Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

 nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. 213 fogok szerénységet tanulni. (Rubinek István: Pedig lehetne!) Nem hiszem, mert ön egyáltalában nem az a szerény férfiú, aki ezen a téren iskolát csinálhat! (Klárik Ferenc: És aki még szerényebb ne lehetne! — Derültség. — Haller István: Kezd egészen kedélyes lenni! — Zaj és felkiáltások a középen: Költségvetési vita!) Szívesen állok rendelkezésére mindenkinek, de ilyen Ízetlen kijelentéseket, különösen olyanok részéről, akik abból élnek, hogy a papájuk fiai, nem fogadok el. (Héjj Imre: Maga nem a papájának a fial — Derültség. — Klárik Ferenc: De nem abból éli — Pikler Emil: Szegény munkáscsaládinak a fia! — Héjj Imre: És Rubinek Gyula nem is az apja volt neki! Nagyon téved! — Zaj és derültség. — Szabó József: Odakint nincs ilyen, jókedv!) Ha ilyen vádemelés után önöknek módjuk és kedvük van tréfálkozni és nevetgélni, ebiben, önöket nem akadályozhatom meg. (Drozdy Győző: Erkölcsi bizonyítvány! — Perlaki György: A vádaskodókra! — Nánássy Andor: Nem mi kezdtük!) Én azt hiszem, hogyha ministerekről ilyen súlyos kitételek hangzanak el, akkor nem felállva és nem-szócskát vagy tagadást dadogva kell a kérdést elintézni, hanem ugy, ahogy azt rendes formák között megszokottan el szokták intézni. Ugy tudom, hogy a sajtóper megindításának lehetősége a március 2-iki beszéd, illetőleg annak nyilvános közlése után még nem szűnt meg. Még meg lehet indítani a sajtópert, még birói sorompó elé lehet állítani őrgróf Pallavicini Györgyöt, még alkalmat lehet adni neki a bizonyításra. (Gr. Hoyos Miksa: De nagyon leikükön viselik Pallavicini ügyét! — Drozdy Győző: Csak nem képzeli, hogy szerelmesek vagyunk az^ őrgróf okb a I _ A kormány előtt tehát két ut van: vagy sajtópert inditi a március 2-iki beszédért s felhívja Pallavicinit, hogy mai beszédét is adja közre a sajtóban, hogy ezért is perelhető legyen vagy pedig feláll, ha még kormánynak tartja magát és érez elég erkölcsi bátorságot arra, hogy a helyén maradjon, vádemelési indítványt tesz önmaga ellen, és így alkalmat ad az alkotmányos fórumoknak arra, hogy azokat a tanukat, akiket Pallavicini bejelentett, kihallgassák, (Rubinek István: Megtörtént!) Ha a kormány ezt nem teszi meg, szerintem önmaga felett tör pálcát. Reflektálnom, kell még Schandl képviselőtársunk vasárnapi csongrádi közéleti merényletére. Schandl képviselőtársunk beszámoló beszédet mondott, melynek kenetében megvádolta az ellenzéket, az ellenzék egyes csoportjait és hazaárulásnak minősítette azt, hogy az ellenzék egy deklarációval tiltakozott a kormány, illetőleg a ministerelnök ur genfi szereplése ellen. A beszéd idevon átkozó része igy hangzik (olvassa): r »Az ellenséges államok pénzének utánháborús eszköz. A franciák, maga Napoleon is, éltek ezzel az eszközzel. Hogy a békeállapot helyreálltával néhány álmodozó és megtévedt ember nálunk vállalkozott erre, ez elítélendő, de egyrészt le kell szegezni, hogy ilyen kalandos bűncselekmények csak a trianoni erőszak kétségbeejtő levegőjében eshetnek meg, másrészt hogy néhány ember tettéért n>em igazságos és nem szabad az egész országot felelőssé tenni. Vázsonyi vezérlete alatt egy radikális-arisztokrata — uj kitalálás: radikálisarisztokrata —- koalíció azt a könnyelműséget üzi az országgal szemben, hogy hónapok óta a kelleténél jobban felfújja ezt az ügyet s teljesen alaptalanul Magyarország ministerelnökét is vádolja, hogy tudott a frankhamisításról. Bebizonyosodott, hogy ebből egy szó sem igaz, az üres vádak egytőí-egyik összeomlottak.« És mit tesz a sors: 24 órára rá itt, a nemzetgyűlés színe előtt, megismétlik a vádat. (Tovább olvassa): »Akkor a magyar parlamentben egy páratlanul elszomorító eset történt. A frank-koalició — valószínűleg nem a frankhamisításokat érti ez alatt Schandl államtitkár ur, hanem azokat, akik a frankügy tisztázását követelik — tálcán kínálta fel a külföldi kormányoknak az ország még megmaradt függetlenségét, arra szólitván fel őket, hogy vonják meg bizalmukat Magyarország ministere lnökétől.« Schandl államtitkár ur ma e vádaskodásával félig megfutamodott. (Rubinek István: Nem szokása!) Itt a nemzetgyűlésben ezt a szöveget, amelyet a félhivatalos Magyar Távirati Iroda adott le a lapoknak, letagadta, és azt máskép állította be, egyes részeket kihagyva belőle. (Héjj Imre: Ugy állította be, ahogy volt! — Zaj.) A tegnap esti 8 Órai Újságban már nem ez a távirati irodai szöveg jelent meg, (Héjj Imre: Megmagyarázta, hogy mikép kerül ez a szöveg a Távirati Irodába!) hanem egy másik szöveg, amelyet nem mondott el. (Héjj Imre: Tessék tudomásul venni, hogy nem ezt mondotta!) A közvélemény körében sok ezer példányban terjedt el ez az el nem mondott szöveg, és Schandl államtitkár ur vádjait, ha nem is ilyen formában, de a nemzetgyűlésen is megismételte. (Héjj Imre: így néz ki a maguk igazsága! Most álljon az igazság mellé! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Schandl államtitkár ur kijelentéseit elfogadnám abban a pillanatban, ha beszédét nem a Magyar Távirati Iroda, mint a kormány félhivatalos kőnyomatosa utján adta volna le. (Rubinek István: Talán mégis az a mérvadó, amit elmondott!) Schandl államtitkár ur vádjaira nézve a következő megjegyzéseim vannak: (Héjj Imre: Arra tegye meg a megjegyzéseit, amit elmondott!) Annak a deklarációnak, amelyet^ az ellenzék megbízásából, ugy tudom, Horváth Zoltán képviselő ur március 2-án itt felolvasott, (Rubinek István: Csak az ellenzék egy részének deklarációja volt!) ma is minden szavát valljuk, ma is aláírjuk, sőt a ma történtek alapján kénytelenek vagyunk azt megszigorítani, Kérdezem bogy ebben a deklarációban hol van a hazaárulás. Ez a deklaráció nem Genfnek szól és nem a világnak, hanem a magyar nemzetgyűlésnek. (Héjj Imre: De meghallották odakint is!) A külföld fülét elvégre bedugni nem lehet. Szerencsére a külföld nem áll a magyar sajtóiroda befolyása alatt, meni lehet rácsengetni, ráüzenni, ott megírhatják az igazat. (Perlaki György: Azért kell vigyázni, hogy mit mondanak! — Héjj Imre: A komaasszonynak mondják, de hogy a sógorasszony is értsen róla! — Zaj.) Hol van itt a hazaáruliásl Hol van a magyar alkotmányba beiktatva és megállapítva az, hogy a kormány és a nemzet egy és ugyanaz? Kormányok jönnek, kormányok mennek, kormányok buknak, de

# a nemzet itt marad és itt áll s jöhet egy ujabb kormány. Ha itt helytelenségről egyáltalán beszélni^ lehet, akkor azt hiszem, az követi el a hazaárulást, aki ezzel a bűnüggyel az országot az ország egyetemét, a nemzetet azonosítja és azok vannak a helyes utón és nyomon, akik e két kérdést szigorúan elválasztják: elválasztják a 32*