Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 19 mentbe való bejutását megakadályozza. (Berki Gyula: Óriási tévedés!) A társadalmi béke helyreállitva nincs, a gyűlölség előmozdítására nézve pedig ujabb és ujabb jelenségek észlelhetők. Az országban tényleg titkos társaságok működnek és ezeknek megrendszabályozására legalkalmatlanabb épen a jelenlegi kormány. (Berki Gyula: Nevezze meg őket sorba mind!) Mindezek mellett sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy az utóbbi időben a nemzeti történelem igazi nagyságainak, II. Rákóczi Ferencnek és Kossuth Lajosnak emléke a hatóságok és felelős tényezők részéről kellő tiszteletadásban nem részesült. (F. Szabó Géza: Erre adatokat kérünk, hogy a hatóságok részéről!) Mindjárt, kedves képviselő ur; külön rátérek épen a hatóságokra, csak méltóztassék megengedni nekem, hogy beszédem folyamatát én osszam be. Most pedig engedje meg nekem a mélyen t. Nemzetgyűlés azt, hogy beszéljek magunkról, az ellenzékről, ezzel kapcsolatban két támadásról, amely a kormány és az igen t. többségi párt részéről az utóbbi időben ellenünk irányult. Az egyik vád: hibáztatják azt, hogy mi a legutóbbi pártközi konfreneiára nem mentünk el; a másik vád pedig az, hogy hibáztatják, hogy mi itt a nemzetgyűlésen igen, de igen sokat beszélünk. (Felkiáltások jobbfelől: Ez igaz! — Propper Sándor: Ez nem hallgató párt! Az a hallgató párt! — Klárik Ferene: De azért Viczián ki-kivágja a rezet!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Hegymegi-Kiss Pál: Méltóztassanak megengedni, hogy erre a két vádra reflektáljak. Annak, hogy mi a pártközi konferenciára el nem mentünk, amint előzőleg is kifejtettem, erkölcsi oka van, az az oka, hogy mi a frankhamisítás lebonyolításának kérdésében teljesen más állásponton vagyunk, mint az igen t, kormány. De h frankügy nem is lett volna, (Halász Móric: Bár ne volna!) az a négy esztendei tapasztalat, amelyet mi ezekből a pártközi konferenciákból leszűrtünk, arról győzött meg bennünket, hogy legyen akár az igen t. többségi pártban, akár az egyes szakminister uraknál is a legnagyobb jóakarat, mégis a kormány elnök ur itt a parlamentarizmust, az ellenzéket és egyáltalán az ellenzéknek bírálati jogát cézári módon kezeli. Mi eddig semmiféle kérdésben, — ha a kérdésekre vonatkozólag tett javaslatainknál a pártpolitikai szempontnak még csak halvány jelenségei sem voltak észlelhetők — semmiféle közéleti vagy egyéb kérdésben a kormányelnök úrtól olyan engedményeket, amelyeket mi a dolgozó társadalom érdekében szükségesnek láttunk, nem kaptunk. Az eddigi pártközi konferenciák mind arra voltak jók, (Saly Endre: Szemfényvesztés!) hogy vagy az ellenzéket leszereljék, vagy pedig bizonyos kérdésekre vonatkozólag olyan szint ölthessen a helyzet, mintha itt a kormány politikáját illetően a nemzetgyűlés különböző pártjai egységesen a kormány háta mögöt állanának. (Berki Gyula: A nemzet más véleményen van! — Propper Sándor: Kérdezzük meg tehenek nélkül! — Berki Gyula: És hazugságok nélkül!) A második vád, amelyet ellenünk felhoznak az, hogy mi sokat beszélünk. (Propper Sándor: Hazugság nélkül nem tudnak dolgoznia Méltóztassanak elolvasni a legutóbbi két esztendőben az_ országban tartott ellenzéki gyűlésekről szóló jelentéseket, méltóztassanak megállapitani azt, hogy hány ellenzéki gyűlés volt. Egyáltalában tegye igen t. képviselőtársa, évi április hó 19-én, hétfőn. 163 sam a szivére a kezét és mondja meg azt, hogy ezen az egyetlenegy helyen, a nemzetgyűlés termén kivül van-e módja a demokratikus ellenzéknek a közállapotokra vonatkozó kritikáját elmondani? Nincs! (Propper Sándor: Itt sein nagyon van!) Nekem sincs, más képviselőtársamnak sincs, mert a belügyminister ur igenis a közszabadságokat ugy kezeli, hogy mi, akik megválasztott képviselői vagyunk egyes kerületeknek, vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívül kínos nehézségek árán tudunk még csak beszámolót is tartani. Akkor ne vegye rossz néven a többség, ha az a sok keserűség, panasz mind ide, erre az egyetlen helyre sűrűsödik és itt igyekszünk legjobb meggyőződésünk szerint eleget tenni lelkiismereti kötelességeinknek, feltárni a bajokat és legalább is követelni az orvoslást, rendesen minden remény nélkül. Egyáltalán, nekünk ellenzékieknek nagyon, de nagyon különös a helyzetünk. Egy puffertársaság vagyunk a többség és a kormány, szemében. Akármi történik az országban, akármilyen kérdésben emelünk szót, akármilyen kormányzati hibák történnek, a bűnösök mindig mi vagyunk, (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) A ministerelnök ur politikájának mindig ez a tendenciája. Ott volt a frankügy is. (Ugy van! Ugy van! a. jobboldalon.) A ministerelnök a tárgyi észrevételekkel szemben választ sem adott, hanem ebben a kérdésben is folyton és folyton csak az ellenzéket támadta. Mindig keresnek valami kis elferdítő pontot és arra a pontra szegezve a tárgyalásokat, ilyen módon igyekeznek a dolgok tulajdonképeni lényegéről elterelni a figyelmei. (Propper Sándor: Ez a lelkiségük, ez a programmjuk, mindenük!^— Zaj a jobboldalon.) Csak arra vagyunk jók, hogy folytonos támadásokban részesüljünk a kormány és a többségi párt részéről. Ennek tipikus esete az, ami most a földmivelésügyi államtitkár ur beszámolójával kapcsolatosan történt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Szégyen, gyalázat! Ilyen demagógiát még nem hallottunk! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! —- Szijj Bálint: Hallottunk már sok demagógiát! — Klárik Ferenc: Fölállt a hordóra! — Pakots József : Az ujabb' csongrádi merénylet! — Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozóan felolvassam a ma reggeli lapokban erről a beszámolóról megjelent közleményt, amely a következőket tartalmazza (olvassa): »A fraiikkoalició«, ez t. i. mi vagyunk az államtitkár ur szemében! (Hedry Lőrinc: Ez talál! — Ugy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Nagyon helyes, de nem a hamisítók, azok a túlsó oldalon vannak! — Zaj.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Helgymegi-Kiss Pál: Azt mondj el- 6Z & ap : (olvassa): »A frankkoalició parlamenti csoportja, magyar képviselők tálcán kínálták fel a külföldi kormányoknak az ország még megmaradt függetlenségét, arra szólítva fel őket, hogy vonják vissza bizalmukat Magyarország ministerelnökétől«. (Felkiáltások a jobboldalon: No? No? — Sziji Bálint: Sokat ártottak vele az országnak!) Vártam a képviselő ur közbeszólását, hogy nem mondta >ezt az államtitkár ur. (Meskó Zoltán: Nem igy mondta!) Ezt, ami itt le van írva, az államtitkár ur ott tényleg nem mondotta el. Másokat mondott, enyhébbek voltak a kitételek. Az előre megszerkesztett beszédben azonban, amelyet az államtitkár ur a sajtó