Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

182 A. nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. második felében vagy 1925. első felében volt-e már félig-meddig ugy a helyzet — a lapok is irták — hogy orosz követ fog idejönni hozzánk és helyreáll Oroszországgal egy olyan diplomáciai viszony, amelynek helyreállításával kereskedelmi szerződés megkötésének lehetősége is meglesz. Egyszerre azonban minden elaludt, pedig fontos ez a kérdés. Én ezt a kérdést is ipari szempontból taglalom. (Györki Imre : Minden ország verseng, hogy szerződést kössön és exportlehetősége legyen, csak mi nem! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudomásom van arról, hogy a magyar elektrotechnikai készülékeket és alkatrészeket gyártó ipar anélkül, hogy a magyar kormány segítségét igénybe vette volna, anélkül, hogy kereskedelmi szerződéses viszonyba jutottunk volna Oroszországgal, s személyes összeköttetései révén igen tekintélyes, le nem becsülhető megrendelésekhez tudott jutni. Különösen az elektromos felszerelési cikkeknél mutatkozott ez a kereslet. Az orosz megbízottak itt jártak, megtekintették az elektrotechnikai cikkeket készitő gyárakat és megállapították, hogy azoknak belső berendezése eléggé szép, eléggé tökéletes és, hogy az adandó megrendeléseket a jelzett időre megfelelően el fogják tudni végezni. Megbizásokat is adtak, nem is egy gyárnak, mert két fővárosi elektrotechnikai gyár jutott ilyen megrendeléshez. Ezzel kapcsolatban örvendetes tapasztalatokat láttunk : egyszerre fel kellett duzzasztani a gyár munkáslétszámát, két csoportba dolgoztatták a munkásokat felváltó rendszerrel, az egyik csoport nappal, a másik a fél éjszakában belenyulóan dolgozott, mert oly nagyarányú megrendelések voltak és kellő időben akartak eleget tenni kötelezettségeiknek, mivel további rendeléseket vártak. A másik gyárban hasonlóan alakult a helyzet és abban reménykedtünk, hogy a fennálló különböző nehézségeket, a politikai és anyagi nehézségeket e vállalatoknak sikerül leküzdeni. Vállalták mindazt az anyagi rizikót, amely magánösszeköttetéseik révén adódott. Elég kedvezőnek mutatkozott az üzlet, megtalálták számításaikat és a munkásokat is dolgoztatni tudták. Egyszer azonban, épen akkor, amidőn Szovjet-Oroszország küldöttjének idetelepedése elmaradt, történt meg ebben a virágzásnak indult gyártási ágazatban, hogy az orosz váltókat épen a kormány rendelkezése, jobban mondva magatartása folytán, nem váltották be a bankok. A magyar kormány ugyanis megszakította t a viszonyt Oroszországgal^ így elmaradt Szovjet-Oroszország követének idejövetele. Miután a magyar bankok azt látták, hogy a magyar kormány ilyen viszonyba jutott Szovjet-Oroszországgal, nem látták lukrativ üzletnek az orosz váltók beváltását. Hiába volt a lótás-futás^ mire a vállalatok ameddig birták, kölcsönökkel, részben saját tőkéjükkel iparkodtak eleget tenni a megrendeléseknek, de miután minden téren elapadt a segitőforrás, kénytelenek voltak az orosz vállalkozásokat beszüntetni, illetőleg további vállalkozásokat már nem is kötöttek. Ezt a gazdasági-, vám- és kereskedelmi politikát, amely ilyen állapotokat idézett elő, csak ostorozni, csak korbácsolni lehet, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert az én szerény megállapításom szerint épen Oroszország az a hatalmas kiaknázhatatlan terület, amelyet különösen az ipar szempontjából nekünk nagy mértékben lehetne kihasználnunk. (Györki, Imre : Épen kedvező földrajzi fekvésünknél "fogva!) Nekünk olyan cikkeink vannak, olyan iparcikkeket gyártunk, melyeket Oroszországban nagyon könnyen lehetne nagy mennyiségben elhelyezni. Nemcsak az elektrotechnikai iparágban történt ez meg. Valószinüleg a gazdaképviselők előtt is ismeretes az, hogy a csepeli Weisz Manfréd-gyár ekegyártásra rendezkedett be és sikerült egy olyan típust alkotnia, amely közkeletnek örvend s ezt iparkodott külföldre exportálni. Oroszországba is eljuttatta megbizottait, s a Weisz Manfréd-gyár ekegyártásának legnagyobb részét sikerült Oroszországba exportálni, később azonban elakadt, eldugult minden és azokat a nagy ipari vállalatokat, amelyeknek ott piacot teremthetnénk, kiaknázatlanul hagyjuk épen a magyar kormány politikája következtében. Ezzel szemben mit látunk ? Azt látjuk, hogy a nagy, fejlett iparállamok, igy Németország, Ausztria, Anglia és egyéb, hasonlóan fejlett iparú államok, előszeretettel foglalkoznak ezzel a kérdéssel, törekednek kereskedelmi szerződéseket kötni Oroszországgal, mert tudatában vannak annak a nagyfontosságú közgazdasági érdeknek, amit az Oroszországgal való kereskedelmi szerződéses viszony számukra jelent. (Györki Imre : Mi játszuk a haragszomrádot! — Propper Sándor: Pedig a lelkikapcsolat megvan: mindkét országban bolsevizmus van! — Zaj.) Mi a magyarázata annak, hogy Magyarország, helyesebben a magyar kormány ilyen álláspontra helyezkedik ? Kétféle magyarázatot találunk erre. Az egyik az az álláspont, amit a nagybirtokosok foglalnak el. A nagybirtokosokat körülbelül itt is az a szempont vezérli, amely az utódállamokkal való kereskedelmi szerződések megkötésénél vezérelte : félnek az orosz búzától, mert tudatában vannak annak, (Györki Imre : Csak lókiviteii engedélyeket adtak ki !) hogy ha Oroszországgal kereskedelmi szerződéses viszonyba jutunk, az nemcsak azzal jár, hogy iparcikkeinek kivitele válik lehetővé, hanem azzal is, hogy Oroszország ennek fejében igyekszik majd terményeit ide eljuttatni. (Huszár Károly: Egyelőre nincs neki feleslege ! — Györki Imre : De lesz !) Egyelőre nincs, de az orosz búza már megjelent a világpiacon, (Huszár Károly : Hol 1 Csak papiroson ! Nem szállították le seholsem ! — Éhn Kálmán: Az életben még nem jelent meg! — Györki Imre : Bizony megjelent már ! — Felkiáltások a középen: Csak papíron! — Zaj.) azonban nem olyan mértékben, hogy számottevő lenne, de viszont, aki figyelembe veszi azt az ipari terjeszkedést, amely Oroszországban folyik és aki látja az orosz mezőgazdaság intenzivebbé tételére való törekvést, annak tudnia kell, hogy nagyon hamar itt lesz idő, amikor veszedelmes módon fog majd — a mi szempontunkból nem, csak_ az agrár szempontból veszedelmes módon —megjelenni a piacon az orosz búza. Ez az, amitől a magyar agráriusok féltek és éppen ezért törekedtek odahatni a magyar kormánynál, hogy Szovjet-Oroszországgal kereskedelmi szerződést semmi körülmények között ne köttessék, ne jussunk vele kereskedelmi szerződéses viszonyba, mert akkor a saját érdekük van veszélyben. (Éhn Kálmán : Nagy tévedés ! — Esztergályos János : Azért nem engedik meg, hogy kivihessék az ekét Oroszországba, hogy ne szánthassák a földet, hogy ne jöhessen be az orosz búza ! — Éhn Kálmán : Más oka volt annak !) Ez volt az egyik indok, s a másikról is fogok beszélni. Azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ur gondolatát fogom kifejezésre juttatni, amikor a másik okot megjelölöm. A másik ok tudvalevőleg az volt, ami itt a bolsevizmus terjedésének örve és leple alatt történt. Itt vannak bizonyos érdekeltségek és a kurzus általában egész létét ahhoz fűzi, hogy kelíő módon tudja-e az országban a bolsevizmus jelenlétét felszínen tartani ! (Esztergályos János : Bolsevizmus a buzazsákban !) Időnként tapasztaltuk a bolsevista összeesküvések