nem; hogy elfogadja, arra már • nem kötelezi. Itt tehát egyszerűen elutasitot! ták azok nagy részét, és a nemzetgyűlés csak néhány jelentéktelen egyezmény ter vezetet fogadott el, amelyek már úgyis benne voltak a törvényeikben. Márpedig, t. Nemzetgyűlés, Magyarországnak szüksége van arra, hogy a külföld szimpátiáját megnyerje. És méltóztassanak elhinni nekem, hogíy az ilyen egyezményterveizetek elvetése nem fokozza a szimpátiát Magyarország iránt, mert hiszen ezt a Nemzetek Szövetsége főtitkárának be kell jelenteni. Én néhányszor résztvettem ezeken az értekezleteken és valahányszor ott részt vettem, mindig felolvasták a bejelentéseket és a Munkaügyi Hivatal jelentései'ben is benne van az, hogy melyik orszáÉ fogadta el az egyezménytervezetekéit és melyik nem. : Valaki itt a képviselő urak közül a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt »egy marxista szevezetnek« nevezte. Erről a »marxista szérvezet«-ről tudnunk kell azt, hogy ennek a gyülekezetnek 50%-a maglasrangu állami hivatalnok, 25%-a munkaadó és csak a negyedik 25%-a munkás. Amikor tehát abban a szervezetben 3 /'i részben vannak olyanok, akik a mai társadalmi rend fentartását akarják és azaétrt küzdenek, akkor nein lehet veszedelmes az a határozat sem, amelyet ott hoznak. Hogy a magyar törvényhozás még sem fogadta el azokat az egyezménytervezeteket, ez sajnálatos körülmény, die azért nekünk kötelességünk tovább küzdeni. Nem mondhatunk le a munkanélküliség elleni biztosításról sem. A munkanélküliségről nem akarok most beszélni, csak annyit jelenthetek ki, hogy mi annak idején egy memorandumot adtunk be az igen t. népjóléti minister úrhoz, amelyben kértük a munkanélküliség elleni biztosítást. Hiszen ma már alig van ország, amelyben ezt ne iktatták volna törvénybe. Ha pedig a pénzügyminister ur azt mondja, hogy ezt megcsinálni anyagilag nem lehetséges, erre az a válaszom, hogy mi olyan javaslatot adtunk, amelyet el lehetett fogadni, amely az államot nem terheli meg nagyon. Mi azt mondottuk, hogy tessék^ olyan törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé, amely kimondja, hogy az alkalmazottak, tehát a munkások, vagy a magántisztviselők kötelesek a biztositásnak egy részét fizetni, másik részét kötelesek a munkaadók, harmadik részét a községek, és csak a negyedik részét, de igen jelentéktelen részét, köteles az állam fizetni. Ez olyan javaslat, amelyet el lehetett volna fogadni ós amely az államnak sok pénzébe nem került volna. Sajnos, itt megakad minden, azért, mert a munkaadók nem akarják. Ha az igen t. kormány azt várná, hogy a munkaadók is beleegyezzenek valamilyen szociális törvény megalkotásába, akkor igen soká várhatnak. Mi azt láttuk az életben, hogy a legfontosabb szociális törvényjavaslatokat a munkaadók mindig ellenezték, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Csak egy esetet mondok. Körülbelül 120 évvel ezelőtt alkották meg Angliában az első munkásvédelmi törvényt, a gyermekvédelmi törvényt. Midőn azzal a javaslattal jöttek az angol parlament elé, hogy a 12 éven aluli gyermekek munkaideje naponként 11 óra legyen, — és ez elég hosszú idő egy 12 éven aluli gyermeknek — az angol gyárosok azt mondták, 45*