Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

À nemzetgyűlés 535. ülése 1926. takes házakat építsenek. Hiszen egyik a másikkal szerves kapcsolatban áll. (Erdélyi Aladár: De az utóbbi a prius!) Azért beszéltem először a hitelkérdés megszervezéséről, aziéírt nyújtottam be az amortizációs kölcsön megteremtésére vonatkozó határozati javaslatomat, mert az én meggyőződésem is az, hogy a telektulajdonosokat nem lehet addig az építkezésre kényszeríteni, amíg nem tesszük lehetővé; számára, hogyha tőke nem áll rendelkezésére, az építkezéshez szükséges tőkét megszerezze, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez már helyes!) Az egyik tehát szerves kapcsolatban van a másikkal. Ennek a kívánságnak azonban már X esetben kifejezést adtam, javaslatokat nyújtottam be, melyleiket mind leszavazták. Arra kérem tehát az igen t, jelenlevő egységespárti képviselő urakat, méltóztassanak a szavazásnál, esetleg mlég a kormány álláspontjával szemben is, a határozati javaslatomat elfogadni. (Erdélyi Aladár: Kiküldjük képviselőtársamat, hogy szerezze meg a pénzt hozzá!) Rendben van, de adjanak hozzá hatalmat is. (Szabó Sándor: Rekviráljon, mondjuk Amerikából!) Egyezzenek meg, hogy a szociáldemokrata párt kormányt alakítson, átvegye a Bethlen-kormánytól a 'kormányzást, (Derültség jobb felől. — Erdélyi Aladár: Ezt már nem!) mert másféle hatalommal, kormányzati hatalom nélkül ezt nem lehet megszervezni. (Zaj. — Erdélyi Aladár: Félek, hogy tönkremenne a népszerűségük!) Elnök: Kérem: a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Baticz Gyula: Az épitkezéissel nagymértékben kapcsolatos a kivándorlás kérdése is. Törökországba, Angorába, Romániába, Bulgáriába, Franciaországba, Ausztriába, Németországba seregszámra szöknek ki Magyarországból a munkaképes szakemberek. Ez mind az állani kincsének veszteségét jelenti. Akik közgazdasági kérdéssel foglalkoztak, azoknak nem is kell ezt magyarázni. Az építőiparban foglalkoztatott munkások száma a munkáltatói érdekeltség lelkiismeretlensége köyietkieztében egyrészt hétről-hétre, hónapról-hónapra szaporodik, másrészt pedig a megszaporodott építőipari munkások menekülnek ki az országból kenyérkereset céljából. A tanoncokkal való gyártás napirenden van azért, hogy a munkáltató érdekeltség olcsó munkaerővel dolgoztathasson, amikor azonban elérkezik a felszabadulás ideje, szakképzetlenül dobják a munkapiacra az embereket, akik munkát itt nemi találnak, tehát 'kénytelenek az országból kivándorolni. Immár évtizedek óta viseli a nyomorúság keresztjét a halódó magyar építőipar s vele együtt a magyar épitőmunlkás. Az építőmunkások kereseti lehetőségének biztosításával s részükre munka adáísiával feltétlenül foglalkozni kell. A lerongyosodott Magyarországnak, is érdekében áll ez, mert ha valamely országnak szükség© van^ életképes, munkaerős szakemberekre, akkor épen nekünk van elsősorban szükségünk reájuk. A munkások megélhetésének biztosítását és munkával való ellátását tehát kormányzati politikává kell tennünk. Ha a munkás munkában van, akkor sem tudja megkeresni a mindennapi megélhetéshez szükséges összeget, mert teljesen ki van szolgáltatva a kapitalista érdekeknek, nincs semmiféle védő eszköz, mely a kizsákmányolás mértékét korlátozná:. Még a munkában levő munkás is a lehető legnagyobb és a legelképzelhe tétlenebb nyomorúságban tengődik és szenved, de milyen- mérhetetlen nyomorúságban szenvednek azok a munkások, akik; hosszú évi április hó 22-én, csütörtöhon, 295 hónapokon keresztül vannak munka nélkül és hosszú évtizedek óta egy-egy évadiban csak néhány hónapra tudnak munkához jutni. Itt kénytelen vagyok újra hivatkozni Griger képviselőtársam ama mondására, amikor az ország érdekében az egység megteremtéséről beszélt. Ezt én magam is helyeslem, de nem szabad elfelejteni, hogy ezt csak ugy lehet létrehozni, ha a kormányzat politikájában magáévá teszi a munkásérdekek képviseletét és védelmét. Méltóztassanak csak egyetlen egy törvényt mutatni az ezeréves Magyarország törvénytárában, — tehát nem is beszélek az utóbbi öt évről — amely a munkások érdekeit hivatva volna védelmezni a kizsákmányolással szemben. (Erdélyi Aladár: Hogy csak egyre hivatkozzam: a Mária Terézia-féle urbárium volt a világon a legelső törvény, amely e tekintetben védelmet adott! — Kabók Lajos: De az is csak papiroson!) Tényleg igaza van a képviselőtársamnak. Elismerem, hogy tévedtem, mert Mária Terézia idejéből tényleg vannak ilyen intézkedések, de viszont igazat kell hogy adjon nekem a közbeszóló képviselő ur, amikor azt mondom, hogy azt a gyakorlatban nem hajtották végre. (Erdélyi Aladár: Tökéletesen végrehajtották II. József alatt! — Zaj. — Elnök csenget.) 1884-ben alkották meg az első ipartörvényt Magyarországon, amely az ipartestületeknél az úgynevezett békéltető bizottságokat statuálta. Ezeknek az volt a hivatásuk, hogy az ipari munkások és munkaadók között rendet és békét teremtsen, azonban nem adtak neki erőt és hatalmat ahhoz, hogy Ítéleteiket végrehajtsák. Időközben az ipartestületeik kifejlődésével a törvények által biztosított jogok következtében a munkások befolyása, vezetése és az irányítása e békéltető bizottságokra igen kevés volt és mindinkább szűkebb körre szorult, ugy hogy ezeknek a békéltető bizottságoknak hatásköre kicsi volt ahhoz, hogy az ipari munkásság érdekeit kellőkép meg tudták volna védelmezni. Amint az ipari kapitalizmus megerősödött, az ipar fejlődése, a gyülekezési és egyesülési jog korlátok közé szorítása, de különösen tzek kezelése lehetővé tette a kapitalizmus számára a maga szerveinek megalkotását ós a saját érdeke védelmére bizonyos intézkedésiek megtételét. Viszont azonban e jogokban a munkások, sajnos, a gyakorlatban nem részesültek. Még ma sem részesülnek e jogokban és épen ezért siránkozunk, panaszkodunk, és azt rójuk fel állandóan a magyar törvényhozásnak, hogy nem mérnek egyenlő mértékkel. A magyar munkás még nem igen élvezte a magyar törvényhozás áldásos működését. Bocsánatot kérek, ezek olyan igazságok, amelyeket nem én állapítottam meg, hanem híres tudósok, közgazdászok és egyetemi tanárok írták meg könyvekben. Mi csak a saját testünkön tapasztaljuk ezeket. Annak ellenére, hogy tudományosan állapították meg, nem hozzánk tartozó emberek írták meg ezeket, mégis mindig kétségbe vonják igazunkat s még mindig nem akarnak ebben az országban olyan atmoszférát teremteni sem politikai, sem gazdasági téren, amely ezeket az ellentéteket igyekezne eltüntetni és bennünket közelebb hozni az úgynevezett polgári társadalomhoz. Megbékülésről, egyetértésről, amelyről Griger képviselőtársam beszélt, komolyan beszélni mindaddig, amíg — miként már bevezető szavaimban mondottam — ezeket az ellentéteket el nem tüntetik, nem lehet. Magyarországon tehát meg kell teremteni a jogegyenlőséget s a közigazgatást ugy kell beállitani, hogy