Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-535
296 A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. évi április hó 22-én, csütörtökön. a törvényeket ne a szerint alkalmazzák, hogy ki milyen ruhában van felöltözve, uri vagy munkás külseje van, miiyen pártáilásu, a kormánypárthoz, a szoeiáidemokratapárthoz, a függetlenségi vagy más politikai párthoz tartozik. A közigazgatásnak egy kötelességet kell ismernie, azt, hogy a tételes törvényeket egyformán alkalmazza és hajtsa végre mindenkivel szemben. Mi ezt nem tapasztaljuk, nem látjuk. A magyar munkás ezt az egyenlő mértéket még nem tapasztalta, igy tehát csak természetes, hogy nem tud olyan mértékben asszimilálódni, ahogyan azt szeretnék. Ha a munkás sztrájkba lép azért, hogy levont bérét visszaverekedje, akkor a rendőrséget uszitják rá. Eklatáns példa erre épen a mostani napokban az előbb emiitett téglagyárakban történt eset, amely gyárak a megszabott árakkal korlátlanul uzsorázzák ki a közönséget, de a munkásokat is. Az történt, hogy egy pár munkás sztrájkba lépett azért, mert levonták még a jogos bérét is. Ha egy gyárban 15—20 munkás sztrájkba lép, a rendőrség máris ugy kezeli őket, hogy ezeknek gyűlést tartaniok sem igen lehet, mert esetleg izgatni fogják a munkásokat, hogy ne lépjenek munkába. (Zaj a balközépen.) Talán jó volna a tisztelt urakat felkérni, hogy méltóztatnának engem megkimélni a zajtól. (Egy hang a balközépen: Nagy érdeklődéssel hallgatjuk!) Minthogy munkáskérdésről van szó, a közigazgatás mindjárt más szemüvegen nézi a munkásügyet s minthogy a munkás egyetlen saját fegyverét veszi igénybe, a sztrájk fegyverét, a munkáskérdés mindjárt rendőr kérdéssé degradálódik, előáll a csendőr, rendőr és a szolgabiró. Nem azt mondja a közigazgatás, hogy ez a két fél gazdasági harca, hadakozzatok, nekem egyetlen köteleseégem van csak, a törvényes rendet megőrizni, hanem azonnal a kapitalista érdekek szolgálatába lép és azokat tolja előtérbe. A közigazgatásnak végeredményben még sem ez lehet a feladata. Ez az oka annak, hogy Magyarországon a munkások gazdasági helyzete még a hosszú évtizedes szervezkedésekkel sem tudott ugy megjavulni, mint az a külföldön megjavult. Ez az oka annak, hogy a szintén háborutvesztett Németországban és Ausztriában a munkásoknak félannyit kell dolgozni azért az összegért, amelyen egy öltöny ruhát vagy egy kiló kenyeret vásárolhatnak, mint a magyar munkásnak. Ez az oka annak, hogy Magyarországon a hosszú évtizedes szervezkedés ellenére is szomorú anyagi viszonyok között él és tengődik a munkásság. Egy állam fentartása, létfeltétele nem csupán azon múlik, hogy egy társadalmi réteget állandóan kivételes elbánásban részesítsünk, hanem azon épül fel, hogy az államban élő minden hasznos embert egyenlő joggal ruház fel és egyenlő előnyöket biztosit számára. Ami a választójogot illeti, ha leszámítom a Friedrich-féle választójogi rendeletet, Magyarországon, mint ismeretes, a magyar munkásnak még nem volt választójoga. Hogyan kívánhatják el, hogy az az évszázadokon és évezredeken keresztül mindig jogtalanságban tartott munkás bizzék az urakban, akik bizalmat várnak tőle. Ezt elképzelni józan ésszel nem lehet. Az egész vonalon ilyen ellentétek mutatkoznak, ne kívánjanak tehát a magyar munkástól olyan asszimilálódást, mint amilyen kívánatos. Először a közállapotokat, gazdasági helyzetet és a politikai egyenlőséget kell biztosítani. Külföldön máskép kezelték és kezelik .-a munkást A vesztett országok mindegyike ke- * resztülment bizonyos forradalmakon, de a forradalmak miatt nem tették felelőssé egyedül a munkásosztályt, mint ahogy egyedül Magyarországon teszik. Sőt mi több, rámutathatunk épen Griger képviselőtársunk kijelentése kapcsán arra, hogy amennyiben Németországnak sikerült a háború után eredményt elérine Franciaországgal szemben, azt egyedül és kizárólag annak lehet betudni, hogy a vesztett háború után Németország még jobban demokratizálódott és a munkásosztályt nem állította oda bűnbakul, mint amelyi miatt egyedül vesztette el a háborút. A német munkásságot bekapcsolták az államéletbe, törvényhozás utján biztosítják többé-kevésbé szociális jólétét s^ természetes, hogy amikor egyetemes nemzeti érdekekről van szó, könnyebben találkoznak a gazdasági téren egyébként elszigetelten élő társadalmi osztályok, mert az ellentétek nincsenek olyan mellékben kiélezve, mint ahogyan azokat kiélezték Magyarországon. Ez az oka annak, hogy a német és osztrák munkás jobban keres és jobban él, mint a magyar munkás s ez a magyarázata, hogy a német és osztrák munkás szellemileg felette áll a magyar munkásnak, mert az állami életbe belekapcsolták, tehát lehetőséget nyújtottak számára, hogy szellemi életét minden tekintetben kifejlessze. (Erdélyi Aladár: El méltóztatik feledkezni Oroszországról!) Nem én! Ebben a nemzetgyűlésben már számtalanszor leszögeztük, hogy melyik országban ütött ki előbb a bolsevizmus. Azokban az országokban, ahol a legnagyobb volt az elnyomatás. Nem lehet kétségbevonni, hogy amig Oroszországban kancsukával intézték el a munkáskérdést, itt Magyarországon csendőrrel intézik el. Az eredmény az, hogy Oroszországban is, Magyarországon is rombadőlt a trón s Oroszországban előbb, Magyarországon később kitört a bolsevizmus. (Erdélyi Aladár: És Franciaországban?) Ha már méltóztatott Oroszországot felemlíteni t. képviselőtársam, legyen szabad megállapitanom, hogy a központi hatalmak mesterségesen befolyásolták Oroszországot. A hadsereg maga volt az, amely abban az időben a háború alatt bolsevista röpiratokat csempészett be Oroszországba. Ha tehát az európai országok védekeznek és valakinek szemrehányást akarnak tenni azért, mert Oroszországban és Magyarországon is kitört a bolsevizmus, ám akkor elsősorban a központi hatalmak önmagukra nézzenek a tükörben, mert igenis a német és magyar katonákat használták fel arra, azután repülőgépeket és más egyéb eszközöket, hogy a Németországban gyártott bolsevista röpiratokat az akkor még intakt orosz hadseregben elterjesszék. Hogy azután ez nem állt meg az orosz határszélen, az természetes dolog. Vagyis tényleg ugy van, hogy a cél szentesíti az eszközt. Nem riadtak vissza semmiféle eszköz alkalmazásától s akkor mégis csak botrányos állapot, hogy a háború lezajlása után 7—8 évvel még mindig bennünket állítanak be itt a nemzetgyűlésen is a bolsevizmus okozójának, komoly képpel, komolyaknak látszó érvekkel állítanak oda bennünket szociáldemokrata munkásokat, hogy mi voltunk okozói a bolsevizmus létrejöttének, és az egységes párt rendszerint nagyon meg szokta tapsolni az ilyen érveket és kiszólásokat. Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni nem akarok, már megvitatták mások, de ha már ez a kérdés felvetődött, ezt is meg kellett mondanom. Eis? pár szót kívánok még szólni az ország