Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-534

238 A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. évi április hó 21-én, szerdán. Gr. Bethlen István ministerelnök: (Tovább olvassa): »... ilyennek a munkájában soha semmiképen részt nem vettem. A kommunizmust követő időben, az 1919. évben tagja lettem az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligának, a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének, az 1924-ik évben pedig a Fiumei Ligának. Ezek tudomásom szerint nem titkos társaságok és nem is voltak azok. Az időközben alkalmasint már megszűnt Fiumei Liga alapszabályait a belügyminister ur 1922— 152.356/VII. B. M. sz. alatt hagyta jóvá. Ennek a három egyesületnek működésében soha személyes minőségben semmikép részt nem vettem és azt sem tudom tagja vagyok-e még valamelyiknek. Csak egyetlen egyesület van, amelynek életében idomhoz és tehetségemhez képest résztvettem és iparkodom részt venni: az Országos Birói és Ügyészi Egyesület,« (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) »amelynek igazgatósági tagja vagyok. Mély tisztelettel Töreky Géza, a budapesti kir. törvényszék másodelnöke.« Nagy zaj a jobboldalon. — (Berki Gyula: Az őrgróf ur tehát rágalmazott! —- Horváth Zoltán: Micsodái Itt két állítás van! Az egyik ezt mondja, a másik azt! — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Rágalom! Akkor maga rágalmaz! — Horváth Zoltán: Sem az egyiket, vagy a másikat nem hiszem el, vagy mind a kettőt elhiszem egyformán! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Már több ízben találkoztam azzal a felfogással, amelynek a képviselő ur is kifejezést ad. hogy itt két állítás áll egymással szemben. Bocsánatot kérek, itt egy kicsit disztingválni kell, mert a közéletben és tudomásom szerint az állami életben a tiszviselő, a biró, aki esküt tesz hivatásának beesíütes teljesítésére, az igazis'ágtnák vallására, annak a prezumpciónak élvezetében áll, hogy az igazat mondja, addig, amiff az ellenkezőjét rá nem bizonyítják. (Ügy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Horváth Zoltán: Ugyanezt kell megengedni Pallavicinivel szemben is, hiszen a Kaszinó tagja!) Elnök: Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pikler Emil: A gróf urak lépjenek ki a Nemzeti Kaszinóból, amelynek hazug tagjai vannak! — Zaj jobbfelől.) Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pikler Emil közbeszól.) Pikler Emil képviselő urat állandó közbeszólásai miatt rendreutasítom. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbalold álon.) Csendet kérek, képviselő urak, az elnök akar nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Figyelmeztetem az összes képviselő urakat á házszabályok 210. §-ára, amely szigorúan tiltja, hogy a képviselő urak a szólásszabadságot közbeszólásokkal zavarják és korlátozzák. Kénytelen leszek, ha a közbeszólások ugy elharap ódlznak, mint ahogy megindultak, a házszabályok teljes szigorát alkalmazni és azokat a képviselő urakat, akik a tanácskozás rendjét közbeszólásaikkal állandóan zavarják, a mentelmi bizottsághoz utasítani és esetleg kizárásuk iránt is intézkedni. (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Akasztófa!) Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha ez a prezumpció nem védné a hatóságokat, (Klárik Ferenc közbeszól. — Zaj.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék az elnököt figyelmeztetni. Az elnök mindkét oldallal szemben tudja kötelességét és a jobboldalról is több képviselőt is figyelmeziett a házszabályok 210. §-ára. Gr. Bethlen István ministerelnök: ... nagyon könnyű dolguk volna a zsebtolvajoknak, mert akkor, amikor a rendőr le akarja fogni őket, egyszerűen azt mondanák, hogy kérem, a rendőr az, aki a másik zsebéből kivette a pénzt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Akkor állítás állana a képviselő ur felfogása szerint állítással szemben és szabadlábra kellene helyezni mind a kettőt vagy mindkettőt be kellene kisérni. Ez mégis csak olyan felfogás, amely furcsa konzekvenciákra vezet. Az, aki vádol, annak kötelessége bizonyítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Aki vádat emel, annak kötelessége bebizonyítani azt, hogy vádja igaz, (Horváth Zoltán: Illetékes helyen!) mert addig, amig ez bebizonyitva nincsen, a prezumpeió a mellett szól, hogy a hatóságnak, a bíróságnak van igaza. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Lássuk most már Sztrache Gusztáv főügyész ur jelentését, (Halljuk! Halljuk!) amely a következőket mondja (olvassa): »Kegyelmes Uram! Pénzhamisítás bűntettével vádolt Windischgraetz Lajos herceg és társai elleni bűnügyben Pallavicini György őrgróf, mint tanú a vizsgálóbíró előtt folyó évi április hó 9-én tett vallomásában reám vonatkozólag

1 azt a kijelentést tette, hogy tagja voltam azon titkos társaságoknak vagy azok egyikének, amely társaságok benne vannak a frankhamisitási ügyben is. Ez a kijelentés engem, mint ebben az ügyben a vád képviselőjét, érdekeltnek és a vádlottakkal vagy azok egy részével szemben, akiket a tanú szintén az emiitett titkos társaságok tagjainak mond, elfogultnak tüntet fel. Ezért kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy semmiféle titkos társulatnak tagja nem vagyok. Sőt tudtommal nem vagyok tagja nyilvános egyesületnek sem, nem vagyok tagja sem klubnak, sem társaskörnek, sem kaszinónak, (a Jogászegyletet és a Birói Egyesületet kivéve) mert attól az időtől kezdve, hogy a budapesti kir. ügyészségnek elnöke lettem, vagyis 1920 november haváttói kezdve, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy ebben a rendkívül exponált, nehéz, felelősségteljes vezető hivatali állásban teljes függetlenségemet, tárgyilagosságomat és elfogulatlanságomat csak ugy őrizhetem meg, ha az olyan társadalmi kapcsolatokat, amilyeneket egyletekhez való tartozóság létesít, magamra nézve teljesen megszüntetem. Ily módon sikerült is a lefolyt öt és fél év alatt minden elém kerülő ügyben a legteljesebb objektivitást érvényesítenem és teljes objektivitással teljesítem kötelességemet a reám nézve abszolúte érdektelen frankhamisitási ügyben is. Sztrache Gusztáv, a budapesti kir. ügyészség elnöke. Április 15-én.« így áll a vád, t. Nemzetgyűlés, arra a két férfire vonatkozólag, akik ebben az ügyben egyénileg is, mint hatóság funkciót teljesítenek. Nyilvánvaló, hogy ezek a vádak miért hangzottak el: (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) mert szükség van arra, hogy a magyar közvélemény előtt de különösen bizonyos külföldi közvélemény előtt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Egy hang jobbfelől: Benes és társai! — Gr. Széchenyi Viktor: Sauer wein!) amelyre, ugy látszik, a magyar politika egyes faktorai ebben az esetben különös súlyt helyeznek, diszkreditáltassanak azok a szemé-