Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-531

144 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. azzal, hogy a tisztviselők még mindig nem érték el azt a szinvonalat, amely tulajdonképen indokolva volna egyrészt a múlttal szemben, a háború előtti viszonyokkal szemben, másrészt a pénz értékében történt változásokkal szemben. Ujabb illetményjavitásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha egyrészt az egész vonalon nagy eréllyel keresztül tudjuk vinni a megtakarításokat, másrészt az állami bevételek nem adóemelésekkel, hanem a gazdasági élet természetes fejlődése következtében önmaguktól, automatice fejlődni fognak. Ezzel kapcsolatban röviden foglalkozni kívánok a nyugdíjasok helyzetével is. Én azt az álláspontot nem kívánom sohasem magamévá tenni, hogy ezzel a réteggel ne foglalkozzunk. Hiszen végeredményben elég sajnos, hogy nekünk olyan rendkívül megnövekedett nyugdíjaslétszámunk van és legalább háromszor annyi nyugdíjterhet kell viselnünk, mint amennyit az ország mai helyzetében, mai viszonyaihoz mérten el lehetne viselni. Ugyanez a tehertétel viszont nagy nehézségeket támaszt a kérdés olyan megoldása tekintetében, amilyet a nyugdíjasok a maguk részéről kívánnak. Méltóztassék csak egy adatot venni. A nyugdíjteher békében 2 %-át tette ki a költségvetésnek, ma pedig körülbelül 13 %-át teszi. Ma nyugdíjteher címén körülbelül 123 millió aranykoronát fizet az állam, tehát ez a megterhelés, amely különösen a menekült tisztviselők és nyugdíjasok nagy száma következtében áll elő, alapjában véve egyik nagy akadálya annak is, hogy költségvetésünk nem tud a maga természetes formájában kialakulni, akadálya talán nem egy cél megvalósításának és e tekintetben csak akkor következhetik be változás, ha ez a nyugdíjteher az idők folyamán csökkenni fog. (Várnai Dániel : Miért nem tárgyalnak már az utódállamokkal ebben a kérdésben ?) T. képviselőtársam, lépten-nyomon egyebet sem teszünk. A ministereínök ur kivétel nélkül minden alkalommal felvetette ezt a kérdést, mindeddig azonban nem tudtunk hozzájutni a tárgyaláshoz, mert ez végeredményben nemcsak rajtunk múlik, hanem azokon az államokon is. (Györki Imre : Nem állnak szóba ezzel a kormánnyal ! — Gr. Bethlen István ministereínök : Majd önöknek fognak ajándékot adni ! — Klárik Ferenc : Demokratikusabb kormány kellene, azzal majd szóba állnának ! — Györki Imre : Frankhamisitókkal nem tárgyalnak ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Gr. Bethlen István ministereínök : Majd maguknak fognak adni pénzt ! — Györki Imre : Önöknek sem nagyon adnak ! Az események azt mutatják !) Csendet kérek képviselő urak ! (Gr. Bethlen István ministereínök : Ez kérem csak demagógia, semmi egyéb ! — Györki Imre : Demagógia ! ? Az eredménytelenség ? — Szomjas Gusztáv : Mi címen vágja szemünkbe, hogy frankhamisitók ? — Rupert Rezső : Csak azoknak, akik pártolják ! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ki pártolja ! — Györki Imre : Pallavicini megmondta, miért nem állították bíróság elé ? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ott van !) Györki Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Bud János pénzügyminister : A Népszövetség decemberi ülésén azonban előterjesztéseinket elvben elfogadták abban az irányban, hogy a nyugdíjasokra nézve és pedig azokra nézve, akik több mint 15 évi szolgálattal birnak, megszüntethetők legyenek a szanálási törvényben lévő korlátozások, amelyek aszerint, hogy az illetők mennyi szolgálati idővel rendelkeznek, 5—10—15 %-ra rúgnak. Jelezhetem, hogy ebben a tekintetben a népszövetségi főbiztos úrral a tárgyalások folyamatban vannak és meg van az a reményem, hogy"ezt a kérdést meg tudjuk oldani. (Klárik Ferenc : Addig meghal a félország 1 — Propper Sándor : Azt akarják, a évi április hó 17-én, szombaton. kihalási rendszer alapján ! — Nemes Bertalan : A pénzügyministert akarja az ország hallani, nem Proppert ! — Rothenstein Mór : Sem Nemest ! — Propper Sándor : Amint látom, nem nagyon kíváncsiak, tizen vannak itt ! —- Zaj.) Nemcsak a személyi kiadásoknál kell azonban érvényesíteni a takarékosság gondolatát, hanem a megtakarítások gondolatának érvényesülnie kell a dologi kiadások szempontjából is. Ezen a téren rá kell mutatnom arra, hogy még nem jutottunk el addig, ameddig el kellene menni az ország gazdasági helyzete szempontjából. Épen ezért foglalkozott a takarékossági bizottság és a kormány is különböző gondolatokkal arra nézve, hogy a dologi kiadások tekintetében miképen érhetők el megtaka_ ritások. Nem akarok ma foglalkozni az u. n. anyagbeszerzés központosításának kérdésével, de látom, hogy ez a kérdés is sok tekintetben nem indokolt izgalmakat keltett. Nem értettem meg még az érdekeltségeket sem abból a szempontból, hogy miért harcolnak ez ellen ugy, amint harcolnak. Ha megvédi valaki a maga gazdasági érdekeit, ez természetes és kötelessége, de viszont, ha olyan támadások történnek, amilyenek pl. a takarékossági bizottság ellen irányultak, amelyben tulaj donképen a legkiválóbb emberek társaságával állunk szemben és amelyben maga a nemzetgyűlés is összes pártjaival képviselve van, akkor fel kell tennem a kérdést, vájjon miiyen érdekek lehetnek a háttérben, hogy ilyen fegyverekkel küzdenek egy gondolat megvalósítása ellen. (Kiss Menyhért : Kommunista gondolat!) Lehet küzdeni objektív érvekkel, ez meg van engedve mindenkinek, de sohasem fog ezen a határon túlmenni, aki tudatában van a maga igazságának. (Gaal Gaston : Jogosult félelem a bürokráciától ! — Kiss Menyhért : Az összes érdekeltségek ellene vannak !) A magam részéről csak arra akarok rámutatni, hogy a kormány ebben a tekintetben még nem foglalt állást, de kétségtelen, hogy komolyan kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogyan történik az állam dologi szükségleteinek ellátása. Ne méltóztassék azt hinni, hogy csak mi foglalkozunk ezzel a kérdéssel. (Pikler Emil : Szterényi is foglalkozik vele, érthető okokból !) Nem akarok Amerikára hivatkozni, ahol roppant nagy megtakarításokat eszközöltek ilyen módon. Ma Németország is szintén intenziven foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kétségtelen, hogy ez reánk nézve sem lehet veszedelmes. Csak egyet mondok megnyugtatásul. Semmi körülmények között nem tudok elképzelni olyan megoldást, amely az állam érdekeit megvédené, de veszélyeztetné a közgazdasági érdekeket. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak olyan megoldás lesz lehetséges, amely minden jogos közgazdasági érdeket figyelembe vesz. Részletesen nem tudom ma megmondani, központosítani fogunk-e, vagy nem fogunk központosítani és ha fogunk központosítani, milyen módon és hol fogjuk azt megtenni. Egy tételt azonban megemlítek és azt hiszem, ebben valamennyien meg fogunk egyezni : az ország szénbeszerzését. Vájjon lehetséges-e, hogy csaknem kétezer intézmény folyton szaladgáljon szénszükségletének fedezéséért ? Hiszen láttuk annak idején, mikor a köztisztviselők szénszükségletét biztosítottuk, milyen óriási árkedvezményt tudtunk elérni a tisztviselők javára azzal, hogy központilag fedeztük a szükségletet. (Gaal Gaston : Ráfizette az állam !) Én, mint aki annak idején közélelmezésügyi minister voltam, garantálom, hogy az állam igenis nagy árkedvezményeket ért el. Méltóztassék betekinteni az összes adatokba. Meg lehet állapítani, hogy ugy van, amint mondom. Azt hiszem abban egyetértünk, hogy nincs akadálya, hogy miért ne lehessen a szénszükségletet centrálisán ellátni. Nem azt mondom, hogy az