Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn, 183 leleplezéseit. Minden időben — esztendőnkint talán I kétszer is — voltak olyan leleplezések és bebörtönzések, melyekkel mintegy látszatát akarták adni annak, hogy Magyarországon nem mult el a bolsevista veszedelem. Egy-egy ilyen leleplezéssel ludbőrössé akarták tenni mindenkinek a hátát és ezzel azok, akik a proletárdiktatúra bukása után uralomra jutottak, mintegy a maguk további uralmának szükségességét akarták bizonyítani. Midőn a kereskedelmi szerződések megkötésének lehetősege fennállott, azt iparkodtak kifejezésre juttatni ezek a körök a kormány előtt, hogy mit gondolnak, mi lesz Magyarországon akkor, ha Szovjet-Oroszország követe itt megjelenik, annak lesz itt egy háza, azon kint lesz majd a vörös lobogó és a bolsevisták ott menedéket fognak találni. Szerintük ez azzal a következménnyel fog járni, hogy a bolsevizmus itt ismételten megerősödik, a magyar burzsoázia ismét veszedelemnek lesz kitéve és igy sikerült az orosz-magyar kereskedelmi szerződés megkötését elgáncsolni. (Éhn Kálmán : Maguknak nem veszedelmes, de nekünk igen !) Lehet, hogy az önök szempontjából és abból a mentalitásból Ítélve, amelyben önök élnek, ez helyes, de amikor tömegek esztendőkön keresztül nem tudnak munkaalkalmakhoz jutni és amidőn esztendőkön keresztül nyomorognak, és ily módon lehetne ezen a nyomorúságon, ezen a munkanélküliségen segíteni, akkor nem lehet helyeselni a magyar kormánynak e téren kifejtett politikáját. Anglia, Németország és Ausztria nem félnek, ezek az országok azt nézik, bogy az ő ipari munkásaik védelemben részesüljenek. (Zaj a szélsőbaloldálon és a középen. — Ernsst Sándor közbeszól.) Az igen t. képviselő ur azért nyilatkozhatik igy, mert nem ipari ember. (Ernszt Sándor : Én talán előbb foglalkoztam vele, mint az ur ! — Esztergályos János : Rosszul tetszett vele foglalkozni ! — Ernszt Sándor: Ezt megítéli a nemzet !) Nem szeretek ilyen személyes vitába bocsátkozni, csak azt emlitem még.. ' ogy én is a közvélemény megítélésére bízom, \i ért többet az iparhoz, az-e, aki egy ilyen országgal való kereskedelmi szerződést helytelennek tart, vagy az, aki ezt helyesnek tartja. A képviselő úrral messzebbmenő vitába e téren nem akarok bocsátkozni. Amiket a kereskedelmi szerződések kötésének kérdésében elmondok, azt részben személyes tapasztalat alapján mondom el, részben pedig az itteni kialakult állapotok igazolják mondandóim helyességét. Lehet, hogy az én közgazdasági tudásom nem áll azon a nivón, mint sokaké, azonban méltóztassék tudomásul venni igen t. képviselő ur, hogy én 20 esztendőt töltöttem el a gyárban a satu mellett, kalapáccsal és reszelővel a kezemben és ez elvette lehetőségét annak, hogy közgazdasági tudásomat a tökélyig fejlesszem. (B. Podinaniczky Endre: Akkor ne beszéljen róla !) Ezek ellenére beszélek a kérdésekről ugy, ahogyan tudok, és meg vagyok győződve arról, hogy az általam előadottakat nagyon sokan bensőjükben helyeseknek ismerik el, csak kifelé keli valahogyan ellenvéleményt nyilvánítani, mert a pártfegyelem nem tűri, hogy helyeseljenek egy ellenzéki képviselőnek, különösen egy szociáldemokratának, akármilyen igaza is van. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani. Kabók Lajos : Amig én az ipari krízisekről beszélek, részben a munkanélküliséggel kapcsolatban ... (Éhn Kálmán : Hét óráig !) Igen t. képviselő ur, ön ezt a jogomat nem veheti el ! Azt hiszem, hogy csak a jogommal élek. Önök szintén számtalanszor éltek ezzel a jogukkal és amikor itt fontos kérdésekben azt kértük, hogy adjanak | egy negyedóra vagy tiz perc meghosszabbítási időt, ezt megtagadták. (Szijj Bálint: Egyszer !) Nem egyszer, többször történt az meg, nekünk tehát azt az alkalmat kell megragadnunk sérelmeink és panaszaink elmondására, amely adódik és annyi ideig kell kihasználnunk ezt az alkalmat, amennyi szükséges az összes sérelmek és panaszok feltárására és a kormány munkájának bírálatára. (Propper Sándor: Nem tagja a szileneium-lovagrendnek, ugy mint önök ! — Éhn Kálmán közbeszól.) Elnök : Éhn Kálmán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Pikler Emil közbeszól.) Pikler képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János : Éhn képviselő ur állandóan beszél !) Esztergályos képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Kabók Lajos : Az ipari pangásnál elsősorban az épitőipar pangását és válságát kell figyelembevenni. Az épitőipar köztudomásúlag olyan iparág, amely sok egyéb ipart is magában foglal. Nem kevesebb, mint 40—42 iparág van vonatkozásban az építkezéssel. Méltóztassanak elgondolni, hogy egy építőipari válság mit jelenthet az országnak. 40—42 iparágnak szünetelését és inegbénulását vonja maga után, ami úgyszólván az összes kisés kézműipari szakmákat magában foglalja. Tagadhatatlan, hogy a kormány az építőipari válság megszüntetésére ideáiihat az ő beruházási programrn jávai és produkálhatj a az egész ország szine előtt, hogy íme hat állami ház épült és van épülőfélben és ennek a hat állami bérháznak a megépítésével ugy gondolja a kormány, hogy segit az építőipar válságán. Pedig ez csak egy csepp a tengerben és bár erre az lehet a felelet, hogy a további építési lehetőségeket az építkezési hitei előmozdításáról szó!ó törvény hivatott megadni, mégis azt bátorkodom állítani, hogy a kormány e téren nem tette meg azokat a kötelességeket, amelyeket elmulasztania nem lett volna szabad, különösen akkor nem, amikor olyan lakáshiány tapasztalható, amilyen az ország fővárosában van. De tapasztalható ez a vidéki városokban is, az egész országban. Legjellemzőbb erre az a tényállás, amit most Budapest székesfővárosánál észleihetünk. Budapest székesfőváros ugyanis építtet és arra a 800 lakásra, amelyet ebben az esztendőben a székesfőváros felépit, nem kevesebb mint 6000 jelentkező adta be kérvényét. Hatezer ember akar lakást kapni ebben a városban és ez a 6000 kérvényező még nem is foglalja magában mindazoknak a számát, akik lakáshoz akarnak jutni. Ebben a 6000 számban csak azok foglaltatnak benne, akik jogosultaknak érzik magukat, hogy a főváros épülő lakása közül egyet megkapjanak. El lehet most már gondolni, hogy mennyi azoknak a száma, akik évek hosszú sora óta várják, lesik, hogy Budapesten lakáshoz jussanak. Azok a lakásviszonyok, amelyek Budapesten, a vidéki városokban és általában az egész országban tapasztalhatók, mind azt bizonyítják, hogy a lakásviszonyok elviselhetetlenek. Tömeglakások, túlzsúfolt lakások láthatók mindenfelé, s aki ebbeli kijelentésemben kételkedik, s aki ezt kétségbe vonja ... (Tankovi

es János : Hogy ez obstrukció! — Esztergályos János: Ezt mondja Jutassynak! — Tankovics János: Maga mondja ezt Kun Bélának!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Esztergályos János : Másfél óra óta tart a költségvetés vitája _és obstrukcióról mernek beszélni! —- Tankovics János: Miért, merészség ez? Azt mondom, amit akarok! Semmi köze magának ehhez! — Esztergályos János: Gyanúsítanak! — Gr. Hoyos 27*