Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. 217 és itt nem váltotta be akkor tett Ígéreteit. Már most bol van a garancia arra, hogy most más­képen fog eljárni, hogy most ennek a csonka pártközi értekezletnek tett Ígéreteit be fogja tartani és a titkos társaságokkal le fog szá­molni"?! Ne legyen félreértés a nyilvánosság előtt! Mi az egyesülés és a gyülekezés jogát a leg­messzebbmenő mértékig tiszteletben kivánjuk tartani. Mi semmiféle legális egyesület, testü­let vagy alakulat működését nem akarjuk hát­ráltatni. Nem tűrhetjük azonban azt, hogy a kormány mellett mellékkormányok legyenek, hogy illegális rejtett erők beleszóljanak a közügyek vitelébe, hogy az ország közvélemé­nyének a kormányon kivül más hatóságokkal és hatalmasságokkal is kelljen számolnia, nem tűrhetjük azt, hogy az igazi konszolidá­cióval ellentétben álló ez a rendszer továbbra is fenmaradjon, de viszont nincs bizalmunk abban, hogy ez a kormány, amely jobbfelé soha sem tudott erélyt mutatni, ez a kormány, amely balfelé nemcsak erős, hanem erőszakos is tudott lenni, jobbfelé azonban csak turbé­kolni tudott, ezekkel a titkos társaságokkal, amelyeket valamikor a ministerelnök ur saját kijelentése szerint is, amidőn azt mondotta: »vannak szervezeteim,« igénybevett, le tudjon számolni. Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólagosan Propper Sándor kép­viselő urat illeti! Propper Sándor: -T Nemzetgyűlés! Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy a szociál­demokrata párt a titkos társaságok működésé­nek megakadályozsását a szabadságjogok min­den sérelme nélkül akarja keresztülvinni. Kí­sérleteink, amelyeket ez irányban a multbian tettünk, ezt a szempontot mindig figyelembe­vették. Semmiféle olyan erőszakos rendsza­bályt, amely különben sem volna célravezető, mi nem kívánunk. Emlékeztetem a t. Nemzet­gyűlést arra, hogy már évekkel ezelőtt én ma­giam hoztam fel itt a nemzetgyűlés előtt Szabó Dezsőnek, ennek a magyar és keresztény Író­nak, az »Élet és irodalom« című folyóiratban megirt azt a vádját, hogy az ő tüdbmása sze­rint a birák és az ügyészek egy része be vau szervezve ilyen titkos társaságokba, és a bírói esküt meghaladó és azt nullifikáló esküt vesz­nek ki tőlük. Ez egy i'olj^óiratban, a nyilvá­nosság: előtt jelent meg. módjában lett volna akár az érintett testületnek, akár magának a \ kormánynak tiszta helyzetet teremteni ebben a kérdésbem módjuk lett volna sajtóper ut­ján felelősségre vonni Szabó Dezsőt, megálla­pítandó, vájjon az ő állítása mennyiben és kikre vonatkozólag- felel meg: a valóságnak.* Háromszor olvastam itt fel az »Élet és iroda­lom« című folyóirat közlését, de sem sajtópert nieim indítottak Szabó Dezső ellem, sem itt a Házban megnyugtató kijelentéseket nem tet­tek. Most, amidőn a titkos társaságok kérdése megint aktuális lett, az egyik délutáni újság munkatársa felkereste Szabó Dezsőt és emlé­keztette őt ezekre az ő cikkében a birákról és ügyészekről mondott megállapításaira. Szabó; Dezső az Esti Kurir április 15-iki számában; azt mondja (olvassa): »Én állom, amit írtam.: De ezekkel a dolgokkal ma már egyáltalában nem kívánok foglalkozni. Nem akarok a titkos'; társaságokra emlékezni, és legnagyobb örö-í möm, hogy nem is tudok rájuk emlékezni, poli­tikával egyáltalában nem foglalkozom, st'b.« Amit tehát Szabó Dezső 1922-ben a nagy nyilvánosság előtt állított, azt 1926-ban szintén a nyilvánosság előtt fentartja. Kérdem most már a kormányt, nem tartja-e mégis elérkezett­nek az időt arra, hogy ezt a kérdést közelebb­ről vizsgálja meg, hogy éhben a kérdésben végre tiszta helyzetet teremtsen 1 ? Végtére is mi magunk akarnók azt, hogy ez az irritáló anyag a közéletből kikerüljön. Ugyebár, ha sajtópört indítanak, vagy más módon járnak el, akkor a kérdés aktualitása elvész, vagy leg­alább is felfüggesztődik, mert histzen akkor senkinek sincs módja és joga^ a kérdésekkel foglalkozni; de amíg ez a kérdés így virulensen áll a közvélemény előtt, aniig ebben a kérdés­ben nem történik intézkedés, amíg ebben a kér­désben a közvéleményt nem nyugtatják meg, addig az urak el lehetnek készülve arra, hogy ez a kérdés időnként ide fog kerülni, mert ar­ról a követelésről, hogy a társadalom élete és javai felett őrködő és itéiő bíróságok: minden gyanún és vádon felül álljanak, nem mond­hat le. Mondom, választ nem kaptam egy esetben sem, de — sajnos — a tünetek amellett szóltak, hogy a közlemény állításai megfelelnek a va­lóságnak. Csak egy dolgot említek fel. Surgoth bíró, mint tanácselnök, a diktatúra bukása után — mint méltóztatnak tudni — tömegével tárgyalta az u. n. bolsevista-pöröket. Méltóztat­nak tudni azt is, hogy rengeteg marasztaló ítéletet hozott, fogházbüntetésre szólót, sőt ha­lálos Ítélete is. Ezeket az ítéleteket mind végre­hajották, és Surgoth ur, aki ma már meni biró, első liferánsa volt a fogházaknak. Amikor egy kissé tisztulni kezdtek a fogalmak, amikor va­lamenyire viszafejlődött az elenforradalmi bosszú és az ellenforradalmi szellem, amikor már arra is sor kerülhetett, hogy egyes embe­rek ügyében a büntető igazságszolgáltatás ta­nuklat hallgatott ki, mondom, amikor már idiáig jutottunk, voltak olyanok, akik pörük ujrafelvétele iránt tettek lépéseket. Néhány esetben az ujrafelvételt el is rendelték, a tanu­kat kihallgatták, és minden ilyen esetben a bí­róság, amely az ujrafelvételt tárgyalta, vagy megsemmisitette az Ítéletet és felmentette a vádlottat, vagy pedig csökkentette a kiszabott büntetést, máskép minősítette a bűncselek­ményt. Mindenesetre egészen más ítéletet ho­zott, egészen más következtetésre jutott, mint Surgoth biró tanácselnök korában az ő ötös tanácsával a bolsevista pörökben, a gyorsított eljárásra vonatkozó rendelet alapján. Épen tegnap történt egy ilyen eset, amikor egy úgynevezett bolsevista bűncselekménnyel vádolt egyén ügyét tárgyalták újra, akit a Surgoth-tanács hat esztendőre itélt el. Ezt az embert az ujrafelvétel alapján a tanuk kihall­gatása után a bíróság felmentette. (Malasits Géza: Négy évet már leült! — Szabó Imre: Öt évet!) Ez az ember a hat esztendőből néhány esztendőt már mindenesetre leült. Újra föl­vetem a kérdést: nem tartja-e a túloldal el­érkezettnek az időt arra, hogy az ellenforrada­lom első idejében hozott ítéleteket generális revízió alá vegyék 1 ? Vájjon a kormány és a nemzetgyűlés többsége, amely ha ebben a pil­lanatban nem is ad sokat a felelősségre, de amely mégis csak felelős az eseményekért és a történtekért, nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy az igazságszolgáltatás szempontjá­ból a birói Ítéleteket, a közigazgatás terén pe­dig azokat a közigazgatási eljárásokat, ame­lyeket Nádosy főkapitány érája alatt folytat-

Next

/
Thumbnails
Contents