Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

218 A nemzetgyűlés 533. ülése 19k tak le, revizió alá vegyék? Én azt hiszem, az igazság és az erkölcs követelménye az, hogy ezek előtt az események előtt, ez előtt az abuzus előtt ne hunyjunk szemet és ne várjuk meg, mig mindenki külön kitalpalja magának az ő egyéni ügyét, ne várjuk meg, mig mindenki hozzájut az ujrafelvétel igazságosztásához, hanem egyrészt Szabó Dezső megcáfolatlan vádja alapján, másrészt az országos főkapitány hallatlanul súlyos bűncselekménye után az igazságügyi és a belügyministerek érezzék végre magukban azt az igazságérzetet és azt az erkölcsi kényszert, hogy az ellenforradalom első idejében ilyen aggályos módon keletkezett büntetéseket vegyék en masse revizió alá és szolgáltassanak igazságot az embereknek. Nemcsak a mai ülésen Pallavieini György őrgróf képviselőtársunk, hanem a korábbi üléseken Vázsonyi és Sigray képviselőtársunk is hangoztatták azt a vádat, amelyet ma Pallavicini hangoztatott. Én nem tudom, hogy ilyen vádak súlyával a kormány hogyan akar hozzájuk férkőzni, hogyan akar a titkos társaságokkal leszámolni*? Ugy tudom, egyszer már ebben a kérdésben történtek bizonyos intézkedések. Emiitettem volt délelőtt, hogy azon a korábbi pártközi értekezleten a ministerelnök ur szintén kötelezte magát arra, hogy ä titkos társaságokkal leszámol. Akkor a nyilvánosság a lebonyolításról nem kapott értesülést, csak ugy kerülő utón tudtuk meg, hogy kérdőivek mentek ki a köztisztviselőkhöz, a birákhoz és ügyészekhez, amely körlevélben válaszolniuk kellett arra, hogy valamilyen titkos társaságnak tagjai-e. Ugy tudom egyes nyilatkozatokból, hogy egyetlenegy olyan válasz nem érkezett be, amely bevallotta volna, hogy az illető tagja valamilyen titkos társaságnak. Egészen természetes és előrelátható a dolgoknak ilyen alakulása. Ha vannak titkos társaságok, s ha a titkos társaságoknak vannak kötelező esküik és fogadalmaik, — amelyeknek, azt hiszem, legelső feltétele az, hogy az ilyen titkos társaságok tagjai senkinek semmi körülmények között nem árulják el a titkos társaságok létét, működését és azt sem, hogy ilyen titkos társaságnak tagjai — t akkor nem tételezhető fel, bogy ezeknek tagjai esküjüket megszegjék, és nem is erkölcsös dolog valakit esküszegésre birni, és nem is lehet remélni, hogy az ilyen kérdőívekre valaki az első intrádára be fogja vallani, hogy: igenis, tagja vagyok ilyen titkos társaságnak, pláne, ha büntető represszáliák vannak kilátásba helyezve. Ugy mondják, hogy egyetlen igenlő válasz nem érkezett be és én ezt természetesnek tartom, mert hiszen esküt tesznek

t vagy tettek és ennek az eskünek — ezt is tudjuk a praxisból — szankciói vannak. Csak emlékeztetek a Márffy-féle vérbiráskodásra. Nemcsak ugy volt, hogy kiveszik az esküt, amely erkölcsi kötelezettséggel jár, melyet betartanak vagy nem, hanem szankciót is adtak ezeknek az esküknek a vérbiróságokkal, sőt ezek a vérbiróságok működtek is és ezeknek áldozataik is vannak. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Ugyebár, az élet, mint a legbecsesebb kincs, az emberek gondolatának mérlegében ugy szerepel, amelyet nem egykönnyen áldoznak fel és ha csak egyszerű szimpla tagadásból áll az élet megmentése, ha az egyszerű »nem« szócska leírásával el tudja hárítani valaki magáról a vérbíróság bosszújának lehetőségét, akkor bizonyos, hogy nemcsak egyszer, hanem ezerszer is leirja azt a »nem« szócskát. így tehát ezzel 6. évi április hó 20-án, kedden. a ^módszerrel a titkos társaságokhoz hozzáférkőzni nem lehet. Azt hiszem, ha a kormánynak minden erkölcsi alapja megvolna ahhoz, hogy ezekkel szembeszálljon, ha az erőszak legerősebb eszközeit venné is igénybe, akkor se tudna velük boldogulni. Nagyon helyesen jegyezte meg Gömbös Gyula és azután Peidl Gyula képviselőtársunk is, hogy ha ilyen társaságok vannak és azok titkosak, akkor azokról nem tudhat senki más, mint a titkos társaságok tagjai. Valami olyan után nyomoz tehát a kormány, ami kinyomozhatatlan s amit nyers erőszakkal nem tud megközelíteni, mert a titkos társaságok tagjai az eskü kötelezettsége alatt titoktartók maradnak. Azt hiszem, hogy a titkos társaságok veszélyétől és fekélyétől az országot csak egyféleképen lehetne megmenteni és megszabadítani. Hangsúlyozom, hogy én az ilyen konfereneiásdi játékoktól és törvényjavaslatok elfogadásától, amelyeket előreláthatóan nem fognak, mert nem tudnak és talán nem is akarnak végrehajtani, — nem várok semmit, a nyers erőszaktól sem, amelyet egyébként a kormány nem is akar alkalmazni, mert hiszen ilyen allúziókat nem tett. Én ugy gondolom, hogy a közélet légkörét kellene megváltoztatni, az egész politikai, közéleti és erkölcsi légkört kellene megváltoztatni olyan formában, hogy mindenki és különösen minden közfunkcicnárius érezze a súlyát annak, hogy mit jelent az, ha a legalitás útjáról letér. Ha a köztisztviselő, közalkalmazott, biró, ügyész, katonatiszt, szolgabiró, főkapitány, vagy akárki, aki a köz szolgálatában áll és a köz szolgálatába szegődött, érezni fogja, hogy az ilyen illegális lépés az ő részéről erkölcstelen a közfelfogás szerint, ha tudni fogja azt, hogy ő ebben a minőségében nem vált ki szimpátiákat, különösen az uralkodó párt és az uralkodó kormányrendszer részéről, azt hiszem, minden kérdőív, minden törvényes beavatkozás és mindenféle erőszakos represszáliák nélkül is a titkos társaságok katabombái ki fognak ürülni, az erkölcsi szellem át fogja alakítani az emberek gondolkozásmódját és nem lesznek titkos társaságok. Talán furcsán hangzik, de én visszamenőleg még sem intézném el ezt a kérdést erőszakosan, nem sürgetek erőszakos rendszabályokat. Ha másért nem, már csak azért sem, mert tudom, hogy azok nem célravezetők. He t emberi szempontból sem, mert hiszen azon vádak után, amelyek ma itt elhangzottak, amelyekkel megint tele lesz az egész sajtó s amelyekről az egész világ fog beszélni,^— amikor uj fogalom lett az István gazda — én a ranglétra alsó fokán álló embereket jó lelkiismerettel nem tudom elitélni és felelősségre vonni. Amikor fentről kapják a biztatást, amikor tehát meg kell győződve lenniök arról, hogy az a cselekmény, amelyet elkövetnek, nem erkölcstelen és nem büntetendő cselekmény, akkor nem tudnék szigorú lenni velük szemben, mert — felfogásom szerint — ha takarításra kerül a sor és szigort alkalmaznak, akkior fent a csúcson, a legtetején, a kormánynál kell azt elkezdeni és a felelősség csökkenése alapján kellene az egész ranglétrát megtisztítani. Egy uj közéleti morált kellene teremteni, meg kellene szüntetni az egész ellenforradalmi szellemet; mert azzal tessék számolni, hogy a reakeionárius és a diktatórikus hajlamú uralom ilyen titkos társaságok nélkül nem is tud meglenni. Ameddig reakció van, ameddig diktatórikus * hajlam vezeti a kormányzó kezeket, addig tit-