Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-532
176 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. hivatalokat, a kormány által kiadott rendelet alapján létesített béregyeztető hivatalok azonban egyrészt nem felelnek meg a törvényes felhatalmazásnak, másrészt meg sem közelitik hivatásukat. S most itt áll a munkásság, kiszolgáltatva a magántőkének s a kormánytól segítség nem érkezik. De hogy is érkezhetnék, amikor a kormány maga is jó példával jár elő a munkabérek leszállításában. Meg kell csak vizsgálnunk az állami üzemek munkabérpolitikáját s meg lehet állapítani, hogy a magántőke tulaj donképen nem is produkál ujat e téren, csak azt teszi, amit a kormánytól látott, mert akár a diósgyőri vasgyár, akár más állami üzemek bérpolitikáját vizsgáljuk is, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ijesztően alacsonyak a munkabérek, amelyekből a megélhetést biztosítani nem lehet. Nézzük csak a mezőgazdasági munkások helyzetének kiaknázását. Nézzük azokat a 15— 20 ezer koronás béreket, amelyek sokak előtt hihetetlenek. Sokan mondták már nekünk, hogy ez nem lehet, ez nem felelhet meg a tényállásnak. Amidőn én ezt itt azonban felemlítem, sietek kijelenteni, hogy én még nem is a r legalacsonyabb napszámokat vettem, és hozzáteszem, hogy ezekhez a 15—20 ezer koronás napszámokhoz nem járul semmi, úgyhogy 90—100 ezer koronáért dolgozik hetenként az a mezőgazdasági munkás, dolgozik napkeltétől napestig, de azzal nem törődik senki, hogy mit tud ezért a bérért venni, hogy elegendő-e ez a heti kenyérszükségletére. És e téren rendkívül bűnös a kormányon kivül a nagybirtokos-osztály, mert azt tapasztaltam, hogy épen a nagybirtokosok azok, akik jóllehet, tízezer holddal és ennél nagyobb földbirtokkal is rendelkeznek, zsákmányolják ki alaposan a mezőgazdasági munkásokat. (Ellenmondás ok a jobboldalon és a középen. — Ivády Béla: Egyesek lehetnek, de általánosítani nem lehet!) T. képviselőtársam, aki ezt nem teszi, arra ez nem vonatkozik és az nem is érezheti magát sértve. Én nem azt mondtam, hogy minden birtokos, én azt mondtam, hogy különösen a nagybirtokosok ezek. (Ivády Béla: Ez sem áll!) Én eleget járok vidéken is, t. képviselőtársaim, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy csak a fővárosban élem le életemet. Nekem alkalmam van igen gyakran a vidéken járni s nemcsak a városokban, hanem a falvakban is s érintkezésbe jutok számtalanszor ilyenkor a mezőgazdasági munkásokkal is és a törpebirtokosokkal is, akiknek olyan kicsiny birtoka van, hogy kénytelenek annak ellenére, hogy földtulajdonosok, napszámba is elmenni. Kerületem számos községének is van olyan törpebirtokosa, aki eljár napszámba; egész sereg ilyen mezőgazdasági munkás van a választókerületem különböző községeiben. Kerületem valóságos tipikus szegény kerület, amelyben nagybirtok tulajdonképen csak kettő van: az Eszterháízy- és a Metternich-f éle nagybirtok. Az Eszterházy-birtokról nem mondhatom azt, amit a Metternichről mondhatok. Az Eszterházy-birtokon legfeljebb ha találunk, 25 ezer koronás napszámokat, ellenben a nagyobb, Metternich-f éle birtokon igenis találunk 15 ezer koronás napszámokat is. de ezt is csak a jobban dolgozni tudók kapják, a gyengébbek, a fiatalabbak ezt sem tudják elérni, mert ma igenis 8—12 ezer koronás napszámban részesitik őket. Ha kétszer, háromszor akkora volna a napszám (Gr. Hoyos Miksa: Annyit fizetnek, amennyit tudnak! — Esztergályos János: Nekünk panaszkodnak esnem önnek, gróf ur! — Gr. Hoyos Miksa: Jobb valami, mint semmi!) Most rátaláltunk a dolog velejére. A mezőgazdasági ipar, a vállalkozás mind ezt a bérpolitikát folytatja. (Zaj jobb felöl. — Esztergályos János: Azt mondják, jobb a valami ma, mint a semmi holnap!) Azt mondják az alkalmazottaknak, ha akartok, dolgozzatok, de csak enynyiért és hihetetlenül alacsony bért állapítanak meg. (Gr. Hoyos Miksa: Nem így van ez!) Azt mondják, jobb ma ez a valami, mint holnap a semmi. Ez nyilvánul meg az eljárásban, azonban kérdés, mi rejlik e mögött. (Gr. Hoyos Miksa: Ha nem volna napszám, mi volna!) Akkor nem volna a föld megművelve. (Esztergályos János: Ez igazán nevetséges! — Gr. Hoyos Miksa: Ezen meni lehet nevetni! Ez nem humor, ez gazdasági kérdés! —• Esztergályos János: Ezen a humoron csak nevetni lehet!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Ezen a humoron!) Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradini! (Propper Sándor: Nagyon keserű ez, nem humor! Egy honatya azt mondja, hogy semmi sem lenne abból, ha nem volna napszám!) Kabók Lajos: Katasztrofális állapotok ezek és én arra törekedtem, hogy kellő tárgyilagossággal tárjam fel ezt a tényállást, mert amit mondtam, nem volt semmi egyéb, mint a rideg tényállásnak feltárása. Amit még hozzáfűzök, az már ismétlés, de ujabb kísérletet akarok tenni arravqnatkozóan, hogy önöket megindítsam és meggyőzzem arról, milyen borzalmas a munkanélküliség és milyen nyomor rejlik a munkanélküliségben. Tessék csak végigkísérni a munkanélküliek életét, tessék felkeresni a háztartásokat. Ki van fosztva az egész háztartásuk, a lakásuk pedig összezsúfolva. Ahányan csak tudnak, egyetlen odúban laknak, bútorzatuk nincs, az ágyra vetett majdnem rothadt szalmazsákon feküsznek, de sok helyen még ez sincs, hanem csak rongyok vannak a földre dobva és igy kénytelenek életüket végigélni, de azért bizakodnak, reménykednek ezek a szerencsétlen emberek abban, hogy egyszer mégis csak el kell következni annak az időnek, amikor valaki megváltja őket szenvedéseiktől. Amidőn mi már számtalanszor feltártuk itt önök előtt ezt a borzalmas és elképzelhetetlen nyomort, önök mindig érzéketlenek, mindig ridegek voltak és azt hiszik, hogy mi színesen aláfestjük a helyzetet, pedig ez a rideg tényállás és egy parányi színárnyalattal sincs aláfestve. Ezeknek hallatára önöknek mégis csak össze kellene fogniok velünk és a kormányt arra kényszeríteni, hogy ebből a kétségbeejtő helyzetből valamiképen szabadítsa ki ezeket a szerencsétlen embereket és legalább azonnali gyorssegéllyel segítsen rajtuk, ha már semmi mód nincs a közmunkák megteremtésére, amivel a munkanélküliség megszüntethető volna. (B. Podmaniezky Endre: Akkor még több lenne a munkanélküli! — Esztergályos János: Kell a pénz a Bacheroknak!) A külföldön gondoskodnak róluk, ott nincsenek ugy elhagyatva, mint nálunk. Itt Magyarországon csupán a szakszervezetek támogatják a munkanélkülieket ... (Hedry Lőrinc: Odaát ugyanazt mondják, hogy csak náluk vannak elhagyatva! — Ivády Béla: Anglia megcsinálta a kötelező munkabiztositást és nem bir vele! — Propper Sándor: Bízza csak rájuk!) Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a munkanélküliséget máról-holnapra megszüntetni nem lehet. Világkatasztrófában vagyunk és mondhatom, az egész világ gazdasági válságban él. Természetes, hogy a gazdasági válságnak következménye az, hogy mindenfelé mun-