Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

292 À nemzetgyűlés 535. ülése 1926, súlyos konzekvenciája a munkások szempontjából, mert a legtöbb esetben az a vállalkozó kapja meg a munkát, amelyik a legolcsóbb volt. Következik a munkások hajszolása, a munkások csontig való uzsorázása, ami a munkaidő meghosszabbításában, a munkabér letörésében és más hasonló megrövidítésekben jelentkezik. Mindez tükörképét mutatja azoknak a szomorú állapotoknak, amelyek elsősorban az épitőiparban mutatkoznak. Épen azért, mivel — mint beszédem elején megállapítottam — a kormányzat részéről nem látunk olyan intézkedést, amelyre azt lehetne mondani, hogy tényleg komoly építőipari programmot jelent s mivel szerintem az épitőipart fellendíteni, az építőipari munkanélküliséget megszüntetni, a lakástalanságot eltüntetni addig nem lehet, amig a kormány állami beavatkozással az amortizációs hitelt valamilyen formában meg nem szervezi, hlátor, leszek erre vonatkozólag egy határozati javaslatot benyújtani, bár előre érzem, hogy a többség, vagy a pénzügyminister ur, vagy a ministerelnök úr felszólalása nyomán határozati javaslatomat el fogja vetni. Lelkiismeretem megnyugtatására mégis megkockáztatom ezt, hiszen minden objektiven gondolkodó embernek be kell látnia, hogy csupán a hitel kérdése az, amelytől függ, vájjon lehet-e ebben a>z országban épitkeizni vagy sem. Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Határozati javaslat. Utasítja a nemzetgyűlés a 'kormányt, hogy a magánépitkezés előmozdítása céljából gondoskodjék a törvényhozás utján a ma,g

!

ánépittetők részére alacsony kamatozású és hosszú lejáratú jelzálogkölcsönről, amely kölcsön az építkezési költség 70%-áig terjedjem.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormányzat részéről éveken keresztül Ígéretet kaptunk a munkanélküliség megszüntetésétre, beruházásokra, hasonlókra, de ezeket sohasem hajtották végre. Ugyancsak Ígéret történt arra nézve is, hogy kormányzati közbelépéss?il, állampénzek befektetésével az építkezést meg fogják indítani. Ennek hatása alatt bizonyos vállalatok nem mulasztották el, hogy előre gondoskodjanak arról, hogyha az építkezés bekövetkeznék, maguknak a mutatkozó hasznot megduplázva biztositsá'k. Ezzel azt akarom bizonyítani, hogy a beharangozott beruházások és a beigért építkezések következménye volt az, hogy a tégla-kartell megszületett, összeültek az építőipari anyagokat gyártó tőke tulajdonosai és hamarosan összeszőtték a kartellt, hogy majd mint a

r sakál vethessék magukat rá egyrészt a magánépittetőkre, Biásrészt az államra és városokra, ahol az épitőiparban beruházást akarna'k eszközölni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Megalakult a cement-kartell és utána a cement árát azonnal felemelték kilónként 50 koronával. Méltóztassanak elképzelni, hogy egy nagyszabású építkezésnél hány métermázsa cementet kell felhasználni és igy a kilónkénti 50 koronás áremelés micsoda óriási jövedelmet jelent pl. a cementgyárak számára. A cementkartell ezenkívül egy másik határozatot is hozott, amely szerint, ha valamelyik vállalkozó cementért fordul a cementgyárakhoz, tehát a cement-kartellhez, hiába van neki szüksége elsőrangú cementre, csak abban az esetben kap, mondjuk, egy vágón elsőrangú cementet, ha a másod- vagy harmadrangú cementből szintén egy vagonnal rendel. Ezzel arra kényévé április hó 22-én, csütörtökön. • szeritik a vállakozókat, — bár nem is tudják | felhasználni a harmadrangú cementet — hogy a rossz anyagot megvásárolják és esetleg besvindlizzék az épitkezésbe, hiszen ellenkező esetben nem kapnak jó cementet. A cementkartell tehát egyrészt felemelte a cement árát, másrészt kényszeríti az épittetőket arra, hogy a selejtes cementet is vásárolják meg. (Erdélyi Aladár: Egy-két cementgyárat pedig becsukat!) Nem láttam még egyet sem, amelyet becsuktak volna. (Erdélyi Aladár: A kartell becsukatja S Beszünteti a munkát!) Elnök: Csendet kérek! Baticz Gyula: Ezekkel az üzembezárásokkal mi már tisztában vagyunk. Épen az a baj, t. Nemzetgyűlés és közbeszóló t. képviselőtársam, hogy amikor a kartell létrejön, vezetői a gazdasági élet irányítása szempontjából nagyon sok esetben nem riadnak vissza attól sem, hogy egyes üzemeket bizonyos időre bezárjanak. (Erdélyi Aladár: Ezt mondom én is!) Ezt azonban nem azért teszik, mintha az adott körülmények között azokat az üzemeket nem lehetne üzemben tartani. — (Rothenstein Mór: Taktikából teszik! — Erdélyi Aladár: Én is azt mondom!) Nagyon helyes; akkor egyetértünk. Számításból teszik. (Erdélyi Aladár: Az egyik gyárban 600 munkás lett munkanélkülivé csak azért, mert a gyárat spekulációból bezárták!) Elnök: Csendet kérek! Baticz Gyula: A képviselő ur is igazolja tehát azt az állításomat, hogy az építőipari anyagot gyártó tőkések mesterségesen és tudatosan kartellizálják az üzemeket, még pedig abból a célból, hogy részben az államot, részben a városokat, részben pedig a magánépittetőket kiuzsorázzák — vagyis teljesen kiszolgáltatják a kartellnak a fogyasztó-publikumot. Nagyon sok esetben egyes üzemeket épen azért zárnak be egyrészt, hogy kifelé megtévesszék a közvéleményt, mintha az üzem bezárását a gazdasági dekadencia idézte volna elő, másrészt pedig, hogy a vásárló-, a fogyasztóközönséget rákényszeritsék arra, hogy a kartell által meghatározott üzemnél vásárolja be a szükséges anyagokat. Ugyanilyen jelenség mutatkozik pl. a faanyagnál is. Mig a, kartell létrejötte elő+t egy köbméter fa ára 650.000 korona volt addig a kartell létrejötte után az ugyanolyan faanyag ára köbméterenként 720—750 ezer koronában állapíttatott meg. A téglánál a tégla-kartell létrejötte előtt a hivatalosan megállapított árakból a téglagyár a vásárlóközönségnek 27%-os árkedvezményt adott, tehát több mint V« részét a hivatalos árnak, a kartell létrejötte után azonban ezt az árengedményt,15% -ra szállították le. A szigetelőpapirnál, amely az építkezésnek szintén egyik fontos kelléke, a kartell előtt 25% engedményt adtak a hivatalos árból, a kartell megalakulása után azonban már csak 10%-ot adnak. Nem tudom, megkapta-e valakinek figyelmét az a kijelentésem, hogy ^hivatalos ár.« A közelmúlt időkből származik ez az u. n. »hivatalos ár« meghatározás, amikor az u. n, árszabályozó vagy ármegállapitó bizottságok működtek. Ezeknek a bizottságoknak volt feladata többek között az hogy az építőipari anyagok árát is megszabja, meghatározza. Ezt neveztük és nevezzük u. n. hivatalos árnak. Méltóztassanak elképzelni: a hivatalosan állami hatalommal megszervezett u. n. hivatalos ármegállapitó bizottság olyan árakat szabott meg, hogy a privát életben a hivatalosan megállapított áraktól eltérőleg pl. a téglánál 27%-kai, a szigetelő-papirosnál 25%-kai, a fa-