Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfon. 159 Temesváry Imre előadó: És bizonyítéka ez annak is, hogy az 1926/27. évi költségvetés már minden kellékét magában foglalja az államháztartási r egyensúly tartósságának. (Élénk ellenmondások a szélsöbaloldalon. — Sütő József közbeszól. — Nagy zaj.) Méltóztassék melyen t. képviselőtársam elmondani ezeket majd a vita során; én esa'k hivatásomat teljesítem azzal, hogy a költségvetést a száraz tényeknek megfelelően előadom. (Kabók Lajos: Hivatásból egyszerűen, nem meggyőződésből! — F. Szabó Géza: Az előadót meg szokás hallgatni!) Elnök: Kénytelen vagyok Kabók képviselő urat ezért a sértő kitételért rendreutasítani! Temesváry Imre előadó: Nekem teljes mértékben meggyőződésem ez és nem fogom kifogásolni soha a t. képviselőtársamnak ellenkező meggyőződését sem. A következő években az 1926/27. évi előirányzatból esak annyiban lehetnek eltolódások, hogy amennyiben a kiadásoknál bizonyos fokú megtakarítások érhetők el, ugy azok olyan célokra fognak felhasználtatni, amelyekre nézve az 1925/26. évi költségvetésben még nem provideálhattunk olyan mértékben, mint amilyen mértékben az normális körülmények beállta alkalmával feltétlenül szükséges lenne. A bevételeknél pedig az egyenes adók természetes fejlődése és alaposabb kimunkálása mindenesetre elő fogja mozdítani annak a célnak megközelítését, hogy a jövőben az állami bevételek súlypontja az egyenes adókra essék, aminek természetes következménye az lesz, hogy a jövőben a fogyasztási adók és a forgalmi adók mérsékelhetők lesznek. Az 1926/27. évi költségvetés most már pengő-értékben állíttatott össze. Ez azért történt, mert bár az 1926. év december hó végéig a pengő-számitás még nem kötelező, miután azonban az 1925 : XXXV. tcikk 17. § pengő-számítást 1927 január 1-étől, tehát a költségvetési év második felének kezdetétől fogva már kötelezővé teszi, igy sokkal praktikusabb volt a költségvetést már most pengőértékben elkészíteni. Az 1926/27. évi költségvetés bruttó végöszszegeit tekintve, a helyzet a következőképen alakul. Az állami közigazgatás összes kiadásai 724,203.649 pengőt, összes bevételei pedig 724,827.185 pengőt tesznek ki, a felesleg tehát 623.536 pengő. Az állami üzemek összes kiadásai 419,350.737 pengővel, összes bevételei pedig ugyanezzel az összeggel vannak előirányozva. Az állami üzemek tehát sem deficitet, sem felesleget nem mutatnak ki. Az állami közigazgatást és az állami üzemeket együttvéve az összes kiadások 1.143,554.386 pengőt, az összes bevételek 1.144,177.927 pengőt tesznek ki, az egész államháztartás feleslege tehát 623.536 pengővel van előirányozva. Most már, ha öszszehasonlitom ezt a költségvetést az 1925/26. évi költségvetési előirányzattal, a kiadások 50,366.027 pengő, a bevételek pedig 19,025-748 pengő^ emelkedést mutatnak. A kiadások emelkedését túlnyomó részben az okozza, hogy az 1925/26. évi költségvetésben a státus- és illetményrendezésekkel járó költségek a kiadásoknál még nem voltak számításba vehetők, annál kevésbé, miután az illetményrendezések csak 1925. év közepén, szeptember hónapban, nyertek befejezést és igy ezek az összegek, ezek a kiadások a múlt évi költségvetés bevételi rovatán szerepeltek, tulajdonképen pedig már 1925. évi július 1-étől ezek a magasabb illetmények folyósittatnak, igy tehát az 1925/26. évi költségvetés bevételében feltüntetett összeg nem felel meg tényleg a költségvetésben előirányzott összegnek, hanem csak 3,455.008 pengő volt a tényleges felesleg. Az 1926/27. évi költségvetésben a fizetésemelések többlete már teljes egészében benfoglaltatik a kiadásokban és igy adódik azután a költségvetésnek 537.531 aranykorona, vagyis 623.536 pengőt kitevő feleslege. Itt megjegyezni kívánom azt, amiről már az előbb is említést tettem egy közbeszólás következtében, hogy az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszáma az 1925/26. évi előirányzattal szemben 11.060 fővel csökként, tehát nem áll meg az az állítás, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársam az előbb emiitett, mintha a kormány nem igyekezett volna a tisztviselők létszámát a megfogyott területhez arányosítani. (Sándor Pál: Ezt én nem mondtam! Csak azt, hogy a bevételek 65%-át nem lehet tisztviselők fizetésére fordítani; ki van zárva, hogy az ország ezt elbírja!) Tény, hogy még mindig nagy a tisztviselők létszáma, a kormány azonban a létszámot igyekszik tovább csökkenteni. A személyzeti kiadások ezen emelkedésén kiyül nagymértékben emelkedett az állami adósságok szükséglete is, annak következtében, hogy az innsbrucki egyezmény folytán a folyó évben nagyobb összegeket kellett előirányozni a háború előtti adósságok szolgálatára, ezenkívül az angol clearing-egyezményből kifolyólag is a múlt évivel szemben nagyobb összeg esedékes; csupán ezen utóbb említett angol clearing-egyezményből kifolyólag 7,200.000 aranykoronával kellett most többet előirányozni, mint a múlt esztendei költségvetésben tettük. A békeszerződési terhek előirányzatának megáíllapitásánál a költségvetési év első felében teljesítendő szénszállítások! szükséglete, továbbá a szerb—horvát—szlovén királysággal 3924 február 3-án kötött egyezményből kifolyólag előálló s pótlólag fizetendő összeg, végül pedig a költségvetési év második felére a jóvátételi bizottság által meghatározott és az 1927. naptári évben fizetendő 5 millió aranykoronának ^fele összege, tehát 2,500.000 aranykorona előirányzása volt szükséges ebben a költségvetésben. A dologi kiadásoknál mutatkozó emelkedések oka főleg a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek illetményeinek felemelésével, továbbá a dohány jövedék dologi kiadásaival magyarázható; ezek! a többletek azonban, tudvalevőleg, a bevételek rovatában ellenértéküket megtalálják. A nyugellátások szükségletét természetszerűleg növeli az előbb említett státusrendezésből kifolyó az a körülmény, hogy a nyugdíjazottak létszáma a múlt esztenideivel szemben emelkedést mutatott, valamint emelkedtek a nyugdíjasok lakbérei is. Itt megjegyezni kívánom, hogy a nyugdíjasok, özvegyek és árvák létszáma az 1925/26. költségvetési évben jelentkező 100.596-al szemben az 1926/27-iki költségvetési évben 101.729 főre emelkedett. Miután azonban a létszámapasztás már a legnagyobb mértékben he van fejezve és most már csupán a takarékossági bizottság által javasolt létszámcsökkentés fog a jövőben 'bekövetkezni, ami azonban már nem fogja nagymértékben a nyugdíjaztottak létszámát emelni, ennélfogva a jövőben inkább már a nyugdíjasok elhalálozása következtében beálló természetes r apadásra van kilátás. Erre vonatkozólag már az 1925/26. évi költségvetésben is 3%-os évközi csökkenést vettünk figyelembe; ez az évközi 24*