Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

306 A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. azért, mert nincs ennivaló, vagy pedig" a szennyben, piszokban pusztulnak el. Nem tudom, mit akarnak elérni az embervédelmi kiállítással, de mindenesetre felszólítottak bennünket, tudniillik a szakszervezeteket is, hogy mutassuk be, mit tettünk az embervédelem terén. Részt is fogunk venni a kiállitáson. Bemutatjuk, hogy a szervezetek mennyi segélyt fizettek az utóbbi években, mennyi rokkantsegélyt, árvasegélyt, özvegyi és munkanélküli segélyt. És akik meglátogatják a kiállitást, látni fogják, hogy ezek a szakszervezetek nem olyan intézmények, mint aminőknek Viczián képviselő ur szokta bemutatni, hanem ezek az intézmények igazán sokat tesznek az embervédelem szolgálatában. Oly sokat tesznek, hogy nem ismerek Magyarországon intézményt, amely hasonlóan sokat tenne, Amit az állam tesz, az vajmi kevés. A gyermekvédelem kérdése összefügg a lakásviszonyokkal is. Budapesten és a vidéken is akárhova nézünk, mindenütt zsúfolva vannak a lakások, a kórházak. Budapesten több mint 200.000 lakás van, de ennek több mint a fele egyszobás lakás. Ezekben az egyszobás lakásokban rengeteg az ágyrajáró. Vannak kis szobáeskák, amelyekben öt-hat-nyolc ágyrajáró alszik. A statisztika mutatja ezt ki, nem én mondom. A budapesti statisztikai hivatal mutatja ki, hogy vannak ilyen szobák. Méltóztassék meggondolni, mit jelent erkölcsi- és egészségügyi tekintetben az, hogy férfiak és nők ilyen kis odúban együtt laknak és ha ott valamilyen megbetegedés történik, elképzelhető, hosry ebből milyen bajok származnak Minthogy rosszak a lakásviszonyok, ezért kevés a kórház is. Ha Budapesten rendes lakásviszonyok volnának, elég lenne a kórház is, de mert a lakásviszonyok igen rosszak, a betegek kénytelenek mind kórházba menni. Ez az oka annak, hogy a kórházak mind túlzsúfoltak. A legutóbb eljártam a Rókusban és láttam, hogy egy teremben körülbelül 40 beteg volt. Az egyes ágyak között alig volt egy kis üres hely. 40 beteg egy szobában és emellett még kénytelenek naponta százával elküldeni a betegeket, mert nincs hely. (Szomjas Gusztáv: Ez igy van!) Nincs hely azért, mert az^ egészségügyi állapotok a vidéken is rosszak és a vidéki beteg is kénytelen Budapestre jönni, ha gyógyulást keres, hiszen nincs kórház a faluban, ott egyáltalán nem is tudják, mi a kórház és ha a vidéki városban van is gyenge felszerelésű kórház, az is el van hanyagolva. (Szomjas Gusztáv: Erről kellene beszélni! — Szeder Ferenc: Erről beszél! Tessék meghallgatni! — Szomjas Gusztáv: Szívesen hallgatjuk. Erről és ezeknek orvoslásáról kellene beszélni mindig!) A népjóléti minister urnák kellene mindenekelőtt gondoskodnia arról, hogy az egészségügy valamiképen fejlesztessék. Mondhatom, hogy sehol ilyen állapotok nincsenek, mint Magyarországon. Megnéztem a lakásviszonyokat, pl. Hollandiában. Talán nem is hiszik el t. képviselőtársaim, a munkás ott három-négy szobás lakásban lakik, itt pedig kénytelen négy-öt ágyrajáa'ót tartani, hogy megfizethesse a házbért. Igaz, hogy ott is magas a házbér, nem volna helyes, ha mást mondanék, de a keresete is ennek megfelelő. Svájcban nincs egyszobás lakás és Németrszágban sem építenek már egyszobás lakásokat. Mindenütt legalább kétszobást építenek, mert hiszen a családnak, különösen ott, ahol felnőtt gyermekek vannak, szüksége van arra, hogy két-három szobája legyen. Sajnos, a magyar évi április hó 22-én

} csütörtökön. munkáscsaládok még nem álmodozhatnak erről, hogy nékik két-háxomszobás lakásuk legyen, hiszen mint mondtam, az egyszobás lakás bérét sem tudják megfizetni. Azok a nyomorúságos Asszonyok, amelyek a vidéken vannak, visszahatnak a fővárosra is. Nemcsak a betegek jönnek ide ezrével, hanem a munkások is. Ide jö'pnek a napszámosok, hogy itt dolgozzanak, munkát kapjanak. Télen, amidőn a nagy havazások voltak, ezrével jöttek ide a szegény napszámosok, és munkát kértek, mindamellett, hogy a főváros csak 35 000 koronát fizetett, igaz, hogy később javított és már 37.000 korona napszámbért ad. Tömegesen jönnek ide, mert azt mondják, otthon még ennyi napszámot sem kapnak. Nem igen járok vidékre, de ha néha elmegyek, azt látom, hogy a Budapest körüli falvakban is borzasztó állapotok vannak a lakások terén. Láttam béresházat, amelyben legalább négy család lakik egy nagy szobában. Láttam ott legalább 20 gyereket és senki sem törődik ezekkel a dolgokkal. A lakások is rószszak, nincsenek alápincézve, nedvesek, terjesztik a tüdőbajt és minden egyéb bajt hoznak a népre. Azt mondom, hogy a gyermekvédelem ig'en fontos feladata a népjóléti minister urnák, de a gyermekvédelem sohasem lesz jó, ha nem gondoskodnak a felnőttek védelméről is. A nyomorgó anya nem tudja gyermekét táplálni. Ahol nyomorgó szülők vannak, ott hiába mindenféle gyermekvédelem. A gyermekvédelem a szülőknél kezdődik. A szülőkről kellene gondoskodni. Igen nehéz feladat az, hogy a szülők megfelelő keresethez jussanak, de ha megfelelő keresethez jutnak, gyermekeikről is gondoskodva van. Már a múlt költségvetési vita alkalmával szóbakerült, hogy sok gyermek megy ki a külföldre, Hollandiába, Svájcba, Belgiumba, sőt néhányan Franciaországba 'is. Nekem alkalmam volt Hollandiában, Utrechtben egy ilyen kiküldött magyar gyermekkel találkoznom, megkérdeztem tőle, hogyan érzi magát. A gyermek, akit Pesten is meglátogattam, nagyon jól érezte magát. Egy utcaseprőnél lakott, akinek hat gyermeke volt, de azért még odavette hetediknek a magyar gyermeket és ezt az idegen gyermeket is egészen jól eltartotta. Ennek az utcaseprőnek négyszobás lakása van Utrechtben. (Szeder Ferenc: Bár ami mágnásaink volnának ilyen nagylelkűek!) Svájcban megkérdezték tőlem, vajjon Magyarországon csupa szegény ember lakik, ós itt nincsenek jómódú emberek, ugy, hogy a gyermekeket mind ideküldik Svájcba, Hollandiába és más országokba?.Mondtam, hogy vannak nálunk is földbirtokosok, de nem tudnám megmondani hogy ők vesznek-e magukhoz szegény gyermekeket. Azt mondtam, nem tudom megmondani, mert nincs ez sehol kimutatva és nem állíthatok olyant, amit nem tudok bizonyosan, de mindenesetre szegénységi bizonyítvány volna, ha a magvar birtokosok nem tennék meg legalább is ugyanazt, amit megtesznek az idegenek, hogy egészen idegen gyermekeket vesznek magukhoz, magyar gyermekeket, ápolják, nevelik őket, és nem is hiszem, hogy ez nálunk ne történjék meg. (Simon János: Adják vissza országunkat és majd fölneveljük őket magunk! — Szeder Ferenc: Nem ők vették el. nem adhatják vissza! — Simon János: Járuljanak hozzá, hogy visszakapjuk! — Vanezák János: A nagybirtok 70%-a megmaradt, és egyetlen gyermeket se vesznek a vidéken a birtokosok magukhoz! — Szeder Ferenc:,Szóval, a nagybirtoknál