Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-531

A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. uto só falusi iskolában is, hiszen oda nem juthatunk el, de legalább a centrumokban. És kérdem, hogy nem helyesebb-e, ha igy megtakarítást érünk el és ezeket az összegeket más irányban használhatjuk fel. Azt hiszem ebben egyetértenek velem igen t. képviselőtársaim a túlsó oldalon is. Nem hiszem, hogy ha objektívek, más álláspontra helyezkedhetnének. (Pikler Emil : Ha tisztességesen megcsinálják !) Még ennél is fontosabb azonban, -— és itt van a kérdés lényege — hogy a felhasználás tekintetében kell sokkal erősebb ellenőrzést megvalósítani az állami közigazgatásban. Nem akarok példákra hivatkozni, amelyekben tényleg pazarlás mutatkozik, de tegnap is megállapítottunk egy ilyen t setét. Épen Gaal Gaston t. képviselőtársam hivta fel figyelmemet arra, hogy valahol épen tizszer annyi nyomtatványt rendeltek, mint amennyire szüksége volt az illető községnek. Ezek önmagukban véve kis tételek, de ha összegezem ezeket, végeredményben mégis nagy értéket képviselnek és sokkal messzebbmenően terhelik meg az államháztartást, mint az indokolt volna. Én azt tartom, hogy nemcsak a pénzügyministernek, hanem kivétel nélkül minden ministernek és minden hivatalfőnöknek kötelessége, hogy a takarékosság gondolatát ezen a téren is a legenergikusabban érvényesítse és meg kell találni e kérdés megoldásának módozatait, akár akarjuk, akár nem, mert erre akarom építeni a jövőben az államháztartás kedvezőbb helyzetének kialakítását, nem pedig arra, hogy most, mikor adókkal túlterhelve állunk itt, az első_ alkalommal, amikor uj szükségletek támadnak, azon törjük a fejünket, hogy milyen uj adót lehet teremteni. (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : A kisipart és a kiskereskedelmet terhelik !) T. képviselő urak, legyenek meggyőződve, semmiféle hátrányt nem fognak szenvedni a kérdés megoldásánál a kisiparosok és a kiskereskedők sem. (Zaj. — Gaal Gaston : A parlamenti felszólalásokat kell megadóztatni ! —Helyeslés a jobboldalon. —Derültség. — Mozgás. — Elnök csenget.) További feltétel a népszövetségi megállapodás értelmében az, hogy a szanálás megállapított időszaka után következő költségvetés olyan legyen, (Zaj.) hogy abban az összes kiadások rendes állami bevételekből fedeztessenek. Azt hiszem, ehhez a kérdéshez nekem nem sokat kell hozzáfűznöm. Aki a költségvetést áttanulmányozta, az látja, hogy ez a feltétel ebben a költségvetésben teljesitve van. Még két kérdéssel kívánok foglalkozni, amely ezzel a szanálási tervvel kapcsolatos. Ha utána méltóztatnak nézni abban a jegyzőkönyvben, amely ezzel kapcsolatban felvétetett, ott meg van állapítva, hogy Magyarországnak egyik legnagyobb érdeke az, hogy a külföldi tőkék részére ismét megnyissa az országot. Ennek sine qua non előfeltétele az állami pénzügyek rendezése. Itt a tények beszélnek. Méltóztassék végignézni Európán. Ott, ahol az államháztartás nincs egyensúlyban, külföldi tőkék nem jelentkeznek, külföldi tőkék nem hajlandók a gazdasági életben elhelyezkedni. Ebből a szempontból kell a költségvetést és a pénzügyi politikát is elbírálni. Mi az eredményt igenis elértük. (Rothenstein Mór : De milyen áron !) Rá fogok térni arra, hogy a külföldi tőke figyelmét az ország iránt felkeltettük ugy, hogy a külföldi tőke ma már készséggel keresi fel a magyar közgazdasági életet, amire igent, képviselőtársam egy évvel ezelőtt mégcsak gondolni sem mert volna. (Kiss Menyhért : Csakhogy igen magas százalékkal ! — Propper Sándor : Légüres tér ! — Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) További feltétel volt, hogy Magyarország a maga részéről minden tőle telhetőt elkövessen, hogy különösen a szomszéd államokkal kereskeNAPLÓ. XLI. évi április hó 17-én, szombaton. 145 delmi szerződéseket kössön. Ennek a feltételnek is minden erőnkkel iparkodtunk megfelelni. Feltétel volt, hogy megszüntessük azokat az akadályokat, amelyek a tilalmak révén ugy a bevitelnél, mint a kivitelnél jelentkeztek. Jóformán még meg sem kezdtük a szanálás keresztülvitelét, a kiviteli tilalmak már megszűntek, a beviteli tilalmakat régen elfelejtettük. Tessék körülnézni a szomszédos államokban és egész Európában, azt látjuk, hogy több állani még ma is sok tekintetben beviteli és kiviteli tilalmakkal dolgozik. Ebben a tekintetben mi már régen megteremtettük a teljes gazdasági szabadságot. A kormánynak az volt az álláspontja a kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag, hogy a kölcsönös gazdasági érdekek figyelembe vétele mellett bármely állammal szívesen köt kereskedelmi szerződést. A kereskedelemügyi minister ur mindenesetre alkalmat fog majd találni, hogy ezzel a kérdéssel teljes intenzitással foglalkozzék. A magam részéről csak annyit akarok kijelenteni, hogy Románia és Jugoszlávián kivül 23 állammal van legnagyobb kedvezményen alapuló kereskedelmi szerződésünk. Tarifális szerződésünk is van már ; ott van Lengyelország, Olaszország, Görögország, Spanyolország, amely utóbbi tarifális szerződést a napokban fogjuk életbeléptetni. (Zaj balfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak már felhagyni a közbeszólásokkal. Bud János pénzügyminister : Franciaországgal már életbelépett a szerződés s az utolsó hetekben sikerült Ausztriával is kereskedelmi szerződést kötni. Remélem, hogy ez a szerződés minél előbb életbe is lép, ehhez fontos gazdasági érdekek fűződnek. Azt hiszem, ezek után nem lesz nehéz a több állammal is megfelelő kereskedelmi szerződést kötni s igy Magyarországot semmiféle szemrehányás nem illetheti, hogy ebben a tekintetben nem tett meg mindent, amit a maga részéről megtehetett. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha tehát áttekintem azt a programmot, amely meg volt állapítva az ország pénzügyi helyzetének megjavítására és helyreállítására, nyugodt lélekkel állithatom, hogy ennek a programmnak minden tekintetben megfeleltünk. Annak azonban, hogy az úgynevezett ellenőrzés kérdése a Népszövetségnek júniusi ülésszakában felvehető legyen, további feltételei vannak, amelyeket addig teljesíteni kell. Ezeket a ministerelnökur tegnapelőtti beszédében már ismertette, de azokat a magam részéről is meg kívánom rögzíteni. Az első a költségvetési törvénynek június 2-ikáig, a tárgyalások megkezdéséig való létrejövetele. Hangsúlyozom, hogy költségvetési törvényről van szó, nem pedig a költségvetés megszavazásáról, tehát az appropriáció megszavazásáról is. További feltétel, hogy a Pénzintézeti Központra és a Postatakarékpénztárra vonatkozó törvényjavaslatok a_ nemzetgyűlés által szintén letárgj'altassanak. Én ezzel a kérdéssel csak röviden kívánok foglalkozni. Ez a két törvényjavaslat tulaj donképen összefüggésben van azzal a rendszerváltozással, amely ennél a két intézménynél az állami pénzek kezelése tekintetében bekövetkezik. (Propper Sándor : Egy kis politikai rendszerváltozás is kellene ! — Rupert Rezsó' : Akkor igen könnyen el lehetne intézni a költségvetést is ! — Klárik Ferenc : Nincs demokrácia ! — Zaj.) A Pénzintézeti Központ a háború alatt létesült azzal a céllal, hogy egyrészt támogassa a pénzintézeteket, másrészt a válságba jutott pénzintézetek segítségére siessen és különösen, hogy ellenőrizze a pénzintézeteket. Közben azonban az élet maga ugy kívánta, hogy a Pénzintézeti Központ sok olyan funkcióval bizassék meg, amely eredetileg nem volt tervbevéve, de amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a Pénzintézeti Központ általuk 22