Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. 167 szenek tetszett, de, sajnos, történnek lépések ma is. (Ugy van! a baloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy idevonatkozólag rámutassak Herczeg Ferencnek Ocskay brigadérosára, amelyben legnemesebb alakunk, II. Rákóczi Ferenc igen különös megvilágításban lett beállitva. (Neubauer Ferenc: Ez most jut az eszébe!) Eszébe jutott, t. képviselőtársam, akkor is Thaly Kálmánnak is, meg is adta Herczeg Ferencnek, amit megadni kellett. Hogy most megint eszünkbe jut, képviselőtársam, legyen szives, várjon egy kicsit, elmondom a tényeket. Mert itt van most Herczeg Ferencnek egy másik darabja: »A hid«, amely Kossuthot és Széchenyit állitja egymással szembe és Kossuthot mint egy népszerüséghajhászó vidéki fiskálist tünteti fel. (Egy hang a közéven: Tökéletesen igaza^ van! — Zaj.) Berezegnek, vagy nekem? Engedje meg államtitkár ur, minekünk ez fáj,és ennek az államtitkár ur gúnyos mosolygása mellett is merünk hangot adni itt a nemzetgyűlésen, merünk pedig

1 azért, mert a Szegfű-féle munkákból, amelyek állítólag nagy kutatások alapján készültek, elég volt. Most is azt látjuk, hogy amikor megnyílt a császári levéltár kutatásának lehetősége, épen magyar részről nem-támogatják a magyar történettudósokat teljes mértékben abban az irányban, hogy a levéltár adataiba behatolhassanak, ha csak holmi igazolásokat nem mutatnak be, hogy őket bizonyos hivatalos fórumok bízták meg a kutatással. Már pedig mi^ a bécsi császári levéltár adataira vonatkozólag a kutatás teljes szabadságát kivánjuk, a mi nemzeti történelmünk rektifikálását kivánjuk, (Helyeslés.) s amikor mi ezért, államtitkár ur, itt a nemzetgyűlésen felszólalunk, legyen meggyőződve, hogy kötelességünket teljesitjük. (Ugy van! a baloldalon.) Mi történik azonban II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos emlékével a mai időkben, ebben a mai rendőrállamban, Rakovszky Iván belügyminister ur érája alatti II. Rákóczi Ferenc halálának 250 éves évfordulója alkalmával az ország különböző társadalmi férfiai egy közös ünnepséget rendezr tek, s ezen az ünnepségen az emlékbeszéd tartására felkértek egy magyar tudóst, felkérték a magyar történetirás atyamesterét, Ballagi Aladárt. (Petrovácz Gyula: Kár volt!) Kár volt, ugy-e? (Petrovácz Gyula: Kár volt, ünnepet rontott!) Nem mondom, hogy egyeseknek ez nem tetszett. (Pakots József: Halhatatlan nemzeti nagyságainkról nem lehet megmondani az igazat! — Propper Sándor: Petrovácz, a nagy magyar! — Rupert Rezső: Ezek itt mernek ülni a magyar neuizetgyülésen, ezek a Petrováczok?) Elnök: Rupert képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Hegymegi-Kiss Pál: Ballagi annak a magyar történetírói iskolának a hive, amely azt mondja, — igy is kezdte beszédét is — hogy a történelem csak annyit ér, amennyi igazság van benne. És Ballagi Aladár, amikor II. Rákóczi Ferencet ünnepelte, tényleg tárogatót fúvott meg és ünnepelte Rákóczi Ferencet igaz nemzeti érzéssel, igazi alakjában és igazi nagyságában. Mégis meg kellett állapitanunk, hogy ezzel a Rákóczi-ünnepéllyel szemben és Ballagi Aladárnak ezen impozáns, a nemzet lelkébe markoló beszédével szemben^ rögtön megmozdultak azok, akik ugy látják és szükségét érzik annak, hogy ezek a történelmi alakok ne igazi nagyságukban és fényükben tündököljenek. Megmozdultak és Ballagi Aladár nap-nap mellett durva támadásoknak van kitéve. Végtelenül sajnálom, hogy ebben a megmozdulásban a Petőfi Társaság is benne van, mert ha Petőfi Sándor sirjából feltámadna, egészen másként bánna el a Petőfi Társasággal akkor, amikor egy tudóst megtámad azért, hogy II. Rákóczi Ferencet igazi értékében és vonatkozásában ünnepli. (Rupert Rezső: Császári és királyi Petőfi Társaság! — Pakots József: Megcsúfolták Petőfi szellemét!) Azonban már előzőleg is megpróbálták Ballagi Aladárnak az ünnepéllyel kapcsolatosan való szereplését megakadályozni, mikor azonban ez nem ment, akkor élnek a retorziókkal. Egy ilyen retorzió az is, hogy annak ellenére, hogy Vass helyettes ministerelnök ur megígérte és biztosította, igen helyesen, hogy e nagy nemzeti ünnepség költségeinek felét vállalja, a ministerelnök ur ezen ünnepi költségek felének vállalását most megtagadta. (Propper Sándor: Kell a titkos társaságoknak!) Pedig hát én azt hiszem, hogy ez a Rákóczi-ünnep ós az ott elhangzott eme fényes beszéd nemzeti érdekből is megér annyit, hogy a rendelkezési alapból erre is juttassanak. (Rupert Rezső: Utálják ezek a szabadságot!) De itt van a rádió, amely félig-meddig a kormány kezében van, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egészen!) s amely a tegnapi napon Lloyd George-nak az Újságban megjelent cikkéből engedély nélkül a Mussolinira vonatkozó jó részeket, de nem a kritikát, kivette és azt a tegnapi napon^ leadta. Ez a magyar rádió még az ünnepség előtt felkérte Ballagi Aladárt arra, hogy ezt a történelmi beszédet legyen szives a rádióba is bemondani, hogy az ország közvéleménye meghallja. Csodálatos azonban, hogy a beszéd elmondása után ez a felhivás elmaradt, a rádió igazgatósága azt ünnepélyes bocsánatkérések között mellőzte és Ígéretet tett Ballagi Aladárnak, hogy majd egy más beszédet, amely nem Rákócziról szól, le fog a rádión adni. (Rupert Rezső: Nincs ezekben magyar lélek egy csöppnyi sem!) Mit szólnak ahhoz, igen t. képviselőtársaim, ha én megemlitem azt is, hogy ennek a Rákóczi-ünnepségnek rendező-bizottságát az ünnepségek előtt pár nappal a rendőrség le is tartóztattál (Pakots József: Hol élünk? Magyarországon vagyunk?) Alig hiszem, hogy ez megengedhető és eltűrhető legyen. Hát becsületes magyar embereknek a Rákóczi-ünnepség megszervezéséről már nem szabad beszélniök, azokat be kell vinni a rendőrségre? Sőt nemcsak előtte tartóztattak le embereket, hanem utána egy másik értekezletet, ahol a szövetség megalakulásáról folytak még csak tanácskozások, — tehát ez nem is alakuló ülés volt — detektivek jelenlétében tartottak meg. Ez még a rendőrállamszerü rendszernek is olyan elfajzása, amelyet minden tekintetben kifogásolnunk kell. De igy vagyunk Kossuth emlékével is. Ma már Kossuth Lajos szobrától is félnek és hogy a hatóságok a Kossuth-ünnepségeket hogyan kezelik, erre nézve álljon itt egy tipikus eset, amely az én városomban fordult elő Kossuth Lajos halálának évforulója alkalmából. (Halljuk! Halljuk!) Debrecenben vagy tizenöt esztendővel ezelőtt alakult egy Kossuth-dalkör a dal nemes művelésére, iparosokból, kereskedőkből, gazdákból és kishivatalnokokból. (Hedry Lőrinc: A kereskedők ott tanulhatják a hattyúdalt!) Az is becsületes foglalkozás t. képviselőtársam és azóta is lelkesedhetnek a kultúráért. 25*