Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

228 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. tem a t. Nemzetgyűlés előtt — hogy a kormány olyan lehetetlen és erkölcstelen módját választotta az emigráció likvidálásának, amely jogállamban nem engedhető meg. Reverzálisokat vesznek és kérnek azoktól, akik haza akarnak jönni, amelyek szerint kötelezik magukat politikai szilenciumra, hallgatásra, reverzálisokat, amelyekben politikai öngyilkosságot vállalnak olyanok, akik haza akarnak jönni. A politikai zsarolásnak olyan minősitett esete ez, amely ellen minden becsületes embernek tiltakoznia kell. Egyben azonban — és ezt méltóztassék tudomásul venni — a kormány szánalmas gyengeségének is tanúbizonysága. A kormány fél azoktól az egyszerű munkásemberektől, akik haza fognak jönni. fél azoknak politikai fellépésétől | A kormány félti a maga uralmi bázisát a Kovács Jánosoktól, a Tót Péterektől ? Mert olyan ember viszont, aki hivatást érez magában a közügyekben való részvételre, aki tartja magát valamire, az taksálja magát annyira, hogy ilyen

> öngyilkossági cédulát nem fog aláirni, az nem irja alá ezeketa cédulákat. Ha tehát ilyen cédulákkal akarják likvidálni az emigrációt, csak az egyszerű, szerep nélküli emberekről lehet szó. Ezektől fél a kormány ! Ezeknek politizálásától, megnyilatkozásától 1 Olyan szánalmas gyöngeséget árul ez el, amely a taktikai érzéknek teljes hiányára vall. Sokszor kaptunk szemrehányást a tekintetben hogy beszélünk, beszélünk, de a munkásság szociálpolitikai és gazdasági kérdéseit nem hozzuk a nemzetgyűlés elé. Ez is egy szándékosan ós erőszakosan konstruált vád. Nem felel meg a valóságnak. Ha időm volna, idehoznám azokat a javaslatokat, azokat a szociális és gazdasági javaslatokat, amelyeket mi beterjesztettünk, amelyek közül a túloldal egyetlen egyet sem fogadott el. De ha önök ezzel a váddal illetnek minket, mi újra tanúságot teszünk arról, hogy igenis fel kivánjuk hivni a nemzetgyűlés figyelmét a dolgozó tömegek szociális és gazdasági bajaira. Ide fogjuk hozni a szociális és gazdasági követelések egész tömegét, javaslatokat fogunk tenni a költségvetési vita folyamán, tetemre fogjuk hivni a nemzetgyűlés többségét és meg fogjuk cáfolni azt a ráfogást, hogy mi gazdasági és szociális problémákkal nem foglalkozunk. Egyebet sem tettünk az elmúlt négy esztendő alatt. Igazán nem a mi hibánk, hogy nem hallgattak meg bennünket, nem tehetünk róla, nekünk nás fegyver nem áll rendelkezésünkre, mint a szó. Lesz alkalmunk ennek a költségvetésnek tárgyalása folyamán foglalkozni szociális és gazdasági problémákkal. Ide fogjuk hurcolni a problémák egész tömegét és figyelni fogjuk, hogy ezek közül a t. túloldal mennyit fog magáévá tennk mennyiben lesz segítségünkre a problémák megoldásának megvalósításában. (Esztergályos János: A négy év már megmutatta, hogy mennyit segítettek! — Temesváry Imre előadó: Mennyi volt abból költségvetési vita!) Néhány nap költségvetési vitával is eltelt. T. Temesváry képviselő ur, ön nagyon jól tudja, mi számtalanszor kijelentettük, méltóztassék jönni szociális és gazdasági javaslatokkal, garantáljuk, hogy órák vagy napok alatt törvény lesz ezekből a javaslatokból. (SaJy Endre: És ebből is, ha kevés ok lesz a panaszra!) És ha az okok halmaza csökken, ha a gravamenek száma kevesebb lesz, a költségvetési viták is rövidebbek lesznek. Ha nem lesz okunk a panaszra, ha nem kell felsorakoztatni a közélet minden területéről egész sereg sérelmet és bántalmat, fel sem mernek állani. Önök nagyon jól tudják, hogy a köz veiéin ény

r igen érzékeny hangszer, amelynek rezonanciája eltérítene minket attól, hogy itt feleslegesen beszéljünk. Hogyan beszélnék én itt a közszabadságok sérelméről, mikor a közvélemény künn tudná, hogy nem igaz az, amit én mondok 1 Hogyan beszélhetnék én szociális problémákról, ha a közvélemény abban a tudatban élne, hogy vannak virulens szociálpolitikai intézményeink, hogyan beszélhetnénk mi áruuzsoráról, munkabérek alacsonyságáról, ha a közvélemény az ellenkezőjéről volna meggyőződve, ha nem volna erkölcsi alapunk és nem volna bátorságunk ! Ha pedig elég botorul megtennők, nem mehetnénk ki a gyűlésekre. Most azonban fordított a helyzet, nem engednek bennünket érintkezni a választóinkkal, ami nem azt jelenti, hogy idebenn feleslegesen beszélünk, hanem azt jelenti, hogy nagyon is igazak azok, amiket mi itt előhozunk. Az utánam felszólaló képviselőtársaim konkrét javaslatokat, gazdasági és szociális javaslatokat fognak tenni. Még egyszer megpróbáljuk kipuhatolni a túlsó oldal szociális érzékenységét. Lesz módjuk az uraknak ezekben a kérdésekben szavazni, lesz módjuk tanúságot tenni arról, hogy a hirdetett és hangoztatott szociális érzésből mennyi az, ami jelen van. Néhány szót a szanálásról kell beszélnem, hiszen ez összefügg a költségvetéssel. A pénzügyminister ur költségvetési expozéjában igen büszkén és hivalkodva hangoztatta, hogy elérkeztünk bizonyos nagy állomásokhoz, amelyek teljesen reményt és bizalmat keltők, amelyek után most már a javulás fog következni. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy a szanálás megindulásakor ugyanez volt a jelszó. A kormány ugyanezt mondotta. Majd néhány szóval citálni fogom a ministerelnök ur akkori beszédének ama részét, mely a munkáskérdésekre vonatkozik. Citálni fogom a mi állásfoglalásunkat is és különösképen arra való tekintettel, hogy épen a ministerelnök ur részérői kaptunk ezen a héten közgazdasági leckét, ki fogom mutatni azt, hogy a szanálás megindulása alkalmával elfoglalt álláspontok közül melyik volt a helyesebb, a kormányé, a ministerelnök uré-e, vagy pedig a mienk, akik e héten a ministerelnök úrtól közgazdasági leckét kaptunk. A szociáldemokrata párt annak idején a maga körében is foglalkozott a szanálás kérdésével, állást foglalt, ezt egy határozati javaslatban sürgette, amelyet azután elfogadott és nyilvánosságra hozott. Ebben elvben el volt ismerve a szanálás szüksége, de ez a határozat tagadásba vette a szanálásnak azt a módját,- amelyet a kormány akkor előterjesztett. Azt mondotta a javaslat többek között (olvassa): »A pártválasztmány annak ellenére, hogy tudatában van annak, hogy az ország gazdasági rekonstrukciójára sürgős szükség van, mégis helyesli az elhatározott éles és kíméletlen harcot a szanálási javaslatok ellen, mert egyrészt a javaslatok a tetemesen megnagyobbodott terheket a nagy vagyon és nagy jövedelem kímélésével a dolgozó néprétegekre hárítják és igy a gazdasági kibontakozásra alkalmatlanok, másrészt, mert az ellenforradalmi szellemben működő és ezt a szellemet az egész vonalon intézményesiteni akaró Bethlen-kormány múltjánál és összetételénél fogva még a legideálisabb koncepció mellett sem volna alkalmas az ilyen nagy horderejű kérdés sikeres megoldására. A pártválasztmány megállapítja, hogy az ország gazdasági rekonstruálása a szükséges és esedékes politikai rekonstrukció nélkül elképzelhetetlen, ezért í'elhivja a párt parlamenti csoportját, hogy oly megoldást követeljen, amely figyelembe veszi a lerongyolt és nyomorban tengődő dolgozó tömegek gazdasági érdekeit és ezenfelül az ellenforradalom teljes liquidálását, megteremti azt a politikai atmoszférát, mely az ilyen messze kiható Programm megvulósitásához elengedhetetlenül szükséges.«