Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-529

À nemzetgyűlés 529. ülése 1926. nek vannak más sürgős feladatai is, amelyek elodázást nem igen tűrhetnek, tekintettel azokra a károkra, amelyek ebből az elodázásból származ­hatnának. Itt van a kereskedelmi minister ur által az imént benyújtott osztrák kereskedelmi szerződés, amelynek letárgyalása szintén sürgős és fontos, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) mert hiszen tudjuk, hogy ez a szer­ződés bizonyos szezoncikkekkel is összefügg, ame­lyek a nyár folyamán kerülnek piacra és amelyek­nek értékesitése szempontjából ez a szerződés igen nagy jelentőséggel biró. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Itt van egy másik törvényjavaslat, amely a Ház előtt fekszik és amely az építkezések tekin­tetében a pénzügyminister ur által adható kedvez­ményekre vonatkozik, s amely meghosszabitása annak a törvénynek, amely már lejárt és amelynek lejárta folytán a pénzügyminister ur ma már nincsen abban a helyzetben, hogy ezeknek a kedvez­ménykéréseknek eleget tehessen. Közismert, hogy építőiparunk fellenditése milyen nagyjelentőségű (Lendvai István : Ugy van ! Steinmetz és Petri­chevich a tanú rája !) és hogy épen ezért ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása is államérdek. Végül rá kell mutatnom arra a törvényjavas­latra, amely szintén a Ház előtt fekszik, s amely ankéteken, parlamenti bizottságban, az érdekeltek és a pénzügyminister ur által több izben tárgyal­tatott, nevezetesen a magántisztviselők nyugdíj­igényeinek valorizálására vonatkozó törvényjavas­latra. Mint méltóztattak hallani, a mélyen t. elnök ur a Háztól azt kérte, hogy ezt a javaslatot már a holnapi ülés napirendjére tűzze ki a Ház. Ez annyiban sürgős, mert hiszen közismert dolog, hogy a vállalatok aranymérlegeikkel most lépnek a nyilvánosság elé és nincsenek tájékozva arról, hogy ezen törvényjavaslatból kifolyólag milyen terhek hárulnak a vállalatokra, és igy ezen arany­mérlegek bizonyos fokig a levegőben lógnak. Ebben a tekintetben bizonyos obiigóban van a kor­mány, s ennek folytán kéri, hogy ezt a javaslatot a nemzetgyűlés sürgőssen tárgyaljaié. Természetesen abban az esetben, ha ennek a javaslatnak tárgyalása elhúzódnék, a kormán y kérné, hogy a nemzetgyűlés a javaslat a tárgyalását megszakítva, a költségvetést tüzze^ napirendre, mert hiszen a költségvetés olyan sürgős szükséglete az országnak, hogy annak tárgyalása el nem odázható. Ezt a törvényjavas­latot tehát csak a legrövidebb ideig tárgyalnók, s , azután a költségvetés tárgyalásához fognánk hozzá, ! ha addig az első javaslat tárgyalását be nem fejezné a nemzetgyűlés. Ezekben voltam bátor ismertetni azt a munka­anyagot, amellyel a kormány a nemzetgyűlést a nyári szünetig foglalkoztatni akarja. Az első volna tehát, amint a mélyen t. elnök ur is indítványozta, a Ház gazdasági bizottságának jelentése, amely a költségvetéssel annyiban függ össze, hogy a Ház költségvetését tartalmazza. A második volna a valorizációs törvényjavaslat, amelyet csak igen rövid ideig tárgyalnánk, s amennyiben az épít­kezésekre vonatkozó törvényjavaslat bizottságilag letárgyaltatnék s annak egy ülésben, vagy egy ülés részében való letárgyalása biztositható, azt is felvennők a programmba addig, amig a költség­vetésre rátérhetünk. Mindenesetre azonban ennek a hétnek végén, de legkésőbb a jövő hét elején a költségvetés tárgyalását meg kell kezdenünk. Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék beje­lentésemet tudomásul venni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Propper Sándor : Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A minis­terelnök ur szánalmas, vérszegény munkaprog­évi április hó 15-én, csütörtökön. 113 rammjára most nem fogom észrevételeimet meg­tenni, mert csupán egy negyedóra áll rendelkezé­semre és a t. Nemzetgyűlés többsége nem járulna hozzá ahhoz, hogy beszédidőm meghosszabittassék, s ezt azért nern is fogom kérni. Reflektálnom kell azonban a ministerelnök ur ama kiszólására, amellyel az erről az oldalról jövő komoly figyel­meztetést akarta egyensúlyozni, amikor azt mon­dotta, hogy szerezzenek ide át megfelelő közgazda­sági tudást és csak azután szóljanak hozzá köz­gazdasági kérdésekhez. Azt az egyet méltóztassa­nak megengedni, hogy erre a tanitóbácsiskodásra igen egyszerűen és röviden azt feleljem : megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy közgazdasági és^ egyéb tudással is felvértezzük magunkat, méltóztassék azonban megengedni, hogy a tanító­mestereket mi magunk válasszuk meg. Tessék tudomásul venni, hogy sem a kormányelnöktől, sem a kormány tagjaitól, sajnos, közgazdasági leckéket nem vehetünk, mert ez az iskola igen rossznak és igen károsnak bizonyult. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem fogom a ministerelnök ur közgazda­sági tudását most bírálat tárgyává tenni, azt azonban kijelentem, hogy olyan közgazdasági tudásból, amely egy országot szisztematikusan gazdaságilag tönkretesz, amely nemcsak a nagy munkanélküliséget hozza létre mesterségesen, hanem tönkreteszi az ipart, tönkreteszi a keres­kedelmet, tízezreket és százezreket a foglalkozások minden kategóriájában egyenesen az éhínségbe dönt, (Mozgás és zaj jobbfelől.) nem kérünk és egy olyan kormánytól, amely a maga közgazdasági tudását és programmját külföldi szakférfiakkal, Smith-ekkel és Sir William Good-okkal támasztja alá, semmiféle közgazdasági leckét nem fogadunk el. (Kuna P. András : Hanem Jásziéktól elfogad­nak !) Kabók képviselőtársunk semmi mást nem akart elérni : figyelmeztetni akarta a kormányt és a nemzetgyűlést arra a helyzetre, amelyben az ország dolgozó népe pusztul. Ugy éreztük, hogy ez kötelességünk és ugy látjuk, hogy olyan közgazdasági programm beiktatása a parlament munkarendjébe, amely ezeken az állapotokon változtatna, lehetséges volna. Mi sem jellemzi jobban a kormány szociális érzéketlenségét és közgazdasági egyoldalúságát, mint az, hogy meg­lehetős hosszú szünet után az első érdemleges ülésnapra kitüzeti a valorizációs törvényjavaslat tárgyalását. Igen t. Nemzetgyűlés és igen t. minis­terelnök ur, nem méltóztattak hallani arról, hogy ezt az antiszociális jogokat elkobzó, birói gyakor­latot megsemmisítő javaslatot az érdekeltek nem kívánják ? Nem méltóztattak hallani a birálatot és a panaszt arról, hogy ez a javaslat, ha törvény­erőre emelkedik, rosszabbítani fogja a magán­alkalmazotti nyugdíjasok helyzetét 1 ? Nincs tehát rá szüksége senkinek sem. Illető­leg van valakiknek rá szükségük : szükségük van rá a bankoknak. Amint olvasták a lapokban, tegna,p tanácskozás folyt egyrészt a minister­elnök ur, másrészt pedig Erney Károly, Weisz Fülöp és még egy bankvezér közt, amit ugyebár, ugy kell értelmezni, hogy a bankvezér urak rá­parancsoltak a ministerelnök úrra, hogy ezt a javaslatot pedig tessék sürgősen tető alá hozni, mert a bankérdekeltségek érdekei ezt igy kí­ván ják. Ami a közgazdasági tudásra vonatkozó ministerelnöki tézist illeti, legyen szabad meg­jegyeznem, hogy nem sok közgazdasági tudás kell ahhoz, hogy az ember megállapíthassa, hogy az ilyen Baeher-féle 200 milliárdok^ nem olyan nem­zeti érdekű ós értékű befektetések, amelyeket a szociális vonatkozású szükségletek elől el kellene

Next

/
Thumbnails
Contents