Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

190 'A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. gráció kérdése nem oldódhatik meg, mert ilyen nyilatkozat aláirására nem mindenki vállalkozik, sot nagyon is meg kell gondolni, hogy a hazatérés ellenében érdemes-e aíáirni ilyen reverzálist. A sajtószabadság olyan kérdés, amely elemi feltételnek számit. Már 1848-ban az volt a követelés, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon terjeszthesse. Ennyi idő után most még mindig a sajtószabadságért kell küzdenünk, mert a sajtót béklyóba verik s megakadályozzák, hogy a gondolatok szabadon megjelenhessenek. Itt főképen a Népszava üldözésére vagyok kénytelen kitérni. Ez olyan erőteljesen folyik, hogy nincs • hhez hasonló példa. Maga egyetlen tény, hogy a Népszava 1924 november 29-ike óta, tehát 496 nap óta ki van tiltva az uteáról, eléggé rávilágít arra, hogy Magyarországon milyen sajtószabadság van. Ahol a sajtó ki van téve egy minister szeszélyének, ahol egy minister megteheti azt, hogy 500 napon keresztül kitilt egy újságot az utcáról és még ennyi idő után sem ébred tudatára annak, hogy ennek az újságnak kolportázsjogát már vissza kellene adni, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ott már nem sokat kell magyarázni a sajtószabadságról, mert ez fényesen tükrözi vissza azt a sajtószabadságot, amelyebben az országban van. De nemcsak ebben nyilvánul meg a sajtószabadság, hanem a lapelkobzásokban is A Népszavát elkobozták 1925 február 6-án, április 7-én, április 8-án, november 4-én. Egyetlenegy esztendőben ennyiszer kobozták el a Népszavát. És ha a Népszava sajtópereit vizsgáljuk, az idevonatkozó számszerű adatok is rávilágítanak arra a sajtószabadságra, amely Magyarországon van. A Népszavának 1924 január 1-től 1925 november 15-ig nem hevesebb, mint 164 sajtópere volt. Ezek közül 30 a marasztaló Ítéletek száma, 3 felmentő Ítélet van, 7 permegszüntető végzés és 124 ügy vizsgálati stádiumban van. Jogerős ítélettel be van fejezve 10, fellebbezés alatt áll 21 ügy. Ez is egy kis izéli tő a magyar sajtószabadságból. Ha pedig a kiszabott büntetések mértékét veszem figyelembe és az erre vonatkozó számszerű adatokat feltárom, akkor a következőt látjuk : 1924-ben február 13-án 6 hónap, február 15-én 3 millió korona, február 18-án 1 évi fogház, február 27-én 1 hónap és 3 millió korona, március 14-én 6 hónap és 1 millió korona, április 26-án 3 hónap, július 10-én 14 nap és 3 millió korona, szeptember 23-án 1,300.000 korona, november 4-én 6 hónap és 6 millió korona, december 4-én 14 nap és 3 millió korona, december 13-án 3 millió korona. (Zaj a jobboldalon.) Jóllehet a túloldalon ülő képviselő uraknak ez mulatságos és olcsó, de nekünk nem olcsó, (Propper Sándor : Nem olcsó ez az országnak sem!) mert mi a sajtószabadság kérdését nem igy képzeljük el. Ez rávilágít arra a mentalitásra és arra a sajtószabadságszeretetre, amely lyel önök rendelkeznek. Mulatsággal, nevetéssel intéznek el ilyen súlyos ügyeket és emellett még azt mondják, hogy itt Magyarországon rendezett belpolitikai viszonyok vannak, a kormány azt meri követelni az ellenzéktől, hogy a költségvetést és egész sereg törvén yj a vaslatot záros határidőn belül emeljen törvényerőre, s ezzel dokumentálja, hogy itt rendezett tökéletes belpolitikai viszonyok vannak, holott annyi a baj, annyi a mulasztás, annyi a bűn a kormány részéről, hogy azt bizony órák alatt sem lehet elmondani. De ez csak egyetlen év alatt kiszabott büntetés. 1925. évben a bíróság jobban kitett magáért, mert február 24-én 5 millió korona, március 8-án nyolc nap és 300.000 korona, április 29-én 5 millió korona, június 18-án 18 hónap és 15 millió korona, június 30-án 15 millió korona, július 9-én 20 millió korona, július 24-én 15 nap és 5 millió korona, szeptember 15-én 1 hónap és 6 millió korona, szeptember 16-án 1,300.000 korona, szeptember 24-én 10 millió korona, szeptember 16-án 14 millió korona, október 10-én 14 nap és 300.000 korona, október 16-án nyolc hónap és 20 millió korona, október^ 20-án 8 millió korona, október 22-én 10 hónap és 30 millió korona, október 27-én hat hét és 6 millió korona, október 28-án három nap és 10 millió korona,' november 4-én egy hónap, november 6-án nyolc nap és 5 millió korona büntetés rovatott ki. Összesen nem kevesebb, mint 195,300.000 koronára büntették a jelzett idő alatt a Népszavát,^ 6 év, 9 hónap és 25 napot tett ki a börtönbüntetés. (Propper Sándor : Mert birálja a kormányt ! Tiszta dolog !) Amidőn itt Vanezák t. képviselőtársamat számos izben^ kikérték a Háztól, amidőn a mentelmi bizottság a mentelmi jogának felfüggesztését javasolta, mi bebizonyítottuk, hogy milyen ügyekben indítanak sajtópereket a Népszava ellen, milyen ügyekből kifolyólag Ítélik el a Népszava munkatársait. Ennek az eljárásnak legfényesebb tanújele az az ítélet, amelyben Vanezák János képviselőtársunk részesült s amely hat hónapot szabott ki a terhére, amelyet még ezután kell kitöltenie. T. Nemzetgyűlés ! Ilyen körülmények között nem lehet itt belső rendről beszélni, nem lehet itt belpolitikai állapotok rendezettségét megállapitani, mert ha csak a sajtószabadság kérdésében igy állunk, a sajtószabadságnak ilymódon való kezelése is elegendő annak megállapítására, hogy itt nincs belpolitikai rend, itt nincs belpolitikai béke, mert ahol ilyesmik történnek, ahol igy üldözik cl $R~) tót, ott már természetszerűleg nem is lehet belpolitikai béke és belpolitikai rend. A sajtószabadság kérdésének vizsgálata után rá kell térnem az egyesülési és gyülekezési jog bírálatára. Itt rendkívül súlyos tapasztalatokra tettünk szert, oly súlyos tapasztalatokra, melyekből szintén a leghatározottabban meg lehet állapítani, hogy Magyarországon az egyesülés és gyülekezés joga Csáky-szalmája, (Propper Sándor: inkább Rakovszky szalmája!) mert hogy mikor lehet gyűlést tartani, az a hatóságok, hatósági személyek kényétől-kedvétől, szeszélyétől függ. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy miképen állunk Magyarországon a gyülekezés jogával, azt néhány hatósági véghatározat bemutatásával fogom dokumentálni. Van egész sereg, — bár volna elég időm hozzá (Kováts-Nagy Sándor : Szent Isten, nem elég reggel óta ! — Györki Imre : Meghosszabbítjuk, csak engedélyezzék! — Pikler Emil : Maradjunk itt ma 8-ig! — Propper Sándor : Van idő, 40 nap! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Szijj Bálint: Majd tudok én is leveleket mutatni!) Szijj Bálint képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor : Levelet kapott?) Propper képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Kabók Lajos : A diósgyőri állami rendőrség kirendeltsége betiltott egy gyűlést, melyet a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének diósgyőri helyicsoportja nevében Csaesovszky József titkár^ kért április 18-án. (Propper Sándor : Sehandl-ét nem tiltották be !) Nem a gyűlés betiltásának a ténye fontos, hanem inkább azért mutatom be ezeket a véghatározatokat, mert azok az indokolások fontosak, amelyeket a hatóság vezetői a véghatározatba foglalnak. Azt mondja véghatározatában a diósgyőri rendőri kirendeltség vezetője, hogy : »a bejelentést tudomásul nem veszem stb. stb. Indokok : Meg kellett tagadnom a gyűlés engedélye-