Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-532
162 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. Hegyinegi-Kiss Pál: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A pénzügyminister ur és az előadó ur szakavatottságát nem vonom kétségbe, sőt ebben a tekintetben a legteljesebb elismeréssel vagyok irántuk. Méltóztassanak azonban megengedni, bogy azzal az örvendetes képpel szemben, amelyet az igen t. előadó ur is az előbb vázolt, az ország politikai, közgazdasági, közbiztonsági helyzetére való tekintettel politikai barátaimmal egyetértőleg már beszédem kezdetén általánosságban egy más képet tárjak fel, amely kép nem örvendetes, hanem nagyon, de nagyon szomorú és mindenesetre a múlt héten történt többségi párti fényképezés mellett a fényképek háta mögött — post equitem sédet atra cura — mint sötét gond jelentkezik a mai kormányzati rendszer működésének eredményeképen. Ez az Összefoglaló helyzetkép a következő volna. A frankhamisitási ügy kezelése különösen a konzekvenciák levonása tekintetében erkölcsi szempontból válaszfalat emelt a kormány és a demokratikus ellenzék között. Mi ugyanis ebben az ügyben a teljes igazságot, a teljes világosságot és a konzekvenciáknak minden irányban való levonását óhajtjuk. Ez azonban, sajnos, elmaradt. Sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy az ország ministerelöke Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő súlyos vádjaival szemben a szükségesnek mutatkozó bűnvádi eljárás megindításától tartózkodik. Sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy a frankügy politikai kihatásaiban gazdasági életünkre válságos helyzetet teremtett épen a kormány magatartása miatt. A szanálás folytán az országira nézve nsn'dkivül terhes és költséges ellenőrzés megszüntetése feltétlenül kívánatos: kívánatos azért, mert a törvényhozásnak a budgetjogból folyó, valamint az adóztatással kapcsolatos szuverén jogait, az államháztartás belterjes ellenőrzéséinek lehetőségét, immáron vissza kell adni. Sajnálattal kell megállapítanunk azonban azt is, hogy a legutóbbi genfi tárgyalások alkalmával ebben az irányban a kellő lépések megtételét a kormány elmulasztotta, a továbibi lépések megtételére pedig nincs kellő ereje és súlya. (Ellenmondások jobbfelől. — Bud János pénzüg'y minister: Ugyan !) Meglátjuk majd, minister ur! Júniusban majd meglátjuk, megszűnik- e az ellenőrzés. Ha az eredmény az lesz, hogy megszűnik, én ünnepélyesen bocsánatot fogok kiérni a nemzetgyűlés előtt ezért a niegállapitásomért. (Dinich Ödön; Addig fel kell függeszteni a szigorú kritikát! — Bud János pénzügyminister: Meg kell teremteni előbb az előfeltételeket!) A gazdasági életre jelentős hitelkérdések nincsenek < megorg'anizáíva; mindezek körül aggályos jelenségek mutatkoznak. A nemzeti termelés alapját tevő mezőgazdaság, ipar és kereskedelem nincs kellő mértékben alátámasztva és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kegyetlenséggel határos adóztatás a gazdiasági alanyokat exisztenciájukban teszi tönkre. A takarékosság elvei az államháztartásban néni érvényesülnek teljes mértékben. Sajnálattal látjuk azokat a nagyösszegü rendelkezési alapokat, amelyek az egyes tárcáknál be vannak állítva. Ebben az irányban a kellő kritikát gyakorolni is fogjuk, mert ha ezen rendelkezési alapok tekintetében az egyes minister urak ugyan fel vannak mentve az elszámolás kötelezettségié alól, de ebben a ikoldusszegény országban mégis szükséges, hogy ilyen nagyösszegü, milliárdokat és milliárdokat kitevő rendelkezési alap hovaforditása tekintetéiben a kormány egyes tagijai részéről általános tájékoztató elszámolás adassék. Kifogásoljuk a központi anyagbeszerző és értékesítő hivatal beállítását, (Halász Móric: Az még egyelőre nincs!) amelyet a pénzügyminister ur már Genfben beígérni méltóztatott, — olvastam a genfi beszédét — mert veszélyezteti az ipart és a legális kereskedelem érdekeit. A mi meggyőződésünk szerint ugyanis ez a központi anyagbeszerző és értékesítő hivatal ezidőszerint csak arra jó, hogy ennek révén egyes jó szolgálatokat tett közgazdasági nagyságok jelentős dotációkhoz jussanak. A köz- és magánalkalmazottak, továbbá a nyugdíjasok sorsa tekintetében a kellő megoldást nem látjuk. (Egy hang jobbfelől: Nincs megszavazva a törvény!) A kormány tagjai — tisztelet a kivételeknek — folytonos; vadászatokkal töltik az időt, (Ellenmondások jobbfelől.) Sokat vadászunk. A frankügy óta is nagyon sokat vadászunk. (Berki Gyula: A ministerein öknek is szüksége van arra, hogy pihenjen! Nézze meg, a kollégái nincsenek itt! Távollétükkel tüntetnek az ellenzéki urak. Azok is vadásznak. Most is vadászaton vannak !_— Klárik Ferenc: De nem lövünk bakot!) Én, Berki t. képviselőtársam, kötelességemet, amíg itt vagyok a nemzetgyűlésben, lelkiismeretesen teljesítem. Nekem abból a szempontból, hogy mi keveset dolgozunk és sokat pihenünk, — engedje meg képviselőtársam — teljes jogom van kritikát gyakorolni. (F. Szabó Géza: De a képviselő ur is pihen! Ki hogyan pihen, az az ő dolga! — Klárik Ferenc: Neon akarunk^ pihenni, mi dolgozni akarunk] — Bud János pénzügyminister: Három hónapot elvesztettünk a tárgyalással! — Pakots József: Ne méltóztattak volna frankot hamisítani! — Halász Móric: Ki hamisított? — Kenéz Béla: Ne méltóztattak volna önök! Miért mondja nekünk? —- Pakots József: Mégis csak a kormány felelős az egészért!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi-Kiss Pál: Meg kell állapitanunk azt is, hogy annak ellenére, hogy a nemzetgyűlésnek rendkívül sok a szabad ideje, fontos közérdekű kérdések! megoldva nincsenek. Ebben a tekintetben rá kell mutatnunk a vidéki törvényhatóságok újjáalakításaira, amely tekintetben kétségbeejtő a helyzet, mert 15—16 éves, felerészben már a temetőben levő tagokból álló törvényhatósági bizottságok intézik a súlyos milliárdokat kitevő önkormányzati költségvetéseket. (F. Szabó Géza: Benn van a javaslat! Már részben le is tárgyaltuk!) Nincs letárgyalva, mert uj szesszió van. (F. Szabó, Géza: Csak részben!) A közszabadságok tekintetében a helyzet ugyanaz, mint a régi, sőt sajnálattal kellmegállapitani azt is, hogy egyes túlbuzgó egységespárti képviselő urak a nemzetgyűlés ellenőrzési jogait is az ujabb és ujabb házszabályniódositó javaslatokkal megnyirbálni törekesznek. A belügyminister ur öt éven keresztül egyetlenegy olyan törvényjavaslatot^ amely a közigazgatás tökéletesbitését, javítását célozta volna, ide a nemzetgyűlésbe nem hozott. Jelenleg is — a mi értesülésünk szerint — csupán azzal foglalkozik, hogy ob r an kerületi beosztást tartalmazó törvényjavaslatot nyújtson be, amely a titkos választókerületek számát csökkenti és ezzel a népképviselőknek a parla-
