Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 632. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. 187 mezőgazdasági érdek előmozdítására, kislakások épitésére pedig csak 3 millió aranykoronát. A pénzügyminister ur is elismeri tehát, hogy több mint 30 millió aranykoronát von el a beru­házási összegből olyan célokra, amelyek szerény véleményem szerint, nem kifejezetten hasznos be­ruházási célok. Mert jóllehet, a pénzügyminister ur a hitelélet fellendítését célozza az emiitett köl­csönök folyósításával és itt nagyarányú beruhá­zási programmot jelölt meg, — én nem tudom most sem kitörölni emlékezetemből azt a hatal­mas beruházási programmot, amelyet a pénzügy­minister ur a múlt év derekán elsőizben mon­dott el, amely olyan kedvező szinben tüntette fel a kormány beruházási Programm ját, hogy min­denki azt remélte : no, ez tényleg munkát jelent, tényleg meg fognak nyilni a munkaalkalmak és a munkanélküliség erősen vissza fog fejlődni — most azután kiderült, hogy meg volt ugyan ez a Programm, ebből azonban vajmi kevés került megvalósitásra és a kormány beruházási pro­grammja a továbbiakban legnagyobbrészt abban nyer lebonyolítást, hogy a hiteléletet akarja fel­lendíteni azokkal az összegekkel, amely összegek tulajdonképen hasznos beruházási célokat kell, hogy szolgáljanak. Ezekkel a hiteléletmeginditó kölcsönökkel azt akarja a pénzügyminister ur, hogy mindazok, akiknek kölcsönre van szükségük akár mezőgazdasági, akár ipari, akár kereske­delmi foglalkozásuk üzéséhez, ezekhez könnyen hozzájuthassanak, mert a Pénzintézeti Központ alaptőkéjének felemelésével, a 10 millió koronányi rövid lejáratú mezőgazdasági kölcsönnel, a mező­gazdasági érdekek előmozditását célzó 15 milliónyi összeggel a hitelélet megindítását akarja a pénz­ügyminister ur szolgálni. Aki azonban az érdekeltekkel beszédbe ele­gyedik és náluk érdeklődik, egyformán hallja a panaszokat és a megállapításokat, hogy soha olyan pénzszűke ebben az országban nem volt, soha olyan nagy bajokkal nem kellett megküzdeni a kölcsönök megszerzésénél, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon) mint a mostani időben kell, akkor, amikor olyan fennen hirdeti a kormány a hitelélet megindítására vonatkozó törekvését. (Esztergályos János : Azért pusztul az ipar és a kereskedelem, mert nincs hitel!) Előbbi megállapításom alapján — amidőn azt mondottam, hogy beruházási célokra kerekszám­ban mintegy 2000 milliárd korona állott rendel­kezésre a jelzett időben — ebből összesen csak 60 millió aranykorona, vagyis 800 milliárd papír­korona állott tényleg rendelkezésre hasznos be­ruházási célokra, ami az ipari foglalkoztatás szempontjából figyelembe vehető. De még erre a 800 milliárd koronára vonatkozólag is kérnem kell azt, hogy tessék a kormánynak kimutatni : hány waggont, hány mozdonyt készíttetett ezért az összegért, hol eszközölt megrendeléseket, milyen megrendeléseket hajtottak végre, mennyit költöt­tek — tessék kimutatni pontosan — kislakások épitésére és ipari célok fejlesztésére és fokozására? Mert még 1200 milliárd korona van ezenkívül! 2000 milliárd koronáról beszéltem és csak 800 milliárd az, ami az előbbi értelemben figyelembe vehető, 1200 milliárd korona tehát még ott van mezőgazdasági célokra és a hitelélet fellendítésére, Ha azonban azt viszgáljuk, hogyan és miképen történt meg a hitelélet megindítása, akkor ebből a vizsgálatból az derül ki — én legalább erről szereztem tudomást — hogy a kormány az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnak 30 milliárd korona kamatmentes kölcsönt adott, mégpedig azért, mert értéktelen tőzsdei papir-spekulációkkal vál­ságba, a bukás szélére juttatták az intézet vezetői ezt az intézetet. Erre a célra hamar sikerült 30 milliárd korona kamatmentes kölcsönt adni, és most teljesen bizonytalan, hogy mi történik ezzel a kamatmentes kölcsönnel, nem jut-e ez is arra a sorsra, amely sorsra jutottak a pénzintézet egyéb pénzei, nem fogják-e ezt is elspekulálni ugy, hogy majd csak utólagosan lehet itt is meg­állapitani azt, hogy valóban helytelenül cselekedett a kormány. (Esztergályos János : Egészen való­színű, hogy igy lesz !) De a kormánynak nemcsak erről az egy hitel­műveletéről lehet beszélni. Itt van például egy másik is : egy kurzus vállalatot is finanszírozott a kormány, a Hungária Bankot. A postatakarék­pénztár ennél helyezte el betéteit és ez a Hungária Bank is értéktelen tőzsdei papirokon úsztatta el a kormány által nála elhelyezett pénzt, szóval elspekulálta. Ilyen célokra ad a kormány pénzt ; igy akarja a kormány a hiteléletet megindítani, igy akarja a hitelélet vérkeringését helyreállítani. (Esztergályos János : Kik lehetnek az igazgatói a Hungária Banknak? Ezt is jó volna tudni !) Ha tovább vizsgáljuk a kormány ez irányú ténykedéseit, meg lehet állapi tani azt is, hogy ugyancsak a postatakarékpénztár pénzével tömte Baross Gábor ur a frankhamisitókat és ugyan­csak a postatakarékpénztár pénzéből adtak pénzt arra a bizonyos hírhedt, mindenki által ismert tombola-üzletre. (Esztergályos János: Valóságos Csáky-szalmája volt az ország pénze! — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: De jó vicc! — Esztergályos János: Ez komoly dolog, minister ur, nem vicc!) Joggal lehet felháborodni, ha meg lehet állapítani, hogy igy folyik a kormány szerint a hitelélet felélesztése és igy akarják a hitelélet megbénult vérkeringését újból megindí­tani. Nekem tudomásom van arról is, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet is nagy összeget kapott. (Temesváry Imre előadó: Nagyon helyes! — Esztergályos János: Önök szerint min­den helyes! Közben pusztul az országban minden!) T. előadó ur, én valójában azt kifogásolom, hogy a kormány, különösen pedig a pénzügy­minister ur beruházási programmról beszélt, fő­képen hasznos beruházásokról és ezek közé sorolta a Hungária Banknak, az Egyesült Fővárosi Taka­rékpénztárnak és az OKH-nak nyújtott kölcsönö­ket is. Én ezt nem tekinthetem hasznos beruhá­zásnak, mert szerintem hasznos beruházás az, amit munkába fektetnek, amivel építkeznek, amivel előteremtenek valamit. Ezeknek az intéz­ménj^eknek segítését, hiteléletük megindítását más módon kell elősegíteni. Szemfényvesztés ez, semmi egyéb, amikor a pénzügyminister ur beszél itt súlyos milliókról, r százmilliókról, az ország szinte belekábul a súlyos milliókba s amikor mindenki azt reméli és gondolja, hogy no most már tényleg meg fog indulni az ipari élet, meg­nyílnak a foglalkozási lehetőségek, a végén ki­derül, hogy a hasznos beruházásokra szánt össze­geket ilyen módon használják fel és végered­ményben az igazi hasznos beruházásokra igen csekély, elenyésző összeg jut. (Esztergályos János: Közben a Duna tucatjával veti ki az öngyilko­sokat magából!) Tudomásom szerint a Futura is kapott 15 milliárdot ; nem tudom, hogy az előadó ur szerint ez is olyan helyeslendő cselekmény-e a kormány­nak ? Nem lebecsülendő továbbá — amiről sokat beszéltünk s amivel kapcsolatban épen közgazda­sági tudásunkat vonta kétségbe a ministerelnök ur — hogy a Viktória gőzmalom szanálására 200 milliárd koronát adott a kormány. (Esztergályos János : Az is helyes !) A hitelélet helyreállítása szempontjából tényleg helyeselhető az ilyen tény­kedés is, akkor azonban semmi körülmények kő­zött nem helyeselhető, amikor köztudomású, hogy ez a vállalat elspekulálta a pénzét a esikágói bör­zén s ennek a helytelen spekulációnak követkéz-

Next

/
Thumbnails
Contents