Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 19k kanélküliség van. (Halász Móric: Ez igy van!) Ám ezzel nincs elintézve a kérdés. (Kálmán István: Ezt mi is tudjuk!) Ezt tudják és még­sem akarnak rajta segiteni. (Esztergályos János: Inkább százezer munkás, mint egy Bacher — Kálmán István: Nem pártolom Ba­chert, de miért mentek a munkások külföldre 1 Mert nem tudtak dolgozni Magyarországon.) Engem nem lehet a munkanélküliség kér­désében elnémitani azzal, hogy Angliában és másutt is, ahol a munkanélküliek biztosításá­ról törvény van, szintén van munkanélküliség. Ezzel az ügy nincs elintézve, mert más álla­mokban, ha van is munkanélküliség, ezzel kapcsolatosan megvan a munkanélküliek támo­gatása, ott tehát nincsenek a munkanélküliek olyan kétségbeejtő helyzetben, mint nálunk. Tehát ennyivel különbek az állapotok a kül­földön, azokban az államokban, amelyekben a kormány szociális gondoskodással van a mun­kanélküliek iránt. A mezőgazdasági munkanélküliség kifej­lődéséhez hozzájárni még a birtokpolitika, he­lyesebben mondva, a földbirtokreform törvé­nyének végre nem hajtása. A nagybirtokos urak valószínűleg igazolni fognak engem ebben a kérdésben. (Esztergályos János: Még ha igazad van is, akkor sem mondják ezt meg.) Azokat a nagybirtokosokat értem, akiknél a földreformtörvényt még nem hajtották végre. Annak következtében ngyanis, hogy a földbir­tokreform törvénye még csak részben van végrehajtva, egész sereg nagybirtok bizonyta­lan állapotban van, nem tudja, mi fog történni, nem tudja, hogy a földreform birtokának me­lyik részét fogja elvenni. (Halász Móric: Ez igaz!) Annyit tud, hogy mennyit kell majd neki leadnia, de nem tudja, hogy a földbirtok,­rendező biróság a birtokának melyik részét fogja kihasítani. Ennek következménye az, hogy a földet ma nem művelik intenziven. Igen sokan várakozó helyzetben vannak, És azért, mert számos földbirtokon ma nincs intenzív gazdálkodás, a mezőgazdasági munkanélküliek száma is egyre növekszik. De más egyéb körülmény is hozzájárul a munkanélküliség növeléséhez. Idetartozik a mezőgazdasági birtokoknak a különböző mező­giazdasági eszközökkel való felszerelése is. Amikor a földbirtokos bizonytalan abban, hogy mi történik a birtokával, beruházásokat sem eszközöl mindaddig, amig . . . (Halász Móric: Addig nein is kap pénzt!) Majd erről is fogok beszélni a hitel kérdésénél. Most egyelőre en­nél a tárgynál maradok. A földbirtokos, aki bizonytalan helyzetben van, mindaddig nem intézkedik a mezőgazdasági berendezések, be­ruházások tekintetében, amig nem kerül tiszta helyzetbe, amig egész határozottan nem tudja, hogy mi történik az ő birtokával. Ez a körül­mény az ipar terén is bizonyosfoku munka­nélküliságlet idéz elő. Nekem volt alkalmam mezőgazdasági gépgyárak vezetőivel beszélni, és amidőn ezekkel az urakkal beszéltem, fel­vetettem a munkahiány kérdését, mert azt tapasztaltam, hog-y azokban a gyárakban is, ahol most a legerőteljesetbben kellene folyni a munkának, a mezőgazdasági gépgyárakban is csökkentik a létszámot. Az eddig legjobban foglalkoztatott mezőgazdasági gépgyárak is kétségbe vannak esve, és most a munkaidő teljében létszámot csökkentenék. Amidőn ezt tapasztaltam, felkerestem egyik-másik gépgyá­rat, és kérdést intézteim hozzájuk. Az illető urak szinte meglepődve mondották: hogyan, öh nem tudja azt, hogy a földbirtoikreform politikája mit idézett elő! Egészen nyíltan és ». évi április hó 19-én, hétfőn. 177 határozottan megmondták, hogy azért, mert a földbirtokreform törvénye nincs végrehajtva az egész országten és számos földibirtok még mentes a végrehajtástól, épen ezért a mező­gazdasági gépgyárakban is leapadtak a mun­kaalkalmak, mezőgazdasági eszközökben be­ruházásokat a gazdák nem hajtanak végre, mert bizonytalanok a helyzetben, nem tudják, mi fog a legközelebbi jövőben kialakulni. A munkanélküliség kérdésében én csak ezeket az adatokat voltam bátor megemlíteni, abban reménykedve, hogy talán az eddigiektől eltérően sokkal melegebben fogják ezt az ügyet felkarolni és be fogják látni, hogy a munka­nélküliség kérdését azzal nem lehet elintézni, hogy ha a munkanélküliek végső elkeseredé­sükben néhány százan felkerekednek és elmen­nek a népjóléti minister ur elé, hogy tőle munkát kérjenek, akkor őket rendőrökkel ug­rasszák szét és egyeseket a rendőrségre elő­állitsanak. Ezzel a munkanélküliség kérdése elintézve nincs és amint már megmondottam csütörtökön, most újból ki kell jelentenem, hogy óriási testi erőfeszítéseket kell kifejte­nünk azért, hogy a kétségbeesett munkanél­küli munkástársainkat valahogyan visszatart­suk attól, hogy magukat meggondolatlan cse­lekedetekre ne ragadtassák, mert az a felfogás, hogy itt meg kell mozdulni, meg kell mutatni a munkanélkülieknek magukat s mihelyt — legalább^ a főváros — ilyen módon tudomást szerez róluk, akkor az egész munkanélküliség kérdését másként fogják elbírálni. Miután köz­tudomású, hogy Magyarországon és annak fő­városában hogyan intézik el az ilyen kérdése­ket, mi azon vagyunk, hogy az ilyen lépések­től őket visszatartsuk. Nem vagyunk azonban bizonyosak abban és egyáltalában nem tudjuk azt, hogy melyik napon, milyen módon fogják a mi intőszavunkat megkerülni és miként fog­nak a maguk elgondolása alapján a saját hely­zetükön, a saját sorsukon segiteni. Ez nem lázadással való fenyegetődzés, t. Nemzetgyűlés, ez részemről abból a meggyő­ződésből fakad, amelyet a munkanélküliekkel való foglalkozás közben szereztem. Állandóan, nap-nap után közöttük vagyok, éveken keresz­tül közöttük élek és igy nagyon jól tudom el­képzelni és nagyon jól ismerem azt a nyomort, ámenben vannak. Alig múlik el nap, hogy kétségbeesett emberek közül 5-en, 6-an, 10-en ne keressenek fel engem személyesen és két­ségbeesetten ne panaszolják el, hogy milyen sorsra jutottak, hogyan él a családjuk és nem egyszer jönnek be hozzám az irodába azzal a kéréssel: segitsen rajtunk, harmadik napja sem magamnak, sem családomnak még egy fa­lat kenyerünk sem volt! Hát t. Nemzetgyűlés, akinek ebben van ré­sze nap-nap után, aki ilyen közelről látja a munkanélküliséget, az egészen másként gon­dolkozik a kérdés felől. És ne méltóztassanak rossz néven venni, ha én ezzel a kérdéssel olyan sokszor idejövök a nemzetgyűlés elé, idejövök azért, mert érzem azt, hogy itt van az utolsó órája annak, amikor már komolyan segiteni kell a munkanélkülieken. S nem igaz az az állitás, hogy nem lehet, nem igaz az a ki­fogás, hogy erre nincs pénzünk. (Propper Sári» dor: Elvitte Bacher, a Concordia, a Viktória!) Csak egy csöppet emlitek meg a tengerből. Például a fővárosnál lehetett kiszakítani ß milliárd koronát, Újpesten lehetett 200 millió koronát, Kispesten, Erzsébetfalván is lehetett­bizonyos összeget. A törvényhatóságok tehát legalább parányi jelét adták annak, hogy át­érzik a munkanélküliség-bői fakadó nyomorú-

Next

/
Thumbnails
Contents