Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

180 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. igy igazolni fogom állitásaimat, hogy a kormány közgazdaság politikája, vámpolitikája s vámpolitikájából eredő kereskedelmi szerződései hozzájárultak ahhoz, hogy az ipari foglalkoztatási lehetőségek nagy mértékben leapadjanak. Meg kell itt említenem az erőteljesebben kifogásolható kereskedelmi szerződéseket. Beszéltünk erről már annak idején is, de újból kell beszélnünk róla. Nem nagyon veszem figyelembe azokat a kereskedelmi szerződéseket, amelyek nincsenek nagy hatással az ország közgazdasági állapotára. Nem nagyon fontos például az a kereskedelmi szerződés, amely Spanyolország és Magyarország között megköttetett, mert hogy a narancs, a datolya és a hasonló déligyümölcsök milyen mennyiségben fognak ide bekerülni ilyen vámtételek mellett, ez még nem nagy közgazdasági probléma. Habár azt is lehet mondani, hogy a narancs is hozzáférhető cikk kell hogy legyen, még sem tartom ezt olyan nagy közgazdasági problémának, hogy emiatt a spanyol-magyar kereskedelmi szerződés megkötésének helytelenségéről, az abban foglalt helytelen paragrafusokról és vámtételekről beszéljek. Nem beszélek ezekről azért, mert Spanyolország ipara Magyarországra egyáltalában nem jelent veszélyt, mert a spanyol ipar a magyar iparhoz mérten még nagyon fejletlen. Ezenkívül Spanyolország eléggé távol is esik Magyarországtól, ugy hogy konkurrenciális szempontból nem nagyon vehető figyelembe, s épen ezért a spanyol-magyar kereskedelmi szerződés, akármilyen rossz is, különösebb veszélyt nem jelenthet. Annál veszélyesebb volt azonban az olaszmagyar kereskedelmi szerződés megkötése épen azért, mert Magyarországnak egyik szebb jövőre hivatott iparát, az automobilipart, szolgáltatta ki az olasz iparnak. Köztudomású, hogy az olasz automobilipar eléggé fejlett fokon áll, Európában körülbelül a harmadik helyen, a világpiacon pedig — ugy tudom — a negyedik helyen áll ugy kvalitás, mint ár dolgában. Az olasz Fiat-gyár automobilprodukciója szakemberek előtt valószinüleg eléggé ismeretes, s mégis — bár tudta, hogy Olaszországban ilyen fejlett automobilgyártás van — a magyar kormány belement egy olyan kereskedelmi szerződés megkötésébe, amely az olasz Fiat-gyárnak nagy kedvezményeket jelentett, amennyiben — kerek összeget mondok — a vámtarifa tételeinél körülbelül 11 millió koronával csökkentette az autóvámokat, ami előrevetette árnyékát annak, hogy ez nagy veszedelmet jelent a magyar autóiparra. Ezt meg is mondottuk annak ideién és nálam sokkal szakavatottabb férfiú, Sándor Pál igen t. képviselőtársam is felszólalt ebben a kérdésben, aki szintén kifejezésre juttatta aggályait. A felszólalás azonban nem használt semmit, mert a nemzetgyűlés többsége szankcionálta, illetőleg ratifikálta a kormány által már előzetesen megkötött kereskedelmi szerződést. Ez csak egy kiragadott példa az iparból. De egyéb iparra vonatkozólag is súlyos mérséklések vannak, épen olyan iparágaknál, amelyek előbbi fejtegetéseim alapján bizonyos védelemre szorulnak. Mi azt fejtegettük a vámtarifa tárgyalásánál, hogy Magj^arország nem követhet szabad kereskedelmet, ellenben a nevelő vámok rendszerére kell helyezkednie és az erre való helyezkedéssel nem lett volna szabad olyan erőteljesen mérsékelni a vámtarifa tételeit, hogy azok egyes iparágakat veszedelembe sodorjanak. E figyelmeztetés azonban nem használt semmit s az olasz-magyar kereskedelmi szerződés megkötését követte a francia-magyar kereskedelmi szerződés megkötése. Ez már sokkal súlyosabb dolgot jelentett, mert Franciaország ipara közismerten lényegesen fejlettebb Magyarország iparánál s ennek ellenére épen abban az iparágban adta a kormány a legnagyobb kedvezményt, amely rendkívül előrehaladott, mert azt hiszem, a világpiacon a második, legfeljebb a harmadik helyet foglalja el a francia autóipar s a megkötött kereskedelmi szerződés az eredeti vámtarifa vámtételeivel szemben egy-egy autónál 15 millió kedvezményt jelent. Ezután következett a katasztrófa. Mi hirdettük f felfogásunkat, hangoztattuk kifogásainkat, előre megjósoltuk ennek a vámpolitikának és kereskedelmi szerződés-politikának káros következményeit, d© lekicsinyeltek bennünket és ma az eddig megkötött kereskedelmi szerződések alapján egészen határozottan meg lehet állapítani, hogy a magyar ipar súlyos, válságos helyzetbe jutott, mert sokkal nagyobb mértékben özönlenek be a külföldi iparcikkek. Itt már nemcsak a vasiparról és autóiparról lehet beszélni, hanem lehet beszélni a textilipari vállalatok katasztrófájáról is, épen azoknak a vállalatoknak katasztrófájáról, amelyek a legutóbbi esztendőkben a legerőteljesebb fejlődésen mentek keresztül. A textilipari gyárakban a munkáslétszám körülbelül két esztendő alatt nyolcezerről mintegy 30 ezerre növekedett fel. Gombamódra szaporodtak el a különböző textilgyárak és habár igen nehéz védelmezni ezt az ügyet, mert az ország lakosságának szempontjából az a fontos, hogy minél több külföldi áru jöjjön ide be, mert ez ármérséklő hatással bir, — különösen pedig a textiláruknál van nagy szükség arra, hogy árcsökkenés következzék be, mert itt találjuk a legmagasabb árakat, épen ezeket az árukat tudják az ország lakói legkevésbé megvásárolni — mondom, nehéz ilyen álláspontra helyezkeidni, nekünk mégis figyelembe kellett vennünk azt a katasztrófát, amely a várható munkanélküliség révén be is következett és mi ebből a szempontból bir álluk el az egész kérdést. Mi^ nagyon jól tudjuk, mit jelent a vámleszállitás, tudjuk, hogy ez az árak olcsóbbodását idézheti elő, de viszont tudjuk azt is, hogy egyes iparágaknál a vámok túlságos mérséklése azoknak az iparágaknak teljes tönkretételét is jelentheti, mint ahogy mutatkozott is erre a példa az autóiparban s ahogy kezd kibontakozni a helyzet a textiliparban és több más iparágban is, amely erősen érdekelve van a vámmérséklés folytán. De ezzel még nem tetőződött be a helyzet. Itt van már a nemzetgyűlés előtt, be van nyújtva az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés megkötéséről szóló törvényjavaslat. Ezt is sürgősen ratiíikáltatni kivan ja a kormány. Itt már olyan helyzettel állunk szemben, hogy legközvetlenebb szomszédunk, a fejlett iparú Ausztria, amely itt van egélszen r közel hozzánk, kap kedvezményeket, az egész kereskedelmi szerződés, a legtöbb kedvezmény elvén épül fel s ennek az a következménye, — amivel már az osztrák ipari körök is foglalkoztak — hogy számításokat eszközölnek arra vonatkozólag, hogy a nagyszámú osztrák ipari munkanélkülieken milyen mértékben fog segiteni ez a ratifikálandó osztrák-magyar kereskedelmi szerződés. Ezzel szemben én csak azt mondhatom, hogy ahány osztrák ipari munkásnak munkát jelent az osztrák-magyar ke-