Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

170 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. e&ak isy tud felszabadítani; ellenkező esetben ezt az ujabb felszabadítást csak a legközelebbi népszövetségi ülésen, majd a szeptemberi ülésszakon lehet kérni. (Rupert Rezső: Mindig revolverekkel jönnek!) Azt mondja a kormány, hogy emiatt elmaradnának: a szabadtéri és mezőgazdasági munkák és csak a késő őszi vagy téli hónapokban kaphatnánk meg az ujabb beruházásra szánt összeget. (Propper Sándor: Kevolveres merénylet! — Bud János pénzügy minister: Olvassa el a népszövetségi határozatot! — Rupert Rezső: Arról már régen kellett volna gondoskodni! Le kell mondania ennek a kormánynak, akkor két hét alatt minden megvan! — Zaj. — Létay Ernő: Ez a legnehezebb előfeltétel!) Ezzel a módszerrel a kormány már többször élt, már többször kért ilyen indokolással felhatalmazásokat. Én kijelentem, hogy meg is kapta azt többször... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak a szónokot zavarni! Kabók Lajos: ...és mégis arról kellett meggyőződést szereznünk, hogy a sokszor megígért beruházási Programm nem valósult meg, vagy legalább is nagyon keveset valósitott meg abból a kormány. (Rupert Rezső: Semmit!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék megvárni, mig a jegyző felhivj ci ti képviselő urat, Most Kabók képviselő urat illeti a szó! Kabók Lajos: Én ugy érzem, hogy az igazi cél nem ez. A kormánynak ezzel a sürgősséggel tulajdonképen az a célja, hogy a Népszövetség júniusi ülése előtt igazolja magát, igazolja azt, hogy ebben az országban már normális állapotok vannak, mert a törvényhozó testület a költségvetést rendes időre törvényerőre emelte. A felelősséget ilyen módon nem lehet elháritani. (Bud János pénzügyminister: Akkor szavazza meg a költségvetést!) Nem lehet azért, mert a kormány önmaga taktikázta el az időt, a kormány idézett elő olyan állapotokat, amelyek miatt kellő időben nem lehetett kitűzni a költségvetés tárgyalását. Ilyen körülmények között az ellenzék nem mondhat le a kritika jogáról, a kritika jogával él és olyan mértékű és terjedelmű kritikát fog gyakorolni, amilyet az ügy avagy pedig az ország érdekében szükségesnek tart. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kellett volna kímélni ezt az országot a legutóbbi világraszóló botránytól, avagy ha már ezt nem lehetett elkerülni, el kellett volna tünniök a közélet szinteréről azoknak, akik vonatkozásban vannak a franküggyel. Ebben az esetben az ellenzék részéről sokkal méltányosabb magatartást tapasztalhatott volna a kormány, igy azonban nincs méltányosság; nem lehet az ellenzék kíméletes sem politikai, sem gazdasági kérdésekben, mert szerintük a kormány egyik kérdésben sem érdemel kíméletet, A ministerelnök ur a múlt csütörtökön beszéidet mondott és beszéde közben közgazdasága tudatlansággal vádolt meg minket. Bizonyos, hogy mi, szociáldemokrata képviselők közgazdasági egyetemet nem végeztünk s épen ezért szívesen veszünk mindern olyan felvilágosítást, amely közgazdasági tudásunkat gyarapítja. Az azonban természetes, hogy az ország legelső tisztviselőjének, a minist erelnöknek kellene a legnagyobb bözglazdasági tudással rendelkeznie. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Nos. tisztelettel azt kell kérdeznem, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet a ministerelnök ur folytat, rávall-e a nagy közgazdasági tudásra, amelyet a ministerelnök ur hangoztatott? Szerintem csak közgazdasági tudatlanság kell ahhoz, hog!y egy országot gazdaságilag ugy tönkre - lehessen nyomorítani, mint ahogyan tönkrenyomoritotta gazdaságpolitikájával a ministerelnök ur ezt az országot. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Ilyen közgazdasági tudásból mi nem kérünk, s épen ezért a ministerelnök ur leckéjét visszautasítjuk. (Propper Sándor: A péinzügyminister megleckéztette Angliát is! — Bud János pénzügyminister: Kicsoda? — Propper Sándor: A pénzügyminister ur! — Bud János pénzügyminister: Még a beszédet sem érti meg, hogyan gyakorol akkor kritikát? — Propper Sándor: Azt mondta, hogy ők sem fogják fel, hogy mit jelent az egyensúly! — Bud János pénzügyminister: Csak ön értelmezte igy! — Propper Sándor: Igy olvastam!) A ministerelnök ur Németország példájára is hivatkozott és megemlítette a német kormány akkori cselekedetét, amikor a Stinues-koneern összeomlott; megemlítette, hpgy akkor a nélmet kormány a közhitel helyreállítása érdekében messzebfomenően cselekedett, mint a magyar kormány a Viktória-malom pénzügyi rendezésénél. Erre vonatkozólag csak annyit jegyezhetek meg, hogy senkinek sem, de legkevésbé a ministerelnök urnák szabad olyan összehasonlítást tenni, amely összehasonlitásban egy országnak egyetlen közgazdasági ténykedését emeli ki és figyelmen kívül hagyja mindazokat a belpolitikai, szociálpolitikai és közgazdasági állapotokat, amelyek között ez a közgazdasági ténykedés létrejött. Én azt mondhatnám; tessék a ministerelnök urnák megteremteni azokat a belpolitikai és szociálpolitikai állapotokat, folytasson olyan gazdaságpolitikát, amilyen Németországban van s akkor a közhitel megóvása érdekében tett ténykedéseit kevesebb kritika fogja érni. Addig pedig szerintem a közgazdasági iskolát annak kell járnia, — mert a ministerelnök ur iskolába akart minket küldeni — aki közgazdasági tudatlanságának ilyen fényes tanújelét adta. Vegyük csak szemügyre az ország gazdasági helyzetét. Itt elsősorban meg kell emlékeznem a külföldi kölcsönről, mert a szanálásnak első műve a külföldi kölcsön volt. Annak idején a kormány nagy diadalnak jelentette ki a külföldi kölcsönt, pedig a kölcsön összegének megszabásánál is nagyarányú kudarc érte a kormányt, mert eredetileg 600 millió aranykoronát vettek tervbe. Annak idején ugy állapították meg, hogy 600 millió aranykorona szükséges az ország félrebillent pénzügyi egyensúlyának helyreállításához. A 600 millió aranykoronából hosszú, kinos, sok hónapig tartó tárgyalás után 250 millió arankorona lett, Én legfőképen nem az összeg kicsinységét kifogásolom; kifogásolom azonban azt, ami az ország lakosságának tulajdonképen a legjobban fáj, kifogásolom azokat a terheket, amelyeket vállalnia kellett ezzel a külföldi kölesönnel. Mert egész világosan meg lehet állapítani, különösen most már, hogy ez a külföldi kölcsön csak a kölcsönadók részére volt jó üzlet, de Magyarország részére nagy terheket jelentett. Hogy ezek miképen nyilvánultak meg és a terheket miképen hajtotta be a kormány, majd arról is fogok beszélni. Ez a külföldi kölcsön elsősorban magával hozta azt, hogy idejött ebbe az országba egy idegen ur, a Népszövetség fő megbízottja, Smith Jeremiás személyében, aki nemcsak