Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-534

246 A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. évi április hó 21-én, szerdán. szenvedés következik nyomában. Mi tudtuk ezt, de hogy lehetett akkor az embereket felvilágositani és őket más, józanabb életútra téríteni! Következett azután az infláció korszaka. Az infláció ellen a régi iskola emberei, a gazdasági és pénzügyi iskola emberei dolgoztak, harcoltak ellene és minden erejüket megfeszítették az infláció ellen. Az inflációt azonban abban az időben nem lehetett megállitani; az inflációba beleestünk valamennyien. Az inflációnak lettek védői is, mert nagyon természetes, hogy az infláció a nép egy részét és egy rétegét könnyebb kereseti forráshoz juttatta. Az infláció nyomában feltétlenül jött és feltétlenül jönnie kellett a végtelen és mérhetetlen spekulációnak. És a spekuláció magával hozta, hogy egész hadseregek állottak a pénzüg3^ek és pénzügyi emberek rendelkezésére, és egész hadseregek állottak az óriási bankok és nagy spekulációk rendelkezésére. Később azonban be kellett látni, és Európa belátta, hogy az inflációt meg kell állítani. Egy bizonyos korszakban minden komolyabb és nagyobb állam Európában megállitotta az inflációt. Az infláció megállításának is meg lettek a maguk áldozatai az inflációra következő korszakban. S bármennyire a jövendő tavaszának tekintem is a jelenlegi produkciós korszakot, de azt be kell látnom, hogy most tavasszal még nincs meg az, ami később nyáron és ősszel lehet: azok a gyümölcsök, amelyeket várunk, és amelyekre szükség van. Ezek a gyümölcsök most még nincsenek meg; ez még átmeneti állapot, de én feltétlenül tavasznak és kezdetnek tartom arra, hogy másképen haladjunk. (Propper Sándor: Időjárásilag igen!) Az infláció után elsősorban természetesen bekövetkezett a spekuláció bukása, és a spekuláció bukása után látjuk hogy rengeteg ember teljesen kenyértelen maradt, különösen azok, akik azelőtt az inflációból és magából a börzéből, mint keresetforrásból éltek. Mindazok, akik ezekkel a pénzintézetekkel összeköttetésben voltak, kenyér nélkül maradtak és első áldozatai lettek ennek a korszaknak. Később, a szanálás korszakában az egyes kategóriák, igy az ipar teljesen pénz nélkül maradt. Ugyanabban az időtájban azok, akiknek még volt tőkéjük, ezzel a tőkével nem az ipart alimentai ták. hanem kimentek külföldre és ott iparkodtak érvényesülni, biztosabb és könnyedébb pénzszerzési módokkal. Azt látjuk, hogy Anglia, amelynek folyton passzív volt a kereskedelmi mérlege ezidőszerint .elsősorban azokból a rengeteg összegekbfl él, amelyek külföldön vannak elhelyezve. Azt láttuk, hogy más államokban is mint pl. Németországban, ahol a krízis szintén a legnagyobb tetőfokára hágott, még a krizis tetőfokán is nagy erőkifejtést vittek végbe egyesek, mint Stinnes és Krupp. Mint méltóztatnak jól emlékezni, Stinnes itt is és a Balkánon le egészen Konstantinápolyig folyton azon erőlködött, hogy győztes legyen, és társával, Creusot-val folyton itt és a keleti városokban mindenütt együtt volt és együtt küzködtek. Mindkettőt elnyelte az idő. Krupp is próbálkozott óriási befektetésekkel, óriási vasútépítésekkel Archangelsk felé, azonban szintén tönkrement. Ezek az emberek mind külföldön iparkodtak erősödni, saját iparukat azonban nem alimentálták. Emellett, nagyon természetes, hogy a kereskedelem és a mezőgazdaság is hasonló helyzetbe jutott. Az országok közben a. szanálás útjára léptek, és a szanálás következménye csakugyan az lőn, hogy az államok rendkívül nagy pénzösszegekhez jutottak, az államok a szanálás következtében iniciálni kezdtek. És az államok nagy bőségben lévén, túlsókat szedtek volt az ő polgáraiktól és néposztályaiktól. Mély tisztelettel kérek egy kis szünetet mert a hangom nem birja. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Propper Sándor: Precedens

1

?) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Egészen kivételesen engedélyeztem Ernszt Sándor képviselő ur kéréséne szünetet

% tekintettel arra, hogy ugy láttam, hogy a képviselő ur nem jól érzi magát. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni! Ernszt Sándor: T. Nemzetgyűlés! Folytatva azt az eszmemeuetet, hogy az államok fejlődésében mit látunk az utóbbi két esztendőben, mióta a szanálást Európában mindenütt megkezdték volt, azt lehet látni, hogy az államok mindenütt rendkívüli nagy eszközökhöz jutottak, óriási tőkéket vontak el a produkciótól magától, és azt lehet látni, hogy maguk az államok rendkívül sofc^ üniciativát ragadtak magukhoz, ami semmiképen sem helyes és semmiképien sem üdvös. Cantu Caesar azt mondja egyik munkaijaiban, hogyha a kormányok túlságosan sokat szednek el és vesznek el ámenektől, akkor nagyobb bűnt követnek el a népekkel szemben, mint bármely más igazságtalan utón és igazságtalan módom. (Ugy van! balfelöl.) A kormányok azonban az utóbbi időben, részint a rossz számítás következtében, részint pedig azon félelemben, hogy megzavarodik gazdasági és pénzügyi egyensúlyunk, túlságosan szorították meg mindenütt a módokat, hogy mennél többet vonjanak el a népektől, és míg egyrészről kivonták volt a produkciós világból a rengeteg pénzeket, másrészről azt is kell látniok, hogy ugyanazon idő alatt más világrészeken rendkívül produkciós előnyök kezdtek mutatkozni és kezdtek előtérbe nyomulni, ugy, hogy alig lehet azt gondolni, hogy Európa egykönnyen képes lesz abba a helyzetbe jutni, amelyben a háború előtt volt. De eg*yébként is Európáinak a háború előtti produkciójában azt lehet látni, hogy abban rendkívül sok volt a mesterséges és a mesterségesen felépített dolog, és azt, ami a háború előtt nagynehezen fentartatott a külföldi piacokkal szemben, most minden különbség nélkül továbbfolytatni egyáltalában nem lehetséges, most teljesen lehetetlen ugyanazokat a piacokat megszerezni, ugyanazokat a módokat továbbfolytatni a kereskedelemben és a nemzetközi forgalomban. Másrészről azt látjuk, mint a szanálások következményét, Európában mindenfele hogy a társadálom is, az ipar is és a kereskedelem csak részben folytatja működését és teljesen képtelen a régit folytatni, (Ugy van! Ugy van!) sőt egy részben megállott és nincs kinek számára folytatni. És amíg Európa azokkal az államokkal és azokkal a gyarmatokkal is, melyeket eddig

1 mindig kézben tartott, részben küzködiik, addig azt látjuk, hogy uery amabban az időtájban Európáin túl erős produktivitás keletkezett és teljesen megváltoztatta azokat az arányokat, amelyek edldig a világon voltak. Ha az egyes államokat nézem és közelebbről tekintem, akkor még inkább elszomorító az, amit látok és tapasztalok a gazdasági életben. Itt van elsősorban Lengyelország, amelyet én folyton, évek óta szemmel tartottam. Lengyelországon leginkább lehet látni, hogy a stabilizálás nem jelent még szanálást, hogy ha vala-