Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-533
230 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hő 20-án, kedden. ellenvetést és belevetették magukat a gondolkodás szokásába és módjába. Tanárai és tanitói csaknem kivétel nélkül ahhoz az osztályhoz tartoztak, vagy annak uralma alatt álltak, mely nem tűri az oly társadalmi berendezések megvitatását, melyek azoknak juttatják a munka gyümölcseit, akik nem dolgoznak. Azokhoz az orvosokhoz hasonliíanak, akik oly feltétellel bízattak meg egy diagnózis megállapításával, hogy semmiféle kellemetlen igazságot fel ne fedezzenek. Az adott társadalmi viszonyokat véve, amint azok az egész civilizált világon keresztül sértik erkölcsi érzületünket, a közgazdaságtan bátor tanulmányozásának oly eredményekre kell vezetnie, melyek az utón heverő oroszlán azokra nézve, akik a »törvényadta jogok« iránt gyöngéd érzelmeket táplálnak. De korunk kollégiumaiban és egyetemein, akárcsak a régi Szünhedrionban, hiu dolog, bármely, a jelenlegi hatalomra nézve kellemetlen igazság hirdetését várni.« Ezt mondja Henry George, akit én a mi kormányunk közgazdaságtudományi forrásai mellett hajlandó vagyok jelentéktelennek tekinteni. Hozzá hasonlók Adam Smith, Kiccardo, Schmoller, Gloria. Nem is beszélek a szocialista közgazdászokról, mert hiszen róluk itt úgyis hiába beszélnék. Nem hivatkozom Marxra, Hegelre, Fichte-re, mert ezek valamennyien a közgazdaságnak azt a módszerét tanították, hogy egy éhező nép nem lehet megfelelő közgazdasági alapja egy ország közgazdasági életének. Elismerem, hogy a pénzügyminister ur igen előkelő helyekről meriti közgazdasági tudományát, mégis sajnálattal kell magállapitanom, hogy a pénzügyminister ur egy egészen elemi közgazdasági tételt is figyelmen kivül hagy : nem hajlandó tudomásul venni, hogy most tulaj donképen nem is termelési, hanem fogyasztási krizis van. A pénzügyminister ur és a ministerelnök ur nem hajlandók tudomásul venni, hogy egy eredményes gazdasági állapotot csak a fogyasztás helyreállitásával lehet elérni. Méltóztassanak megengedni nekem, mint közgazdasági analfabétának, hogy mégis elmondjam, hogy a gazdasági élet egy szakadatlan körforgás, amit ugy a pénzügyminister ur, mint a ministerelnök ur, mint közgazdasági tudósok, teljesen figyelmen kivül hagynak. A minister ur pénzügyi és gazdasági politikájában ez a körforgás megállt, a minister ur megállítja ezt a körforgást s egyet tekint, azt, hogy jól funkcionáljon az adóbeszedőgép, szedje ki a társadalomból az adókat és teljesítményeket, de termékeny továbbmozgás alakjában ez a körforgás nem folytatódik. Hallottunk akárhány felszólalást odaátról és a kormány részéről is, amelyek szerint az ország gazdasági boldogulása a bérek és fizetések visszafejlesztésétől várható. Itt megint utalnom kell arra, hogy ez a nagynagy lángoló közgazdasági tudás valahol mégis csonka, mert viszont más országok nemzetgazdászai, igen kiváló hozzáértő férfiak, legújabb állásfoglalásaikban azt vitatják a közgazdasági irodalomban, hogy Európa gazdasági életét csak a magasabb munkabérekkel, a magasabb munkabérek utján, a fogyasztás helyreállitásával lehet biztosítani. Lehet, hogy az én közgazdasági tételem nem helyes, ámbár ezért ezek a külföldi közgazdászok felelnek, de tény az, hogy a legújabb szakirodalom igen erőteljesen foglalkozik Európa talpra állításával kapcsolatban azzal a kérdéssel, hogy a munkabéreket és a köz jövedelmeket igen erőteljesen fokozni kell, mert csak ez állítja helyre a fogyasztást és csak a fogyasztás helyreállításával lehet a gazdasági élet egyensúlyát és nem a fiskus egyensúlyát, mert ez nem elégséges, hanem az egész gazdasági vérkeringés egyensúlyát biztosítani. Én nem is mondok magasabb munkabéreket, mert erre önök itt bizonyára azt fogják mondani, hogy ez lázitás, kommunizmus és nem tudom milyen mumus, én reálbéreket mondok és itt felelek Hoyos Miksa gróf t. képvisolőtársamnak, aki tegnap egy közbeszólásában igen alaposan elszólta magát, midőn azt mondotta, hogy 10.000 korona is jobb, mint semmi. (Gr. Hoyos Miksa: Először nem mondottam, másodszor nem szóltam el magamat, hanem tudatosan közbeszóltam, meg is fogom magyarázni, hogyan értettem! — Esztergályos János: Annál súlyosabb! — Gr. Hoyos Miksa: Nem súlyosabb, mert először nem azt mondtam, hanem mást mondtam és másodszor meg fogom magyarázni! — Esztergályos János: 15.000-et mondott és nem 10.000-et, koncedálom! — Zaj. Elnök csenget.) Én is tudatosan mondom azt, hogy nem mindegy az, hogy a széles dolgozó rétegeket milyen munkabérekkel fizetik, és én szándékosan mellőzöm a magas jelzőt a munkabéreknél, reálbérekről beszélek. Olyan béreket kell adni a dolgozóknak, melyek az ő megélhetésüket biztositják, (Gr. Hoyos Miksa: Igen!) mert a bérek mértéke relativ fogalom, napi 10.000 korona is lehet igen magas bér, és lehet napi 5 millió korona is alacsony bér; attól függ, hogy a 10.000 korona vagy 5 millió korona vásárló értéke milyen. (Gr. Hoyos Miksa: És milyen a. munkaellenérték!) Ha 10.000 koronáért többet kapok, mint 5 millió koronáért, akkor a 10.000 korona magasabb, mint az 5 millió korona, noha azt hét számjeggyel jegyzik, ezt pedig csak öttel. Reálbérekről beszélek, és itt van a mi pénzügyi és gazdasági politikánknak a csődje és tévedése. Minden hirdetett közgazdasági tudomány ellenére t. minister ur, meg kell állapitani, hogy ez a pénzügyi politika csődbe viszi az országot. (Bud János pénzügyminister: Az önöké mit csinált?) Akkor igen t. minister ur ne méltóztassék konszolidációról beszélni, tessék azt mondani, hogy a kommunizmus más irányban folytatódik, (Saly Endre- Ugy van, ez az igazság! — Kabók Lajos : Mondják meg nyiltan, hogy diktatúra van! — Saly Endre : A bolsevizmus fehér volt ! — Malasits Géza : Akkor gerslivel laktak jól az emberek, ma meg krumplival és répával sem tudnak jóllakni!) Én tudom, hogy a minister ur közgazdasági tudása meglehetősen szélesvonalu, én egy világért sem vádolnám őt közgazdasági tudatlansággal, de a minister ur cselekvő képességét befolyásolja valamilyen más akadály. T. minister ur és ministerelnök ur, önök nem szorultak a nemzetgazdasági tudományra, a magyar gazdasági és pénzügyi politikát politikai retortákon és szempontok szerint intézik, a kormány gazdasági és pénzügyi politikáját a Gyosz-ban, a Tébé-ben és az Omgé-ban intézik el első fokon, és t. minister ur, én meg vagyok róla győződve, hogy ön igen sokszor a saját álláspontja ellenére politikai szempontokból kénytelen ezeknek a tőkeérdekeltségeknek a saját maga akaratát alávetni és a fórumon jobb belátása ellenére ezeket az álláspontokat képviselni. A kormány osztálypolitikája ütközik ki a kormány gazdasági és pénzügyi politikájában. Ezt azután becsomagolják természetesen tetszetősen, hiszen ez a kormányzati taktikához tartozik. Végtére én annyi önzetlenséget nem várhatok a pénzügyminister úrtól, hogy felálljon és azt mondja : ezt pedig a Gyosz., á Tébe. meg az Omge. követelik, ettől pedig én nem térhetek el, ha akarnék sem, de ezek a tudományforrások, ezek a munkáltatói érdekképviseletek is tudomásul vehetik azt, hogy ez az ő politikájuk, amelyet eddig folytattak és ráoktrojáltak a kormányra, végső ered-