Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

214 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. nemzetet a kormánytól. Ha a kormány bűnös és hibázott, bűnét a kormányra kell lokalizálni, (Héjj Imre: Ha bűnös!) követelvén egy uj kormányt, amely e ballasztokat kivül hagyja. Ne minket méltóztassanak vádolni, hanem önmagukat mert nem adnak alkalmat arra, hogy ez a kérdés végre a megfelelő fórum előtt a megfelelő módon tisztáztassék. (Héjj Imre: Ott van a megfelelő fórum előtt! Mindig más és más fórumot mondanak!) Önök a biróságot nem ismerik el illetékes fórumnak. Tessék tudomásul venni, hogy ez két ügy. (Perlaki György: Ott van a bíróság előtt!) Nem mehetünk bele abba és nem fogadhatjuk el azt, hogy ezt az ügyet ugy kenjék el, hogy összecsapják egy másik üggyel. Az egyik rész bűnügy, ezt a biróság fogja lebonyolítani az igazságszolgáltatás szabályai szerint a frankhamisítás vádlottaira nézve, de ebből "az ügyből egy külön ügy sarjadzott ki: Pallavieini őrgróf, mint vádló és a kormány, mint megvádolt között. Ezt az ügyet, igenis, külön útra kell terelni és külön kell elintézni. Tudom, hogy más, sokkal kisebb jelentőségű ügyben, kisebb ellenféllel szemben a ministerelnök ur megtalálta a sajtóbiróság útját és odaállította a sajtóbiróság elé és felelősségre vonta azt, aki reá nézve dehonesztáló dolgokat mondott. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez az ügy is a biróság előtt van és a biróság fogja azt eldönteni!) Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az elintézésinek van megfelelő módja, de nem az a mód, amelyet önök választanak ás amely kényelmesnek látszik, nem tudom miért. (Héjj Imre: Nem, önök választanak egy másik módot!) Kell nagyobb önfeláldozás annál, mikor a vádló maga vádlott akar lenni, amikor azt mondja, hogy eresszetek a vádlottak padjára? (Héjj Imre: Csakhogy a sajtópörben a vádlott fordul vádlóvá!) T. képviselő ur, ön most nagyon súlyos bírálatot mondott a biráskodásról. Nem tudom, ha ezt erről az oldalról mondta volna, mi lett volna ennek a következménye. Ez nagyon súlyos megvádolása az egész modern igazságszolgáltatási rendszernek és önnek azt nagyon meg kellene fontolnia és gondolnia, hogy apró kényelmességekért ilyen támadásban részesítse azt a rendszert, amelyet ön véd velünk szemben. (Héjj Imre: Ez nem támadás!) Nem támadás az, amikor azt mondja, hogy a sajtóbiróság alkalmatlan bizonyos sajtóvétségek elbírálására? (Héjj Imre közbeszól.) Elnök: Héjj Imre képviselő urat kérem, méltóztassék állandó közbeszólásaival felhagyni. (Klárik Ferenc: Főleg ilyen közbeszólásokkal! A közbeszólás legyen rövid és szellemes. — Derültség.) Klárik képviselő urat is kérem, méltóztassék a közbaszalásoktól tartózkodni. Propper Sándor: Még ma sem adtam fel a reményt a tekintetben, hogy a kormány keresni fogja módját a gyors és gyökeres elintézésnek. Ha ezt nem tenné, meg vagyok győződve arról, hogy el kell következnie nem is sok idő múlva egy alkalmas politikai és lélektani pillanatnak, amikor az urak rá fognak jönni arra, hogy többségi vótummal ilyen súlyos erkölcsi kérdéseket eltemetni, elsimítani és elintézni nem lehet. Ennyit voltam bátor elmondani az előttem szóló t. képviselőtársaim beszédeire vonatkozólag s méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek ennek a költségvetési vitának előzményedre. Ennek a költségvetési vitának előjátéka egészen pontosan reprize volt a korábbi költségvetési viták előjátékának. Ugyanúgy folyt le, ugyanúgy kezdődött, ugyanazok a vádak hangzottak, ugyanaz az tamerikázás folyt a vita megindulása előtt, ugyanazok a kívánságok hangzottak fel és ugyanaz a türelmetlenség nyilvánult meg még a vita megindulása előtt, ami itt most ebben a költségvetési vitában megindult. Láttunk szándékos késedelmet, amely nem tudom, milyen célt akart szolgálni. A költségvetés anyaga egészen bizonyosan készen állott és egészen bizonyosan mellőzni lehetett volna a majdnem háromhetes húsvéti szünetből legalább másfelet a költségvetési vita tárgyalására, s egészen bizonyosan mellőzni lehetett volna az apró, mentelmi bizottsági javaslatok tárgyalását, ugy hogy már régen rátérhettünk volna a költségvetési vita tárgyalására; nem lett volna szükség arra, hogy bizonyos kisegítő eszközöket próbáljon használni a kormány arra, hogy a vitát megrövidítse, vagy hogy a költségvetést határidőre kérje ki az ellenzéktől. A házszabályok, amelyeket a csonka nemzetgyűlés alkotott, 40 napot engedélyeznek a költségvetési vita tárgyalására. 10 plusz 10 plusz minden miniszteri tárcára két nap. Ma 10 minisztériumunk van, ma tehát 40 nap volna a költségvetési vita tárgyalására engedélyezett idő. Akik a házszabályokat konstruálták, azok, ugyebár, bizonyára számoltak azzal, hogy egy költségvetési vita bírálati szükségletei mennyi időre terjednek. Kevesebbet szabtak meg, mint amennyire szükség van, ez kétségtelen, — itt a házszabályok igazságtalansága — de viszont 40 napot megszabván, ezzel elismerték azt, hogy 40 napra egy ilyen törvényjavaslat tárgyalásának szüksége van. (Hajós Kálmán: Esetleg! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a minimum!) Ennek a 40 napi időnek kimerítése tehát még egységespárti házszabályreviziós szemüvegen keresztül sem minősíthető a normális vita túllépésének, pláne, nem minősíthető obstrukciónak. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Csak időpazarlásnak!) És most azt látjuk, most, amikor még csak két napos a vita, hogy legeslegelején, az első tárgyalási nap délelőttjén már felcsattan a vád: obstrukció van, ki akarják obstruálni. (Gr. Hoyos Miksa: Csak sűrítés volt! Nincs semmi obstrukció!) Kérem szépen, gróf Hoyos kéípviselőtársam, hiszen még vannak olyan képviselők, akikben a kötelességtudás megmaradt. (Gr. Hoyos Miksa: Ugy van!) Vannak még, akik el tudják, el akarják és el merik mondani azt, ami a szivüket nyomja, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Milyen bátrak!) akik meg merik bírálni a kormányt, akiket semmiféle pártfegyelem és semmiféle parancs nem köt arra, hogy hallgassanak. (Klárik Ferenc:" A haza érdekében! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Óriási bátorság! Meglepő bátorság!) Nem történt tehát több, mint az, hogy azok, akiknek mondanivalójuk van, a nemzetgyűlés plénuma előtt elmondják mondanivalójukat. Felcsattan a vad, ismétlem és hangsúlyozom, a költségvetési tárgyalás legeslegelső napján, hogy obstrukció van. Ez jellemzi a kormánypárt idegállapotát és felvetődik a felelősség kérdése, hogy ha ekkor és _ ekkor határidőre a költségvetést nem szállitj ellenzék, akkor erre meg amarra, ilyen, meg olyan felelősség lesz! Ami az obstrukciós vádat illeti, az rémlátás a kormány és a kormánypárt részéről. Hiszen méltóztatnak tudni in praxi, hogy az ellenzék az elmúlt négy esztendő alatt egyetlenegyszer sem obstruait. A kormány megkapta