Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-cn, hétfőn. 181 reskedelmi szerződés megkötése, legalább is annyi magyar munkást foszt majd meg munkájától.^ Épen ezétrt kell nekünk a vámpolitikának és a^ kereskedelmi szerződések megfeötósémek kérdésében a magunk álláspontját kifejezésre juttatnunk, mert enétkül nem kapna elég figyelmeztetést a kormány arra vonatkozólag, bogy milyen magatartást tanúsítson a. legközelebbi jövőben a kereskedelmi szerződések megkötésénél. A francia-magyar kereskedelmi szerződés megkötésénél folytatódott az az: állásfog-] alás, amely megkezdődött az olasz-magyar kereskedelmi szerződés megkötésekor. A kormány felfogása ugyanis az volt, hogy Olaszország a nagyhataíniak, az emtente-hatalmak közé tartozik ós mivel mi legyőzött hatalom vagyunk, nekünk tehát előzékenységet kell Olaszországgal szemben tanúsítanunk, hogy esetleg ne hívjuk ki magunk ellen Olaszország haragját. Ezt pedig ugy látta a kormány a legjobban keresztül vihet őnek, ha

1 az olasz-magyar kereskedelmi szerződés megkötésénél kedvezményt nyújt Olaszországnak. Miután már ez megtörtént, a megkezdett példát folytatni kellett, de még erőteljesebben, mert Franciaországgal szemben sokkal jobban lekötelezve érezte magát a magyar kormány és ott már messzebbmenő módon kellett igazolni ezt a lekötelezettségi állapotot. Ez azután kifejezésre is jutott abban a sokat kárhoztatott, sokat kifogásolt francia—magyar kereskedelmi szerződésben. Igaz, hogy mi nem nagyon kifogásoljuk, ha a selyem, a bársony bejön ide Franciaországból, kifogásolnunk kell azonban azokat az ipart érintő, az ipari fejlődést visszafejlesztő kedvezményeket, amelyeket igen súlyos mértékben tett meg a kormány, és amelyeknek az a következményük, hogy Ausztria a kereskedelmi szerződés tárgyalásánál nem volt hajlandó eltérni attól az álláspontjától, hogy ő is igényt tart a legtöbb kedvezményes szerződésre és különösen mert már maga előtt látta a példát annak ellenére, hogy több mint egy év© húzódott az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés tárgyalása, még sem tudott kitérni a magyar kormány azelől, hogy Ausztriának az ipar rovására bizonyos kedvezményeket adjon. Enneki azután az a következménye, hogy Csehország már eleve kijelentette, hogy nem hajlandó kevesebb kedvezményt magába foglaló kereskedelmi szerződést kötni, mint amilyet Magyarország Ausztriával kötött. Hogy ez ipari szempontból mit jelent, azt csak azok tudják, akik ipari kérdésekkel 'kellően foglalkoztak. A cseh ipar van olyan fejlett fokom, mint az osztrák, sőt bizonyos vonatkozásokban — merem állitani — fejlettebb fokon is van. Csehország is itt van közvetlen közelünkben és Ausztriának és Csehországnak, e két szomszédos államnak ipara olyan veszedelmet jelenthet számunkra egy helytelenül megkötött kereskedelmi szerződés esetén, amelynek következményei e pillanatban még kiszámithatatlanok. Majd csak később, ha a nemzetgyűlés belemegy e kereskedelmi szerződésnek ilyen helytelen utón való megkötésébe, akkor fogják látni enneik: keserű, káros következményeit. Akkor majd a különböző beruházási programmok ellenére, annak ellenére, hogy a kormány sok-sok aranykoronát helyez kilátásba beruházásokra, ennek visszafejlesztő hatása a munkanélküliségben nem fog mutatkozni, mert a helytelenül megkötött kereskedelmi szerződések ezt a hatást ellensúlyozni fogják és mindig kitermelnek majd annyi NAPLÖ. XLI, munkanélkülit, vagy talán többet is, amennyinek a beruházási Programm révén munkaalkalmat juttatnak. Hibáztatom a kormánynak kereskedelmi szerződések megkötésére irányuló politikáját abban a tekintetben, hogy nem olyan államokkal törekedett elsősorban kereskedelmi szerződést kötni, amelyek ipari szempontból jelentenének valamit az országnak. így közvetlen közelünkben levő utódállamok Jugoszlávia és Románia. Ezekkel kellett volna sietni megkötni a kereskedelmi szerződést, hogy a mi igen szép fejlődésnek indult iparunk ezzel az ipari foglalkoztatás lehetőségéhez jusson. Köztudomású, hogy sem Románia, sem Jugoszlávia nem áll az ipari fejlettségnek megközelítőleg sem azon a fokán, mint Magyarország és épen azért, mert mi közel vagyunk ezekhez az utódállamokhoz, Németországgal, Angliával, Belgiummal vagy más hasonló fejlett iparú államokkal is fel tudtuk volna venni a versenyt, hiszen a vasúti költség nem emelkedett volna fel a mi áruinknál olyan öszszegre, mint az azokból az államokból történő szállításinál. Ez irányban azonban nem történt kellő gondoskodás. Erre a kormány azt felelheti, hogy nem adódott rá mód, nem volt ehhez megfelelő szituáció. Én azonban ezzel szemben azt mondom, hogy ha Olaszországgal és Franciaországgal lehetett kereskedelmi szerződéses viszonyba jutni, — olyan államokkal, amelyekkel ellenséges viszonyban voltunk, amelyekkel szemben hadat viseltünk — mennyivel inkább • lehetséges lett volna ez a szomszédos államokkal. Olaszország területén menníá ideig ott voltak a magyar katonák. Ott voltak Franciaország területén is. És mégis sikerült ezekkel az államokkal kereskedelmi szerződést kötni. Amint ezekkel sikerült, merem állitani, sikerülhetett volna az előbb emiitett államokkal: Jugoszláviával, Romániával is, csakhogy itt, ugy látom, más felfogás kerekedett felül és pedig a mezőgazdaság érdekeinek védelme. Nagyon jól tudják ugyanis a mezőgazdák, hogy mit jelent a Jugoszláviával megkötendő kereskedelmi szerződés. Jelenti a bánáti búza bejövetelét. És a Bánságban nagy állatállomány, sertés-, marha- és lóállomány is van, ugy hogy nem nagyon sietett ezzel a kormány, sőt felteszem még azt is, hogy ez vissza is tartotta attól, hogy Jugoszláviával vagy Romániával kereskedelmi szerződéses viszonyba jusson, mert az ipar érdekei az agráriusok szerint nem fontosak, egyedül fontos, hogy ne jöhessen be ide gabona és élő állat, mert ez veszélyeztetné a mezőgazdasági termények itteni árait, a húsárak, élő állat árak kialakulását. Ugy hiszem, helyesen gondolkozom, midőn azt juta ttom kifejezésre, hogy ettől tartva akadályozta meg a magyar agrárius társaság azt, hogy Magyarország az utódállamokkal szerződéses viszonyba jusson. De meg kell emlitenem egy másik lehetőseget is, és pedig Oroszországot, Oroszországgal féligmeddig már olyan viszonyban voltunk, hogy mármár azt hittük, lehetségessé válik egy kereskedelmi szerződés megkötése. (Györki Imre: Hasonlítanak egymáshoz! Itt fehér bolsevizmus! csináltak, fehér szovjetet! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Teljesen ugyanaz!) Aki csak egy pillanatra is elgondolja a helyzetet, amely előállhatna akkor, ha Magyarország Oroszországgal kereskedelmi szerződéses viszonyba jutnak annak tudnia kell, hogy Oroszországban sok a nagy kiaknázatlan területen, amelynek ipara nem áll kellően fejlett fokon, milyen nagy tér nyilik meg az ipari vállalkozók számára. Nem tudom, jól emlékszem-e, 1924. 27