Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-532
166 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. Legyen szíves a ministereilnök ur nekünk most már a frankvita bezárása után nyilatkozni arról, hogy mit értett a ministerelnök ur január 5-én elmondott ama beszédében, amely a sajtóban is meg-jelent s amelyre vonatkozólag abban az időben sem cáfolat, sem rektifikáció rem érkezett, — mit értett a ministerelnök ur január 5-én ezen a mondásán: »Én mindenkit bíróság elé juttatokl Ha az események azt kívánják, hogy elhagyjam helyemet, legyetek nyugodtak, én a pártban maradik és gondoskodni fogok róla, hogy utánam ne jöjjön vízözön«? (Droady Győző: Vízözön rnáir nem leszi, azért van az égi szivárvány! — Zaj.) Utólag áttanulmányozva az ügy részleteit, ez a ministerelnöki nyilatkozat a mi szemünkben rendkívül aggályos. Akkor félre is vezetett bennünket, legalább is egy időre. Félrevezetett minket azért, mert mikor megvizsgáltuk, hogy miért kell gróf Bethlen Istvánnak, akinek ilyen hatalmas többség áll a háta mögött, amely többség benne bizik, s amelyről én itt folytonosan és folytonosan azt hallom, hogy ebben az ügyben a bűnösök megbüntetését kívánja. — ha mindenkit elfogat ebben az ügyben, miért kell helyéről távoznia? Kivel jött a ministerelnöki ur összeütközésbe? Mert az egyik faktorral nem jött összeütközésbe. Ez a beszéd akkor megengedett egy hipotézist, hogy a másik faktorral jött összeütközésbe. Ennek a feltevésnek akkor hivői is voltak. Ebből a ministerelnöki nyilatkozatból tehát a törvényhozás egy másik faktorával szemben súlyos támadás nyilvánult meg. (Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) De van egy másik kérdésem és kérésem az igazságügyminister úrhoz is. Zadravetz és társai ma ebiben a frankügyben tanuk lesznek. (Drozdy Győzőü A tettesek!) Szeretném látni a vádialáhelyező hatóságoknak azt a végzését és a végzés indokolását, amellyel ezek az urak vádlottakból tanuk lettek. Tessék az igazságügiyminister urnák ezt a közvélemény elé hozni. (Drozdy Győző: A bíróság tisztára a kormány szolgálatába szegődött! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Drozdy képviselő urat rendreutasitom. (Drozdy Győző: Hogy lehet ilyet cselekedni, hogy Zadravetz urat tanuként fogják kihallgatni? — Zaj jobbfelől.) Csendet kérek! (Propper Sándor: Volt ő már Károlyista is!) Hegymegi-Kiss Pál: A harmadik tiszteletteljes kérdésem gróf Apponyi Alberthez szól. Én az ő magas politikai egyéniségét, nagy múltját, pártokon felül álló magatartását a legteljesebb mértékben tisztelem. De mégis szeretném tudni, hogy mennyibein van a gróf ur értesülve erről a frankhamisitási ügyről. Ebben a tekintetbein szeretnénk tőle tájékoztatást kapni. Mert a mi értesülésünk az, hogy ő még jobban ismeri ezt az ügyet, s ha jobban ismeri, akkor méltóztassék megengedni, bennem, a nemzetgyűlés egyik igen szerény tagjában fellázad az erkölcsi érzés, (Drozdy Győző: Ugy van! Mindenikiben ebben az országban!) mert én azt óhajtom tudni, és ebben a tekintetben szeretném a gróf ur nyilatkozatát hallani, (Drozdy Győző: A pispek ur olvassa a frankot és tanú lesz! — Zaj. — Propper Sándor: Selejtezi! A frankselejteziö püspök!) miként mérlegeli gróf Apponyi Albert ur a tudomására jutott tényeket. (Rerk'i Gyula: Zsidóvallásu képviselőnek kár egy püspökiről így beszélni! — Propper Sándor: Talán neki magának kellene vigyázni, nem? — Fekete Lajos: Legalább is Ízléstelen dolog! — Propper Sándor: A frankolvasás sokkal ízléstelenebb! — Zaj.) A negyedik kérdésem megint a mélyen t. ministerelnök úrhoz szól. A ministerelnök ur és pártja felvetette a titkos társaságok kérdését, hogy ezeket végleg rendezni fogja. És akkor e feltevés után megjelennek a sajtóban főnök úrtól, aki miután az a régi munkapárti rendszer, hogy választásokát vezető ministerelnökségi államtitkár legyen, abban az időben még nem volt, a sajtófőnök ur tulajdonképen a legelső bizalmasa és titkára volt Bethlen ministerelnöknek már hivatali állásánál fogva is. (Saly Endre: Most is az!) A másik nyilatkozat megjelent Gömbös Gyula úrtól, aki az 1922-iki választásokat vezette, tehát a legteljesebb titkok tudója volt, mert választást vezetni anélkül, hogy a kormány működésével, a kormány támasztékaíval valaki teljes mértékben tisztában ne leg*yen, nem lehet. Megjelennek nyilatkozatok e két képviselőtársunk szájából, mely nyilatkozatokban azt állítják, hogy a ministerelnök ur ezeknek a titkos társasakognak köszönheti hatalmát, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy is van! — Viczián István: Gömbös megcáfolta!) és amelyekben azt állítják, hogy a ministerelnök ur ezeknek a titkos társaságoknak tagja. Ezt nem pártközi értekezleteken kell elintézni, hanem azokra a vádakra nézve, melyek a volt sajtófőnök és volt választásvezető szájából hangzottak el, a ministerelnök urnák az ország közvéleménye előtt kell nyilatkoznia. Ötödik kérdésem Pallavicini őrgróf úrhoz szól. A gróf ur itt a nemzetgyűlésen az ország ministerelnökét bűnpalástolással vádolta meg. Akkor a ministerelnök ur felszólította a gróf urat, hogy a bíróság előtt mondja el ugyanezt. A gróf ur viszont hajlandó volt az egészet a sajtóban elmondani olymódon, hogy a ministerelnök ur megindíthassa az eljárást a gróf ur ellen. Ez az eljárás megindítva nem lett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tudták, hogy miért! — Viczián István: Képviselő ur, nem pedig gróf ur! — Zaj.) Most már kérdezzük: kihallgatták-e őt arra nézve is, amit itt a nemzetgyűlésen mondott, a ministerelnök ur bűnpalástoló tevékenységére vonatkozólag? (Őrgróf Pallavicini György: Nem!) Ha pedig a gróf urat nem hallgatták ki, akkor a mi meggyőződésünk szerint kötelessége gróf urnák, hogy ezeket a tényeket s idevonatkozó bizonyítékait most már a nemzetgyűlés színe előtt előadja, ha erre más módja nincs. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj.) Kis szünetet kaphatok, elnök ur? Elnök: Sürgős tárgyalás van. (Propper Sándor: Ha kormánypárti volna!) Hegymegi-Kiss Pál: A másik kérdés, amellyel részletesebben foglalkozni kívánok, s amelyre vonatkozólag Szabó Géza képviselőtársam itt fel is méltóztatott hivni, hogy nyilatkozzam, az, hogy én beszédem elején azt állítottam, hogy a nemzet igazi nagyságainak: Rákóczinak és Kossuthnak emléke a hatóságok részéről kellő megbecsülésben és tiszteletadásban nem részesül. (F. Szabó Géza: Erre adatokat kérünk!) Igen t. képviselő ur, én az adatokat itt ezennel hozni fogom. Rákóczi és Kossuth a függetlenségnek és szabadságnak igazi nagyságai, (F. Szabó Géza: Ugy van!) egy demokratikus nemzeti államnak eszményképei. (Ugy van! a baloldalon.) Ennek a két nagy alaknak a nemzet minden polgára szivébe bezárva kell lennie. Ennek a két nagy alaknak nagyságát csakis a reakció lovagjai igyekeznek elhomályosítani. (Ugy van! f a r báloldalon.) Ebben az irányban történtek lépések a múltban, mert akkor talán ez a bécsi udvar egy ré-
