Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

226 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. lommal viseltetni arra nézve, hogy »az igazságot egész meztelenségében föltárja.« Ezt a véleményt — ezt még mindig a Nation mondja — minden magyar embernek osztani kell, akinek érdeke hazája becsülete. Osztják ezt a magyar arisztokrácia vezérei is, valamint a magyar monarchisták is. Elismerem, hogy a magyar kormány részessége a frankhamisításban kisebb szabálytalanság néhány más bűnnel összehasonlítva, amelyeket a magyar kormány eltűrt, ha ugyan nem ő volt a felbujtó. Ezek a bűncselekmények, gyilkosságok, rablógyilkosságok nagyobb bűnök a pénzhamisításnál. Ha e kormány iránt a magyar nép túlnyomó többsége bizalommal viseltetik, miért nem vállalkozott arra a ministerelnök, hogy megkérdezze az országot a kormányzás állandó formája felől ? És miért volt szükséges olyan eszközökhöz folyamodni, amelyekkel az ellenzékre hallgatást kényszeritett 1« Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat a felolvasott citátumért rendreutasitani. Ilyent citátum formájában sem lehet elmondani. Propper Sándor : Kénytelen voltam ezt a citátumot felolvasni, amivel még nem tettem magamévá a Nation cikkét. De ha a minister ur arra tart igényt, hogy a Nation-nek ez a cikke ne menjen át a külföldi közvéleménybe, és ne irritálja a magyar közvéleményt, akkor a magyar miüisterelnök ur legyen olyan szives és járuljon hozzá ahhoz, hogy a frankügy politikai része végre annak megfelelő módon tisztáztassék és likvidáltassék, mert nem lehet belenyugodni abba, hogy egy egyszerű technikai szavazással ez után a kérdés után pontot tegyenek, aminek következménye, — amint méltóztatnak látni — az» hogy most már olyan oldalról is súlyos támadásokat kap a kormány, ahonnan eddig támogatást kapott: t. i. angol részről. Később a külpolitikai kérdéseknél fogok még beszélni erről a kapcsolatról, de ezt az egyet szükségesnek tartottam felolvasni annak bizonyítására, hogy strucc-politika az, ha a kormány azt hiszi, hogy az ő hallgatásával és azzal, hogy másokat is elhallgattat és el akar hallgattatni, ezt a frankhistóriát közmegelégedésre elintézte. Beszélnem kell most a kormány külpolitikájáról. Fel kellene tennem a kérdést, igy egyszerűen: hova, merre tart a kormány a maga külpolitikai orientációjával 1 Én magam tagja vagyok a külügyi bizottságnak a második nemzetgyűlés összeülése óta, és mondhatom, hogy a külügyi bizottságot a kormány érdemben egyetlenegyszer sem informálta, a külügyi bizottság tagjai épen olyan tájékozatlan a kormány külügyi politikája tekintetében, mint akárki más, aki kivül áll. A kormány a külügyi bizottságot nem foglalkoztatja, ha csak nem köt valami rossz kereskedelmi szerződést, amelynek bizottsági tárgyalására néhanapján a külügyi bizottságot is összehívja. Ha az ébredésnek egyáltalában van, vagy volt'létjogosultsága valamikor, ugy a külpolitikai kérdésekben és az ország külpolitikájában igazán volna jogosultsága és szüksége is volna egy kis felébredésre. Az alvó külpolitika tevékenysége a külföld helytelen informálásában merül ki. Annyit tudunk a külügyministeriumról, hogy a frankkofferre ráüttette a kurir-pecsétet; annyit tudunk, hogy elküldött két táviratot, amelyeknek egyikében igazolni próbálta a hamis frankok elhelyezőjét, a másikban pedig már visszavonult egy kicsit és csak elővigyázatot javasolt. Annyit tudunk róla, hogy néha köt egy-egy nagyon rossz kereskedelmi szerződést, de hogy az országnak vagy a kormánynak megfelelő koncepciózus külpolitikai elgondolása volna, erről még soha nem hallott senki sem. Pedig az ország külpolitikai helyzete és belpolitikai boldogulása egymással szorosan összefügg. Hiába fúrnak-faragnak itt belső konszolidációs műveken, hiába próbálják az országot szanálni ; ha légüres térben mozognak, ha légüres térbe helyezik az országot, elszakitva minden más országtól, nélkülözve minden okos külpolitikai orientációt, eltékozolva a legdrágább időt, amely valaha is volt a világtörténelemben, nem sikerülhet semmiféle belpolitikai vagy belső gazdasági akció. Azt látjuk, hogy lázas, nagy, uj elrendezkedés tapasztalható az egész világon. Nekünk van egy drága instrumentumunk, amelyről majd a külügyi tárca részletes vitája folyamán fogom kimutatni, hogy az egész világ legdrágább külügyi instrumentuma. Ez a külügyi hivatal, ez a külügyministerium alszik, nem csinál semmit és engedi a dolgokat a maguk természetes menetében : ahogy esik, ugy koppan. Elmúlnak az elrendezkedés nagy lehetőségei anélkül, hogy Magyarország valamilyen külpolitikai irányhoz csatlakozott volna. Azt látjuk, hogy bizonyos rejtett szimpátiák megnyilvánulnak minden olyan állammal szemben, ahol a kormány a reakció felburjánzását észleli. Ha azt tapasztalja, hogy valamely országban a reakció erősödőben van, akkor a magyar kormány szimpátiái odaterelődnek minden egyéb r szankció vagy minden egyéb effektiv eredmény nélkül, csak szimpátiákat nyilvánit. Nincs azonban szava és kapcsolata semmi olyan országhoz, amely a liberalizmust, a demokráciát, a haladást vallja a maga uralkodó eszméjének. Azt tudjuk a külpolitikából, hogy máris gyarmata'vagyunk a nyugati kapitalizmusnak. Tudjuk, hogy a szanálás művét végrehajtották a külföldi tőke támogatásával 22 és fél százalékos véres kamatok fejében. Tudjuk, hogy az egyik nagyhatalomnak sakkfigurája vagyunk, de holt sakkfigurája, amellyel ez a nagyhatalom az ő érdekeinek megfelelően sakkozik, mint egy holt figurával s amelyet akkor fog leüttetni ellenfelével, amikor ez az ő érdekeinek majd megfelel. Legyen egy ország bármily kicsiny és szerény, legyen a helyzete bármily nyomasztó, a holt sakkfigura szerepe nem dicsőséges szerep. Látunk sokkal kisebb és jelentéktelenebb államokat, amelyek a maguk külpolitikai dolgaikat önállóan intézik és nem szegődnek oda más államhoz vazallusnak. Látjuk azt, hogy a Kelettel semmiféle kapcsolatunk nincsen. Erről a kérdésről Kabók képviselőtársam már beszélt, de nekem is beszélnem kell, mert az a meggyőződésem, hogy Közép- és Nyugat-Európa mai gazdasági leromlottsága és politikai zűrzavara egyrészt abból ered, hogy az egész Kelet ki van kapcsolva Európa életéből. Ez teljesen lehetetlen dolog. Európa nem állhat talpra, Európa nem indulhat uj életnek, ameddig a Kelettel a maga kapcsolatait létre nem hozza. Europa Amerika vazallusa lesz, ha a Kelettel nem tud kapcsolatokat teremteni. Látjuk, hogy a különböző nagy nemzetek versenyt futnak azért, hogy bekapcsolódhassanak a Kelet gazdasági életébe. Egyre-másra kötik meg Oroszországgal a kereskedelmi szerződéseket kis országok és nagy országok egyaránt. r Most folyik a tanácskozás Oroszország és Németország között és a legújabb hirek szerint ez az egyezmény is néhány napon belül létre fog jönni. (Pikler Emil : Létre jött !) Még nem ratifikálták. A magyar kormány is ráeszmélt már erre. Be kellett látnia, hogy egy 12 millió négyzetkilométeres nyersanyag-területet és 130 milliónyi népet nem lehet kikapcsolni a világ gazdasági