Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. 189 tésével is jár. Épen ilyen könnyen vesziti el alkalmaztatását a mezőgazdasági, vagy ipari munkás is, de a bányamunkás helyzete sokkal súlyosabb, mert ha munkahelyéről elbocsátják, akkor egyúttal lakástalanná is válik, s el veszíti nyugdíjigényét is, amelyet 25—30 évi járulék befizetéssel már megszerzett. Ha másutt véletlenül akad munkája, újra kezdődik a nyugdíjjogosultság elnyerése szempontjából az idő, de akkor is csak ugy, ha nem múlt el 45 éves. És ha önök nem emlékeznek vissza, ugy én vagyok kénytelen ezeket emlékezetükbe idézni és figyelmeztetni önöket arra, hogy annak idején október 23-ikan, csak ugy csepegett önökből a szociálpolitikei érzés, azonban ugy veszem észre, hogy ez csak látszat volt, mert midőn tettekkel be is kellene azt bizonyitani, akkor már nem tapasztalunk ilyen tülekedést, sőt még egy felszólalást sem, amely kérdőre vonná a népjóléti minister urat, hogy miért nem él a törvényes felhatalmazással. Beszélnem kell a kormány szociálpolitikai ténykedéseivel kapcsolatosan arról is, hogy mit tett a kormány az anyasági biztosítás érdekében 1 Önök unos-untalán fajvédelemről, a magyar faj védelméről beszélnek. Aki a magyar fajvédelmet akarja szolgálni, annak elsősorban az anyát kell megvédenie, azt az anyát, aki hivatva van a magyar fajt fentartani. Tett-e valamit ez a kormány, vagy a mögötte álló párt, a magyar anyák s egyben a magyar faj megvédése érdekében 1 Én semmi ilyen ténykedésről nem tudok s épen ezért ezt is a kormány hibái közé kell soroznom. (Györki Imre : A legmagyarabb vidékek magyarjai vándorolnak ki ! így Hajdú megyéből is ! — Gubicza Ferenc: A háború előtt is megvolt ez!) Ezt is a kormány hibái közé kell soroznom és figyelmeztetnem kell arra, hogyha tovább igy folyik ez a szociálpolitika, ennek nagyon súlyos következményei lesznek. (Györki Imre : A legjobb magyar emberek hagyják itt az országot az önök politikája miatt ! — Gubicza Ferenc : Nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is igy van !) De nem is kell messze menni, a magyar faj érdekében van más kötelessége is a kormánynak és pedig a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak fokozottabb mértékben való ellátása. Elszomorító ezeknek a helyzete.^ Az az összeg, amelyet nekik adnak, arra sem elég, hogy kenyeret tudjanak belőle vásárolni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Habár gondtalan megélhetésre nem gondolok, de gondolok legalább is arra, hogy mindennap lehessen enniök abból, amit a kormány e címen juttat nekik. A szociálpolitika, amelyet a kormány kifejt, nem teszi lehetővé, hogy e téren elfogadható alkotásokat lehessen végrehajtani. Itt van a rokkantak felülvizsgálásának kérdése. Ez is a szociálpolitikai ténykedések közé tartozik és ha e téren elmondjuk súlyos tapasztalatainkat, szinte el sem fogják hinni, hogy mi történik e téren. Hiába folyamodik a rokkant, hogy nála időközben ilyen vagy olyan elváltozás történt, ez az elváltozás a felülvizsgálatnál nem nyert beigazolást, aminek következménye az, hogy annak ellenére, hogy a^ rokkant rosszabb helyzetbe került, munkaképességében jobban csökkentve érzi magát, nem juthat magasabb fokozatba, amely rokkant-j árán dós ágát valamivel emelné. Mint ahogy már emiitettem, a munkanélküliség esetére szóló biztosítási törvényjavaslatot a nemzetgyűlés már letárgyalta. Nem akarok erről már hosszasabban beszélni, mert már az előbb is megemlítettem, csak annyit akarok még mondani, hogy a szociálpolitikai ténykedést vizsgálva, a NAPLÓ. XLI. kormány által elkövetett mulasztásoknak egész sorozatát lehet megállapítani. Rá akarok még mutatni egy fontos kérdésre, amelyről beszédemben a kormány munkabérpolitikáját és általában a magánkapitalizmus munkabérpolitikáját illetően már szólottam is : ez a munkabéregyeztető hivatalok kérdése. Ez a kérdés is a szociálpolitikai ténykedések közé tartozik. Erről a kérdésről már törvényünk van, és a népjóléti minister ur, mint helyettes ministerelnök, annak idején e törvény alapján már ki is bocsátott egy rendeletet, r de a béregyeztetés kérdése egyáltalán nincs még elintézve, sőt teljesen kátyúba jutott. Ha felolvasnám egész terjedelmében ezt a rendeletet, akkor mindenki meggyőződhetne róla, hogy mennyire hibás és mennyire nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kellene. De nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlés t. tagjait és csak^ annyit akarok kiemelni, hogy ezek a békéltető-bizottságok nem állanak paritásos alapon és épen ezért nem lehet velük a rendeltetésüknek megfelelő célt elérni. Nem vonatkozik azonkívül az összes bérért dolgozókra, bizonyos kategóriákat kiemel, és épen ezzel ad lehetőséget a kiemelt kategóriák további kizsákmányolására. A viszály elintézése nem tartozik a béregyeztető intézményre, ezt az érdekelt munkáltatói körök tudják és a munkáltatók épen ezért élnek is a kizsákmányolási lehetőséggel. Ezekben voltam bátor a kormány szociálpolitikájára kitérni. Most rátérek egy másik fontos kérdésre, a belpolitikai állapotok bírálatára. Itt elsősorban figyelembe kell venni az egyesülési és gyülekezési szabadságot, a sajtószabadságot, az amnesztia és az emigráció kérdését is. Amig ezek a kérdések nyugvópontra nem jutnak, nem lehet beszélni arról, hogy Magyarországon rendezett belpolitikai állapotok vannak, A kormány annak idején azt mondotta, hogy szerinte nincs emigráció, mert az egész emigráció amnesztiában részesült. A hatóságok azonban egy politikai reverzális aláírásához kötik az emigránsok hazatérését. Ebben ki kell jelentenie, hogy hazaérkezésük után alávetik magukat a törvényes rendelkezéseknek. Ezzel a kormány nagyon köoynyen és egyszerűen akarja az egész kérdést elintézni. Bemutatok itt egy reverzálist a nemzetgyűlésnek, amely rávilágít, hogy tulaj donképen mit is akar a kormány az emigrációban szenvedőktől. A következő tartalmú reverzálist kell ezeknek adniok (olvassa) : »Becsületszavamra kijelentem, hogy hazatérésem esetén nem fogok résztvenni politikai pártok, egyesületek vagy szervezetek megszervezésében, vezetésében és működésének irányitásában. Nem fogok résztvenni politikai gyűlés rendezésében vagy összehívásában. Ilyen gyűlésen tisztet nem fogok viselni és felszólalni, nem leszek politikai lapnak szerkesztője, kiadója, politikai tartalmú közlést sajtó utján sem a saját nevem alatt, sem névtelenül vagy más neve alatt közzé nem fogok tenni s általában minden szembetűnő politikai tevékenységtől és magatartástól tartózkodni fogok. Egyben tudomásul veszem, hogy amennyiben igéretemet meg nem tartom, ellenem személyes szabadságomat korlátozó intézkedések fognak folyamatba tétetni.« Hát igy gondolja a kormány az emigráció kérdését elintézni és igy akar amnesztiát adni az emigrációnak 1 Ha csak ugy akarja hazaereszteni az emigrációban levőket, hogy azok kezöketlábukat össze hagyják kötözni, hagyják a szemüket és fülüket bekötni, ők semmit sem fognak látni és hallani, semmit sem fognak cselekedni, csak itthon lélekzetet akarnak szivni, ez nem más, mint az emberi jogoknak legtökéletesebb gúzsbakötése. Érthető, hogy ilyen alapon az emi-