Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. évi április hó 22-én, csütörtökön. 293 anyagnál 15—20%-kai tudták olcsóbban adni az anyagot, mint ahogy az árat a hivatalos ármegállapitó bizottság megállapította. Nagyon érdekes fényt, azaz inkább talán árnyat vet ez a körülmény az u. n. hivatalos ármegállapitó bizottság munkálkodására, amelyet már abban az időben is kifogásoltunk. (Petrováez Gyula: Á gyárosok ültek benne!) ügy van! Ugyanez a helyzet volt az élelmiszerek ármegállapításánál is, amit már abban az időben szintén számtalan esetben kifogásoltunk. Az élelmiszerek árát nem lehetett leszállítani, mert hiszen hivatalos szerv állapította meg azt, az tehát csak igazságos, csak megfelel a befektetett munkaenergiának és az anyagnak stb. stb. (Szomjas Gusztáv: Leszállítani lehetett! Le is szállították!) Látjuk most épen a tégla- és egyéb kartellek létrejötte alkalmával, mit jelentett és mit jelent az ilyen hivatalos ármegállapitó bizottság, amely tehát ;nem volt más, mint a kizsákmányoló tőkések jövedelmének biztositó testülete. (Szomjas Gusztáv: Dehogy is volt az!) A felesleges haszon biztositó intézete volt ez, semmi egyéb, és a nagyközönség kiuzsorázására alkalmas ármegállapitó bizottság. A közönség nem tudott tőle szabadulni, a hivatalos faktorok ezt fogadták el, sőt tovább megyek, t. Nemzetgyűlés, ha per alá került valamilyen ügy, maga a biróság- is kénytelen volt az ármegállapitó bizottság hivatalos álláspontjára helyezkedni, azt elfogadni és aszerint Ítélkezni. Látjuk tehát most a gyakorlatban, hogy ez az ármegállapitó bizottság — amint mondottam — nem leredinényezett míást, minthpgy ^minden körülmények között biztosította a jogosulatlan hasznot az illetékteleneknek és teljesen kiszolgáltatta a fogyasztóközönséget a tőkéseknek. Ilyen körülmények között nem lehet elképzelni, hogy ebben az országban építkezni lehessen. Amig ilyen rendkívüli viszonyokat élünk s amig rendkivüli eszközöket nem alkalmaznak, addig nem lehet az építkezés megindítására és a dolgozó társadalmi rétegek gazdasági helyzetének megjavulására számítani. Feltétlenül szükségessé vált a kartellek létrejövetelének megakadályozása, kormányzati , eszközökkel s ha kell törvénnyel, mert —- mint az előbb dokumentáltam — a példa mutat ja, hogy a kartell nem arra való, hogy a közgazdasági életet elősegítse, hogy a közgazdasági életbe vérkeringést vigyen bele, hanem a kartell nem mas, mint a tőkések szakszervezkedése a nagyközönség kizsákmányolására. A 'kartellek munkálkodáteiánák következményei sok esetben a mun!káskizárás>o>k és a munkás-sztrájkok is. Tudunk, hogy nemcsak a munkáltatók tömörülnek külön szakszervezetekbe gazdasági érdekeik védelmére, nemcsak a tártsiadalom minden rétege — igy a kereskedővilág, a földbirtokosság, a gyáripar, a bankokrácia — alkotta és alkotja meg a maga érdekeinek védelmére saját szakszervezetét, — amelyet ugyan nem szakszervezetnek: neveznek, hanem más nevet adlnak neki — hanem még azonkivül a külön szakmai érdekeltségek is kartellbe tömörülve célozzák a szakmai érdekeltségek védelmét. Ezt tökéletesen végre is tudjják hajtani, mert a kormányzat részéről semmiféle akadály nem állíttatik ezeknek létrejötte elé. Ugyanakor tehát, amikor az ilyen tőkeérdekeltségek szabadon szervezkedhetnek, szabadon összeállhatnak, törvényes keretek között csinálhatják meg a maguk érdekképviseletét, a gyakorlatban azt látjuk, — hiszen már számtalamsízor panasz tárgyává tettük — hogy a munkásokat ezen a téren nagy miértékben korlátozzák. (Szomjas Gusztáv: Épugy szervezkednék a munkások) is és mind a két szervezkedés ellenem van!) Nem tudom, hogy a képviselő ur az »én« alatt kit ért, az agrárizmust érti-e? (Szomjas Gusztáv: A gazdákat!) Hiszen ott látjuk az agráriusok szakszervezetét, az« Omge-t, amely, azt hiszem, elég erős testület ahhoz, hogy a gazdáik érdekeit megvédelmezze és mint a gyakorlatból látjuk, igen hathatósan meg tudja^ védelmezni a gazdák érdekeit. (Erdélyi Aladár: Láttuk! Kívánok, magának mindig olyan jó védelmet!) Nagyon sok esetben láttuk, hogy a kormány által előkészített törvénytervezetet a gazdák egyesületének sikerült visszavetni ök, a kormány kénytelen volt megegyezni az Omge képviselőivel és a tervbevett törvénytervezet egyszerűen elsikkadt. (Erdélyi Aladár: Mire vonatkozott az a tervezett) Most nem tudom megnevezni, csak annyit mondhatok, hogy a legtöbb esetben adótörvényekre vonatkozott. (Erdélyi Aladár: Egyetlen egy volt, amelyet aranyparitáson felül emeltek: a földadó!) Elismeri tehát, hogy volt. (Erdélyi Aladár: Dehogy, inkább az ellenkezője áll!) Én azt állitottam, hogy a gazdaközönség érdekképviselete az Omge, amely elég erős ahhoz, hogy a gazdaközönség érdekeit megvédelmezze; sőt azt is mondottam, hogy van rá eset, hogy a kormány tervét sikerült neki viszszavetnie, amikor a kormány esetleg ujabb adótörvénnyel állott elő, amely a gazdaközönséget érintette volna. Olyan javaslatot azonban nem tudunk, amely azt bizonyítaná, hogy a kormány a munkásszervezetek kívánságát teljesítette volna, sőt mi több, a mindenkori kormányok a munkások érdekképviseletét állandóan fumigálták és fumigálják ma is ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Baticz Gyula:... az ő megkérdezésük, panaszaik meghallgatása nélkül alkotják meg azokat a törvényeket, amelyek a munkásokat sújtják, s amelyekkel ujabb és ujabb terheket raknak a munkások vállaira. Mielőtt azonban földadótörvényt vagy más hasonló törvényt készítene elő a kormány, először mindig megkérdezi az Omgét, sőt bevonja az Omge. érdekképviseletét a tárgyalá-sokba is. (Erdélyi Aladár: Emlékezzék Gaal Gaston felszólalására!) Hiszen tudom, hogy a gazdaközönség ugy van ezen a téren, mint a papzsák a példabeszéd szerint, amely lyukas, azt hiába tömik, soha nem fog megtelni. (Erdélyi Aladár: Igaza van, hogy a zsákjaink lyukasak! — Zsirkay János közbeszól) Elismerem, hogy a kisgazdáknak és a törpebirtokosoknak van elég fizetnivalójuk, (Rothenstein Mór: Hát a nagybirtokosoknak! — Erdélyi Aladár: Azoknak a terhét kívánom maguknak) ellenben a nagybirtokosok Magyarországon állandóan jó védelemben részesültek a kormány részéről. (Szabó Imre: Legalább is jóban, ha nem kitűnőben!) Nem akarom kiélezni az ellentétet és nagyon markánsan szembeállitani egyiket a másikkal, de megállapítom — és ezt kell, hogy mindenki koncedálja — hogy sohasem történt Magyarországon olyan eset, amikor a munkások érdekeltségét hallgatták volna meg vagy legalább is figyelembe vették volna azoknak véleményét, különösen az adótörvények előkészítésénél. így vagyunk a fogyasztási és kereseti adóval és a többivel, amelyek leginkább a fogyasztó közönséget sújtják. Ezeket kíméletlenül megalkotják és végrehajtják, ellenben olyan törvények megalkotásánál, amelyek esetleg terheket raknának a másik társadalmi osztályra, amely jobban birja ezeket a terheket,