Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-533
210 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. gyarázaa a mai magyar gazdasági és szociális helyzetet. A mi álláspontunk ebben a kérdésben annyira közismert, hogy ezt külön hangsúlyoznunk nem kell; nem kell ismételnünk, hogy mi a békeszerződéseket igazságtalanoknak és megváltoztatandóknak! tartjuk, de nem azokkal az eszközökkel, nem azokkal az éretlen és reménytellen eszközökkel, amelyekkel mások ezt próbálják, de veszedelmesnek tartjuk azt is, hogy az ország minden baját ezzel próbálják megmagyarázni, mert .ez fatalizmushoz vezet. Fatalista álláspont az, hogy volt egy Trianon és van egy borzalmas nyomorúság, ezt a kettőt okozati összefüggésbe kell hozni és nem kell csinálni semmit. Nem szabad fatalistáknak lennünk. Más téren, amikor más osztályokról és nem szociálpolitikáról van szó, nem is fatalista a kormány és a kormányzó part, mert mindenre van pénz, csak szociálpolitikára nincsen. Én pedig azt tartom, hogy ez a legelső kérdés, ez volna a legelső lépés, ez volna a megindulás a megújhodás felé és akárhonnan, ha a föld alól vennék is elő a pénzt, akkor is elő kellene azt teremteni azokra az intézményekre, (Drozdy Győző: A minis terelnök ur azt mondja, hogy a szociális befektetés a legdrágább!) amelyek az ország dolgozó népének életéből hiányoznak és azt tönkre teszik. Nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal sem, amelyet Alföldy képviselőtársunk a sajtóról hangoztatott. Megszoktuk, hogy a sajtó, a birálat az, amely a dolgokat elrontja; ezt halljuk állandóan a túlsó oldalról. Tessék tudomásul venni, hogy a sajtó igen nehéz viszonyok között valóságos vessző-futással végzi a maga nagyon nehéz hivatását. (Györki Imre: Élet-halál küzdelmek között!) És tessék tudomásul venni, hogy nem is ilyen sajtóra volna szükség. A sajtó bátortalan, meg van félemlitve, le van sújtva és a sajtónak túlnyomó részét a ministerelnöki sajtóirodában szerkesztik. Ha valamelyik sajtó olyan hangot üt meg, amely a kormányzat politikájára vagy gondolatmenetére kellemetlen, ha kellemetlen birálatot mond, akkor jönnek a figyelmeztetések. (Gr. Bethlen István mínisterelnök: Ez csak arra való, hogy a külföldben ezt a hitet keltsék, de ebben semmi igazság nincs! — Drozdy Győző: A lapbetiltások miért történnek?) T. Ministerelnök ur! Beszédem későbbi folyamán leszek bátor bizonyitani, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ismerjük a bizonyítékokat !) hogy amit erről a kérdésről mondok és mondottam, az az utolsó betűig megfelel az igazságnak. (Ellenmondások a jobboldalon.— Rothenstein Mór: A ministerelnök engedélyétől függ, hogy szabad-e lapot kiadni! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azt már csak nem lehet mondani, hogy a ministerelnökségi sajtóirodában szerkesztik a lapokat! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Például a Népszavát!) A Népszavát azt nem, ebben igaza van a ministerelnök urnák! (Gr. Bethlen István ministerelnök: Hát a Világot, hát az Újságot, hát a Pesti Hirlapot és a többi lapokat ott szerkesztik?) Ne méltóztassék átmenni a nevekre, mert ennek az ugratásnak nem fogok felülni. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Tessék igazat mondani!) Vannak tiszteletreméltó kivételek, de azok az elmúlás örvényének szélén állanak minden pillanatban. Állítom és hajlandó vagyok bizonyitani, hogy Magyarországon ma nincs sajtószabadság, a sajtót tehát nem bántani kell, a sajtót nem okolni kell ibizonyos eseményekért, haj J nem a sajtót fel kell szabadítani. Ha a sajtó szahad v#lna és a betiltás és beszüntetés veszedelme nélkül gyakorolhatná a maga bírálatát, akkor azok a sajnálatos események és következmények nem sújtanák az országot. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ugyan! Ugyan!) A közélet ellenőre és lelkiismerete igenis a sajtó. Azzal tehát, ha a sajtót megrendszabályozzák, ha a sajtót megfenyegetik, ha a sajtó felett pallosjogot gyakorol a kormány, csak arról tesznek tanúságot, hogy van rejtegetni és féltenivalójuk, hogy félnek a nyilvános bírálattól és nem mernek szabad teret engedni a bírálatnak. (Ellenmonüások jobbfelől.) Hatása alatt állok annak a megdöbbentő beszédinek, amelyet egy órával ezelőtt őrgróf Pallavicini György képviselőtársunktól hallottunk. (Nánássy Andor: Abhan igaza van, hogy megdöbbentő volt!) Pallavicini képviselőtársunk felelősségének teljes tudatában (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez az, ami nincs!) az ország szine előtt kijelentette . . . (Györki Imre: A kormány nem mert sajtópert indítani ! — Perlaki György: Fel lett szólitva, hogy ''bizonyítson! — Nánássy Andor: Ha sajtópert indít, akkor pedig nem adjátok ki a mentelmi bizottságban!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: . . . hogy azoknak a titkos társaságoknak, amelyeknek kiirtására most a kormány és, főleg a ministerelnök ur vállalkozott, a ministerelnök ur maga is tagja; tagja továbbá Kakovszky belügyminister ur, tagja Sztrache koronaügyész-helyettes és tagja Töreky tanácselnök. (Drozdy Győző: Minden ítéletén meglátszik. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez mind nem igaz!) őrgróf Pallavicini képviselőtársunk mondotta egy órával ezelőtt és én leszek bátor adatokat hozni, illetőleg leszek bátor megjelölni azokat az utakat . . . (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez arra való, hogy Töreky tanácselnököt bepiszkolják ós hogy a külföld előtt, akármilyen Ítéletet hoz, diszkreditálják!) T. ministerelnök ur, ilyen felröppentett tagadó szócskákkal ezt a kérdést elintézni nem lehet. Az én szerény véleményem az, hogy nemcsak a kormányra és kormányférfiakra mondott ilyen vádakat nem lehet egyszerű tagadással elintézni, (Gr. Bethlen István: Egyszerű váddal sem!) hanem becsületükre kényes magánemberek sem elégedhetnek meg azzal, hogy az ellenük emelt vádra egyszerű tagadó szócskával feleljenek. Azt mondotta őrgróf Pallavicini képviselőtársunk, hogy a ministerelnök ur szoros nexusban volt azokkal a titkos társaságokkal, hatalmát építette rájuk, a kormányzás minden ágában felhasználta ezeket a titkos társaságokat. A későbbiekben azt mondotta Pallavicini képviselőtársunk, midőn áttért a pénzhamisításra, hogy a kormány maga is tudott annak idején a szokolhamisitásról. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez sem igaz! Mondotta, de nem igaz!) Azt mondotta Kaikovszky belügyminister ur 1921-ben, (Felkiáltások a jobboldalon: Akkor nem volt\ belügy minister f) a ministersége és képviselősége előtt, vagy 1920-ban... (Felkiáltások jobbfelöl: Y agyi —Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezt Rakovszky már megcáfolta!) Majd leszek bátor megmondani, hogy mi az én véleményem. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Már mondottam, hogy egyszerű cáfolattal ezt a dolgot elintézni nem lehet. (Nánássy Andor: Egyszerű állit ássa] sem! Mi különbség a kettő között?) Ha én a tárgyilagosság legmesszebbmenő határáig megyek el, akkor azt kell mondanom,.hogy