Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. 161 nister ur expozéja alkalmával itt a nemzetgyűlésen elhangzott az üzemek rentabilitása tekintetében, néhány szót mondjak. Egyetlen európai állam sincs, ahol az állami üzemek a beléjük fektetett tőkének megfelelő reális kamatozást meg tudnák hozni. Ez természetes is, inert hiszen az egyes államoknál, különösen a vasúti üzemek kénytelenek folytonosan magukon viselni azt a ballasztot, amely reájuk háramlik a vicinális vasutak kevés forgalma következtében. (Sándor Pál: De nem adják ki a vicinális vasutakat, ha kérik is!) így a nagyobb forgalmú fővonalak bevételi feleslegeikből kénytelenek folyton kárpótolni a vicinális vonalakra történő ráfizetéseket. De ha figyelembe vesszük azt, hogy Németország, Franciaország állami üzemeikre minden esztendőben ráfizetnek, akkor nem képzelhető el, hogy Magyarország az ő állami üzemeivel . . . (Sándor Pál: Hihetetlen ilyeneket feltálalni! A vicinális vasutakról van szó!) Az állam vicinális vasutjai sohasem forgalmazhatnak ugy, mint ahogy a főbb vonalai forgalmaznak, már pedig ezeket a vicinális vasutakat is forgalomban kell tartani, mert egyébként megakadna a közgazdasági élet. (Sándor Pál: Az állam 5%-ot fizet a vicinális vasutaknak részesedés címén 50% helyett!) T. képviselőtársam, az állam üzemei mind bevételi feVsleggel zárulnak. Ugyanez az eset áll fenn a mezőgazdasági üzemeknél is. Hiszen a mezőgazdasági állami üzemek is inkább mintagazdaságok és a termények és a tenyészállatok nemesítésével az általános magángazdasági életnek tesznek hasznos szolgálatot. Ezáltal az állam mindenesetre áldozatokat kénytelen mezőgazdasági üzemeire is fordítani, csak azért, hogy a magángazdasági életet megerősíthesse. Az egyéb állami üzemek pedig megérdemlik azokat az áldozatokat amelyeket az állam rájuk fordit, mert hiszen szociálpolitikai tekintetben rendkívül nagy fontosságú szerepet töltenek be, de más tekintetben rendkívül nag}? fontosságú az az ármérséklő hatás is, melyet a többi magángazdasági üzemekre gyakorol. Ha objektive tekintjük a magángazdaság kezében lévő üzemeket különösen a mezőgazdasági üzemeket, akkor is azt láthatjuk, hogy a magángazdaságba befektetett tőke reális kamatját egyetlen egy magánkézben lévő mezőgazdasági üzem sem képes a mostani viszonyok között behozni. Annál kevésbbé kívánhatjuk tehát azt, hogy az állam az ő mezőgazdasági, avagy más üzemeiben olyan eredményeket érjen el, amelyek megfelelnének a beléjük helyezett tőkének. De ha állami üzemeinket tekintjük és objektiven vizsgáljuk ezt a szomorú helyzetet, amelyben állami üzemeink a háború és a bolsevizmus következtében voltak, akkor azt láthatjuk, hogy a múlt évi tízmilliós deficittel szemben a folyó esztendőben már tekintélyes összegű bevételi felesleggel zárult az üzemi költségvetés. Hiszen az előbb már voltam bátor említeni, hogy összes állami üzemeink 16 millió aranykoronát meghaladó összeget fizetnek csak kamatszolgáltatásra és körülbelül 16 millió pengőnyi összeget forditanak a következő költségvetésben beruházásokra. Ami már most az állami üzemek kiadásait és bevételeit illeti, erre vonatkozólag már voltam bátor megemlíteni, hogy ezek egymást teljes mértékben kiegyenlítik és végre el tudtuk érni azt a célt, hogy az állami üzemek' összes kiadásaikat bevételeikből teljes mértékben fedezhetik, sőt bizonyos összeget még beruházásokra is fordíthatnak. Az 1924. évi IV. t.-c. Magyarország pénzügyi szanálását öt félévre tervezte; az ötödik félév tudvalevőleg most 1926 június 30-án jár le. Örvendetes jelenség, hogy nemcsak a szanálás utolsó ötödik félévére vonatkozó költségvetés volt már teljes mértékben deficitmentes, hanem — amint tudjuk — már az előző két költségvetés is teljesen deficitmentes volt. Miután pedig a pénzügyi újjáépítés befejezése utáni időre eső 1926/27. évi költségvetési előirányzat általam ismertetett adatai minden tekintetben és minden kétséget kizáró módon megállapítják, hogy a szanálás sikeréhez fűzött összes reményeink teljes egészükben beváltak ... (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Temesváry Imre előadó:... azt hiszem, nem enged kétséget fennforogni az a feltevés, hogy immár államháztartásunk egyensúlya teljes egészében megingathatatlan alapokon nyugszik. Méltóztassanak megengedni, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával elfogadott határozati javaslatokat bejelentsem a t. Nemzetgyűlésnek. A belügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál a pénzügyi bizottság elfogadta Erdélyi Aladár nemzetgyűlési képviselő urnák azt az indítványát, hogy a legközelebbi költségvetés keretében csendőrlaktanyák, továbbá csendőraltisztek és családos legénységi egyének részére szolgáló lakások építésére lehetőleg nagyobb összegek iráiiyoztassanak elő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, t. képviselőtársaim, hogy elmondjam beszédemet; azután, bármilyen hosszan méltóztatnak hozzászólni, én nem fogom zavarni a tárgyalást, A pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő ur javaslatára a pénzügyi bizottság felhivta a pénzügyminister urat, hogy a pénzügyi közigazgatás fogalmazási tisztviselőinek az 1925/26. költségvetési évtől kezdődőleg, nyugdíjba be nem számitható pénzügyi fogalmazói pótlékban való részesítése iránt az 1926/27. évi állami költségvetésről szóló felhatalmazási törvényjavaslatban terjesszen a nemzetgyűlés elé javaslatot. Végül a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál Örffy Imre nemzetgyűlési képviselő ur javaslatára a bizottság annak a kívánságának adott kifejezést, hogy az alsópapság anyagi helyzetének végleges rendezését célzó lelkészi korpótlék — mely törvényileg van biztosítva — a költségvetésbe mielőbb beállittassék. Megemlítem, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy az egyes tárcák költségvetési előadói tisztjét a következő t. képviselőtársaim fogják ellátni: a ministerelnökségi tárca és vele kapcsolatban a költségvetés II. és VIII. fejezeteinek előadója Örffy Imre, a külügyi tárca előadója gróf Hoyos Miksa, a belügyi tárca előadója Platthy György, a kereskedelemügyi tárca előadója Herrmann Miksa, a földmivelésügyié r Erdélyi Aladár, a népjóléti és munkaügyi tárcáé Dréhr Imre, a vallás- és közoktatásügyi tárcáé Nagy János (egri), az igazságügyi tárcáé Örffy Imre, a honvédelmi tárcáé Rubinek István, végül a pénzügyi tárca előadója Temesváry Imre, (Éljenzés jobbfelől.) Ezeket felemlítve, tisztelettel kérem, méltóztassanak az általam ismertetett költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Hegmegi-Kiss Pál képviselő ur.