Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

1G4 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn, képviselőinek kiadott, ez van benne és a félhivatalos Magyar Távirati Irodában, is ez jelent meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: így hamisitanak mindent!) Elismerem, hogy a sajtószabadságnak legfontosabb... (Saly Endre: így csalnak és hamisitanak!) Elnök: Saly képviselő urat rendreutasítom. (Berki Gyula: Micsoda beszéd ez? — Propper Sándor: Ez hamisítás, félrevezetése a közvéleménynek! — Zaj. — Berki Gyula: A bolsik, azok hamisítottak! Meg akasztottak jóravaló magyar embereket!) Berki Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Berki Gyula: Szerényebbek lehetnének a képviselő urak! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Maga is lehetne szerényebb! Sokkal szerényebb lehetne!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: Jön majd még szavazatokat koldulni! — Berki Gyula: Micsoda beszéd ez! — Propper Sándor: Volt már szavazatokat koldulni! Maga legyen szerény! — Zaj. — r Berki Gyula: Propper Salamon! — Propper Sándor: Igen! Igen! Legyen szerény!) Csendet kérek! Propper Sándor képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Berki képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Pakots József: Hol van itt a politikai morál? — Zaj. — Klárik Ferenc: Lármával nem lehet elintézni a dolgokat!) Klárik Ferenc képviselő urat ismételten kértem már ma, méltóztassék csendben maradni! (Klárik Ferenc: Én még nem hallottam. — Zaj.) Méltóztassék tudomásul venni! Hegymegi-Kiss Pál: Szabad-e ilyen gaz vádnak egy félhivatalos orgánumban megjelenni? Szabad-e a felelős kormány egyik tagjának bizonyitékok nélkül ilyen Írásművet a sajtónak kezébe adni? Mi nem fogunk ugy tenni, mint a ministerelnök ur tett. Mi az államtitkár urat ezért a biróság elé fogjuk állítani, mert aa a cselekmény, hogy valaki a frankügyben — akár tetszik az államtitkár urnák, akár nem — az igazságot és a teljes világosságot követeli, a hazaárulással nem kapcsolatos. Tessék az államtitkár urnák a biróság elé állni, ha ezt az Írásművet, amint a sajtó tagjai mondják, kiadta. Tessék a felelősséget vállalni! (Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Mondjanak le! — Zaj, derültség és felkiáltások a jobboldalon: Érdekes! — Propper Sándor: Érdekes ezek után megmaradni a kormányon!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi-Kiss Pál: Egyáltalán, nekünk más a véleményünk. Azt hisszük, hogy mi ebben a parlamentben tulaj donképen a dolgozó ország közvéleményének lelkiismerete vagyunk, (Dinich Ödön: Nagy képzelőtehetség! — Kováts-Nagy Sándor: Szilágyinak nem ez a véleménye magukról!) amely a reakciós iránynyal szemben a parlamentarizmust és az alkotmányosságot védi akkor, amikor itt kalandorpolitika érvényesül, amikor az erőszak politikája érvényesül, és amikor itt tényleg titkos társaságok kezében van a hatalom, mert hiszen erre vonatkozóan a ministerelnök ur régi fegyvertársai a leghatározottabban nyilatkoztak. (Zaj — Kováts-Nagy Sándor: Szegény Kállay Tamás maga miatt koporsóban ment be a kerületbe! — Kállay Tamás: Az régen volt!) Kérem képviselő ur, erre is megjegyeztem már, hogy ez hazugság és tovább erre egyáltalában nem reflektálok. Ennek élő tanúi különben ma is vannak, azokat meglehet kérdezni. (Kállay Tamás: Csak az a kitétel nem volt helyes, hogy képviselőtársam azt mondta, hogy hazugság! I Lehet, hogy képviselőtársam nem jól van in| formálva!) Nem képviselőtársam részéről haj zugság, hanem annak részéről, aki képviselőtársamat igy informálta! (Kállay Tamás: De az tény, hogy lefogatott engem! — Zaj és derültség a jobboldalon. — Elnök csenget. — Szijj Bálint: Beszéljünk a közszabadságokról!) Erre a következőket mondhatom, (Zaj. •— Szijj Bálint: Micsoda merészség! Micsoda perli dia!) Annak idején Maros-Torda vármegyében gróf^ Haller Jánosnrk voltam, mint ministeri segédfogalmazó, főispáni titkára. Kállay Tamással szemben régi közéleti emberekre hivatkozom, akik ezt a ma Erdélyben élő grófot ismerik. Egyik legderekabb, legbecsületesebb hazafi, akinek Désy Zoltán volt legtiszteltebb barátja. Gróf Haller János soha olyan aljas erőszakosságra nem vetemedhetett volna egy ellenzéki jelölttel szerűben, hogy lefogassa. (Felkiáltások a jobboldalon: Rábízta a titkárára!) Már pedig hazugsággal nam lehet itt dolgozni. Nekem ehhez a dologhoz egyáltalában semmi közöm nincs, mert én ebben a választási küzdelemben egyáltalában nem vettem részt. Ezt egészen nyíltan, férfiasan állítom itt és tessék ennek a valótlanságában egyszer már megnyugodni, mert az ilyen dolgok a folyóson való tréfálkozásra nagyon jók, de arra nem valók, hogy itt a nyilvánosság előtt, jöjjünk elő ilyen hazugsággal. (Kállay Tamás: Igaz-e az képviselőtársam, hogy a csendőrség engem nem eresztett be Zetelakára, iglen vagy nem?) Mélyen t. képviselő ur, (Kállay Tamás: Ezt 'holnap is mondja meg itt nekem! Egész határozottan! — Elnök csenget.) erre is megmondom a választ. (Kállay Tamás: ízlésről ne tanítson engem, jegyezze meg 'magának!) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: Becsületszavamat adom, hogy nem tudom, nem is tudtam soha, a képviselő ur szájából hallottam ezt, és becsületszavamat adom arra is, hogy akár beeresztették önt, akár nem, ehhez gróf Haller Jánosnak soha, semmi köze nem volt. (Dinich Ödön: Nem Haller Jánosról volt szó! — Zaj.) Főispáni titkár voltam, s a főispánok akkoriban még nem bújtak el a felelősség elől a titkárok mögé, ezt csak az ujabb rendszer hozta létre. (Zaj a jobboldalon. — Klárik Ferenc: Ne__ terrorizáljanak! — Kováts-Nagy Sándor: Önök voltak kormányon akkor ! — Nagy zaj!) Én ezt eddig mindig jó viccnek gondoltam, de ha ön adatokat akar megtudni, könnyen megtudhatja azokat. A szereplők élnek, Haller János gróf főispán és Sebessy János alispán; én, mint egyszerű köztisztviselő voltam ott beosztva, s ha ezzel ön idejön a nemzetgyűlés elé vicceket, scénákat csinálva, engem meghurcolva: ezt az eljárást a képviselő ur gondiolkodásával összeegyeztetni nem tudom. (Propper Sándor: A rendszer az, hogy csak a kormánypárti képviselő mehet be a kerületbe! — Zaj.) Ön kezdte, megkapta a kritikát tőlem. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál: Méltóztassék megengedni, hogy ezután az oldalamba szegezett támadás után (Kállay Tamás: Soha ne bántsa nagyobb dlárda az oldalát! Ezt el lehet birni! — Derültség. — Propper Sándor: Pláne Magyarországon, ahol ez a rendszer!) folytassam beszédemet és megállapíthassam, hogy a mi meggyőződésünk szerint a kormány ebben az országban diktatúrát valósit meg és e tekintetben a ministerelnök ur sokkal nagyobb művész, mint Mussolini, (Ugy van! Uav van! a baloldalon.) mert ezt a diktatúrát bizonyos ál-