Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
8 A nemzetgyűlés 525. ülése 1V26 politika. (Zaj a Ház minden oldalán.) Azután ki lett dobva az, hogy mivel mi megtámadtuk őfőméltóságat, — szeretném tudni mikor, mert a bizonyitással adósok maradtak, — tehát egy tüntetőfelvonulást fognak őfőméítóságához vezetni, amely meg fog állani a ministerelnökség előtt és át fog adni neki egy memorandumot a százpereentes, keresztény politika mellett. Milyen szép lett volna ez a farsangi felvonulás!... Elnök: Utoljáira figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a napirendien levő kérdéshez beszélni, mert nem engedhetem meg, hogy a képviselő ur most egészen más, politikai természetű általános vitát rendez. Vétenék elnöki kötelességeim ellen, ha ezt megengedném. (Ugy van! a jobboldalon.) Baross János: Az összefüggés a Pallaviciniüggyel kézzelfogható; az összes politikai szálak, amelyek ezt az egész ügyet mozgatják az ellenzékkel szemben, ezzel vauinak összefüggésben. Ma véletlenül Pallavicini áll a kérdés középpontjában, mert az ő ügyét tárgyaljuk, nem tudom tehát logikusan máskép előadni mondandóimat, mint hogyha kellő megvilágításba helyezem. (Egy hang a jobboldalon: Az előadói jelentéshez! — Kuna P. András: Negyvennyolc, vagy semmi!) Kuna bácsi, azért, mert a biróválasztásnál szemben állanak az emberek, nem szabad egymás jóhiszeműségét kétségbevonni. Pallavicini ügye van ma szőnyegen, tehát az egész kérdés, annak összes vonatkozásai, azzal függnek össze, és ismétlem, nem tudom megvilágítani a kérdést máskép, mint hogyha a legutóbbi heteknek ezzel az üggyel összefüggő összes politikai eseményeit felvonultatom. Megígérem, hogy 10 pere alatt bevégzem. (Hegymegi-Kiss Pál: Általános keretet akar adni a vitának!) Ha elvégre az előadó ur adhatott általános keretet, és a minister ur is kitérhet már tegnap, előre, ennek polilikai vonatkozásaira, akkor nekünk, az ellenzéknek is meg kell lenni azon jogunknak, hogy a mai probémával összefüggően az összes kérdéseket röviden reasszumálhassuk. Én tehát csak be akarom fejezni mondatomat, t. elnök ur, csak a felvetett kérdésre akarom a választ megadni, amit különben már Kiss Menyhért képviselőtársam is a múltkor előhozott, hogy vájjon milyen szép lett volna az antiszemita felvonulás a kormány mellett, amikor a ministexelnök ur iránt bizalommal viseltető aláírók közül összesen 45 százalék, tehát a numerus olausus-os lényegesen túllépő * zsidószármazásu polgárunk volt, amikor a sors véletlene folytán a kormánnyal és kormánypárttal összesóígorosodiott zsidó családok ott lettek volna egy külön páholyban a ministerelnökség mellett és jött volna a százpercentes keresztény politika felvonulása az Erger-Berger hangjai mellett. (Taps balról.) Ez megint osak egy inszinuáció volt % és a vallási gyűlölködés felszitása az ellenzék ellen a kormány mentése végett. (Lendvai István: Már a zsidókat is kezdik összeveszíteni!) A végső pedig az volt, hogy mi a kommunistákkal szövetkeztünk. (Fekete Lajos: Mi köze ennek a mentelmihez!? Megmagyaráztam a képviselő urnák, hogy nem tudom a politikai miliőt máskép festeni, csak ugy, ha megengedi a képviselő ur. hogy öt perc alatt elmondjam. Az utolsó inszinnáció pedig az ellenzék ellen az volt, — és itt a keresztény középosztály előtt akarták befeketíteni az ellenzéket, — hogy mi a kommunistákkal szövetkeztünk és titokban előkészítjük a kommün visszatérését. Az első hét cikkei után, amelyeket odahaza, betegévi március hó 24-én, szerdán. ágyamban olvastam, megdörzsöltem a szememet, és nem tudtam, hogyan ébredek fel, hogy én itt hazaáruló, zsidó bérenc, titkos kommunista vagyok. (Igás! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Elnök: A házszabályok 240. §-a a következőképen szól (olvassa): »Ha a Ház valamely tagja felszólalása során a 209. § rendelkezése ellen vét, vagy azon tárgytól, amelynek jogcímén a házszabályok alapján felszólalt, eltér, az elnök őt figyelmeztetni köteles. Ha a felszólaló ugyanazon beszéd folyamán kétszeri figyelmeztetés dacára ismétli a fentebbi hibát, az elnök tartozik tőle a szót megvonni.« A képviselő urnák felolvastam a házszabályok idevonatkozó rendelkezését s kérem, méltóztassék! ehhez tartani magát, mert ha a képviselő ur ettől eltér, végre fogom hajtani a házszabályok rendelkezését. (Rothenstefn Mór: Élj ein a klotür! — Felkiáltások jobbfeíől: Ez nem klotür! Már is megvonhatta volna az elnök a szót!) Baross János: Mivel az elnök ur olyan szigorúan alkalmazza velem szemben a házszabályokat ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Én a képviselő úrral szemben a legenyhébben járok el, mert már háromszor figyelmeztettem. (Igaz! Ugy van! jobbfeíől.) Baross János: A Háztól kérek engedélyt a tárgytól való eltérésre. (Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg!) Három hónapja nem beszéltem, tehát lojális lehet az; ellenpárt. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérhessen, igen, vagy nem'? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a képviselő ur eltérjen a tárgytól, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A nemzet többsége mi vagyunk!) Méltóztassanak állva maradni. Kisebbség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalcn: Ellenpróbát kérünk!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik nem kívánják az engedélyt megadni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt nem adta meg. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Baross János: Az az atmoszféra, amelyet a túloldal teremtett meg, nem alkalmas arra, hogy a nemet érdekében oldassékt meg és tisztáztasék ez a kérdés. (Helyeslés balról.) Az olyan esetben, mint amily en, a Pallavicini-féle eset, (Urbanics Kálmán: Csúnya eset!), jogi csürésekkel-csavarásokkal nem lehet a kérdést megoldani a nemzet érdekében. Ne feledjük, hogy az országban száz- és százezer munkanélküli ember van. kétségbeesett iparosok és kereskedők vannak 1 , akiknek hitelét megvonták ezen affér miatt. Ne feledjük, hogy odakünn nyomorgó árvák és özvegyek vannak, akiknek nincs mit enniök, s akik mind entaek a kérdésnek a megoldását kivan jaki, de ez a megoldás: egy egyszerű bizalmi szavazat, az ellenzék üldözése nem vezetnek ahhoz az. úthoz, amelyen a jószándéku magyar emberek megtalálhatják egymást, és ezt a nehéz követ, amelyet egy-két félbolond ember dobott a nemzet útjába, igy el nem távolithatjuk onnan. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Nem akarok a kérdés jogi részével foglalkozni, ezt majd barátaim, akik az ügy összes fázisaiba beledolgozták magukat és jelen voltak a parlament tárgyalásain, feltárják. Én itt ennek az ügynek csak a politikai ante-aktáira akartam rávilágítani, és politikai, szociális és
