Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 19k kanélküliség van. (Halász Móric: Ez igy van!) Ám ezzel nincs elintézve a kérdés. (Kálmán István: Ezt mi is tudjuk!) Ezt tudják és mégsem akarnak rajta segiteni. (Esztergályos János: Inkább százezer munkás, mint egy Bacher — Kálmán István: Nem pártolom Bachert, de miért mentek a munkások külföldre 1 Mert nem tudtak dolgozni Magyarországon.) Engem nem lehet a munkanélküliség kérdésében elnémitani azzal, hogy Angliában és másutt is, ahol a munkanélküliek biztosításáról törvény van, szintén van munkanélküliség. Ezzel az ügy nincs elintézve, mert más államokban, ha van is munkanélküliség, ezzel kapcsolatosan megvan a munkanélküliek támogatása, ott tehát nincsenek a munkanélküliek olyan kétségbeejtő helyzetben, mint nálunk. Tehát ennyivel különbek az állapotok a külföldön, azokban az államokban, amelyekben a kormány szociális gondoskodással van a munkanélküliek iránt. A mezőgazdasági munkanélküliség kifejlődéséhez hozzájárni még a birtokpolitika, helyesebben mondva, a földbirtokreform törvényének végre nem hajtása. A nagybirtokos urak valószínűleg igazolni fognak engem ebben a kérdésben. (Esztergályos János: Még ha igazad van is, akkor sem mondják ezt meg.) Azokat a nagybirtokosokat értem, akiknél a földreformtörvényt még nem hajtották végre. Annak következtében ngyanis, hogy a földbirtokreform törvénye még csak részben van végrehajtva, egész sereg nagybirtok bizonytalan állapotban van, nem tudja, mi fog történni, nem tudja, hogy a földreform birtokának melyik részét fogja elvenni. (Halász Móric: Ez igaz!) Annyit tud, hogy mennyit kell majd neki leadnia, de nem tudja, hogy a földbirtok,rendező biróság a birtokának melyik részét fogja kihasítani. Ennek következménye az, hogy a földet ma nem művelik intenziven. Igen sokan várakozó helyzetben vannak, És azért, mert számos földbirtokon ma nincs intenzív gazdálkodás, a mezőgazdasági munkanélküliek száma is egyre növekszik. De más egyéb körülmény is hozzájárul a munkanélküliség növeléséhez. Idetartozik a mezőgazdasági birtokoknak a különböző mezőgiazdasági eszközökkel való felszerelése is. Amikor a földbirtokos bizonytalan abban, hogy mi történik a birtokával, beruházásokat sem eszközöl mindaddig, amig . . . (Halász Móric: Addig nein is kap pénzt!) Majd erről is fogok beszélni a hitel kérdésénél. Most egyelőre ennél a tárgynál maradok. A földbirtokos, aki bizonytalan helyzetben van, mindaddig nem intézkedik a mezőgazdasági berendezések, beruházások tekintetében, amig nem kerül tiszta helyzetbe, amig egész határozottan nem tudja, hogy mi történik az ő birtokával. Ez a körülmény az ipar terén is bizonyosfoku munkanélküliságlet idéz elő. Nekem volt alkalmam mezőgazdasági gépgyárak vezetőivel beszélni, és amidőn ezekkel az urakkal beszéltem, felvetettem a munkahiány kérdését, mert azt tapasztaltam, hog-y azokban a gyárakban is, ahol most a legerőteljesetbben kellene folyni a munkának, a mezőgazdasági gépgyárakban is csökkentik a létszámot. Az eddig legjobban foglalkoztatott mezőgazdasági gépgyárak is kétségbe vannak esve, és most a munkaidő teljében létszámot csökkentenék. Amidőn ezt tapasztaltam, felkerestem egyik-másik gépgyárat, és kérdést intézteim hozzájuk. Az illető urak szinte meglepődve mondották: hogyan, öh nem tudja azt, hogy a földbirtoikreform politikája mit idézett elő! Egészen nyíltan és ». évi április hó 19-én, hétfőn. 177 határozottan megmondták, hogy azért, mert a földbirtokreform törvénye nincs végrehajtva az egész országten és számos földibirtok még mentes a végrehajtástól, épen ezért a mezőgazdasági gépgyárakban is leapadtak a munkaalkalmak, mezőgazdasági eszközökben beruházásokat a gazdák nem hajtanak végre, mert bizonytalanok a helyzetben, nem tudják, mi fog a legközelebbi jövőben kialakulni. A munkanélküliség kérdésében én csak ezeket az adatokat voltam bátor megemlíteni, abban reménykedve, hogy talán az eddigiektől eltérően sokkal melegebben fogják ezt az ügyet felkarolni és be fogják látni, hogy a munkanélküliség kérdését azzal nem lehet elintézni, hogy ha a munkanélküliek végső elkeseredésükben néhány százan felkerekednek és elmennek a népjóléti minister ur elé, hogy tőle munkát kérjenek, akkor őket rendőrökkel ugrasszák szét és egyeseket a rendőrségre előállitsanak. Ezzel a munkanélküliség kérdése elintézve nincs és amint már megmondottam csütörtökön, most újból ki kell jelentenem, hogy óriási testi erőfeszítéseket kell kifejtenünk azért, hogy a kétségbeesett munkanélküli munkástársainkat valahogyan visszatartsuk attól, hogy magukat meggondolatlan cselekedetekre ne ragadtassák, mert az a felfogás, hogy itt meg kell mozdulni, meg kell mutatni a munkanélkülieknek magukat s mihelyt — legalább^ a főváros — ilyen módon tudomást szerez róluk, akkor az egész munkanélküliség kérdését másként fogják elbírálni. Miután köztudomású, hogy Magyarországon és annak fővárosában hogyan intézik el az ilyen kérdéseket, mi azon vagyunk, hogy az ilyen lépésektől őket visszatartsuk. Nem vagyunk azonban bizonyosak abban és egyáltalában nem tudjuk azt, hogy melyik napon, milyen módon fogják a mi intőszavunkat megkerülni és miként fognak a maguk elgondolása alapján a saját helyzetükön, a saját sorsukon segiteni. Ez nem lázadással való fenyegetődzés, t. Nemzetgyűlés, ez részemről abból a meggyőződésből fakad, amelyet a munkanélküliekkel való foglalkozás közben szereztem. Állandóan, nap-nap után közöttük vagyok, éveken keresztül közöttük élek és igy nagyon jól tudom elképzelni és nagyon jól ismerem azt a nyomort, ámenben vannak. Alig múlik el nap, hogy kétségbeesett emberek közül 5-en, 6-an, 10-en ne keressenek fel engem személyesen és kétségbeesetten ne panaszolják el, hogy milyen sorsra jutottak, hogyan él a családjuk és nem egyszer jönnek be hozzám az irodába azzal a kéréssel: segitsen rajtunk, harmadik napja sem magamnak, sem családomnak még egy falat kenyerünk sem volt! Hát t. Nemzetgyűlés, akinek ebben van része nap-nap után, aki ilyen közelről látja a munkanélküliséget, az egészen másként gondolkozik a kérdés felől. És ne méltóztassanak rossz néven venni, ha én ezzel a kérdéssel olyan sokszor idejövök a nemzetgyűlés elé, idejövök azért, mert érzem azt, hogy itt van az utolsó órája annak, amikor már komolyan segiteni kell a munkanélkülieken. S nem igaz az az állitás, hogy nem lehet, nem igaz az a kifogás, hogy erre nincs pénzünk. (Propper Sári» dor: Elvitte Bacher, a Concordia, a Viktória!) Csak egy csöppet emlitek meg a tengerből. Például a fővárosnál lehetett kiszakítani ß milliárd koronát, Újpesten lehetett 200 millió koronát, Kispesten, Erzsébetfalván is lehetettbizonyos összeget. A törvényhatóságok tehát legalább parányi jelét adták annak, hogy átérzik a munkanélküliség-bői fakadó nyomorú-