Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-529
À nemzetgyűlés 529. ülése 1926. nek vannak más sürgős feladatai is, amelyek elodázást nem igen tűrhetnek, tekintettel azokra a károkra, amelyek ebből az elodázásból származhatnának. Itt van a kereskedelmi minister ur által az imént benyújtott osztrák kereskedelmi szerződés, amelynek letárgyalása szintén sürgős és fontos, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) mert hiszen tudjuk, hogy ez a szerződés bizonyos szezoncikkekkel is összefügg, amelyek a nyár folyamán kerülnek piacra és amelyeknek értékesitése szempontjából ez a szerződés igen nagy jelentőséggel biró. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt van egy másik törvényjavaslat, amely a Ház előtt fekszik és amely az építkezések tekintetében a pénzügyminister ur által adható kedvezményekre vonatkozik, s amely meghosszabitása annak a törvénynek, amely már lejárt és amelynek lejárta folytán a pénzügyminister ur ma már nincsen abban a helyzetben, hogy ezeknek a kedvezménykéréseknek eleget tehessen. Közismert, hogy építőiparunk fellenditése milyen nagyjelentőségű (Lendvai István : Ugy van ! Steinmetz és Petrichevich a tanú rája !) és hogy épen ezért ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása is államérdek. Végül rá kell mutatnom arra a törvényjavaslatra, amely szintén a Ház előtt fekszik, s amely ankéteken, parlamenti bizottságban, az érdekeltek és a pénzügyminister ur által több izben tárgyaltatott, nevezetesen a magántisztviselők nyugdíjigényeinek valorizálására vonatkozó törvényjavaslatra. Mint méltóztattak hallani, a mélyen t. elnök ur a Háztól azt kérte, hogy ezt a javaslatot már a holnapi ülés napirendjére tűzze ki a Ház. Ez annyiban sürgős, mert hiszen közismert dolog, hogy a vállalatok aranymérlegeikkel most lépnek a nyilvánosság elé és nincsenek tájékozva arról, hogy ezen törvényjavaslatból kifolyólag milyen terhek hárulnak a vállalatokra, és igy ezen aranymérlegek bizonyos fokig a levegőben lógnak. Ebben a tekintetben bizonyos obiigóban van a kormány, s ennek folytán kéri, hogy ezt a javaslatot a nemzetgyűlés sürgőssen tárgyaljaié. Természetesen abban az esetben, ha ennek a javaslatnak tárgyalása elhúzódnék, a kormán y kérné, hogy a nemzetgyűlés a javaslat a tárgyalását megszakítva, a költségvetést tüzze^ napirendre, mert hiszen a költségvetés olyan sürgős szükséglete az országnak, hogy annak tárgyalása el nem odázható. Ezt a törvényjavaslatot tehát csak a legrövidebb ideig tárgyalnók, s , azután a költségvetés tárgyalásához fognánk hozzá, ! ha addig az első javaslat tárgyalását be nem fejezné a nemzetgyűlés. Ezekben voltam bátor ismertetni azt a munkaanyagot, amellyel a kormány a nemzetgyűlést a nyári szünetig foglalkoztatni akarja. Az első volna tehát, amint a mélyen t. elnök ur is indítványozta, a Ház gazdasági bizottságának jelentése, amely a költségvetéssel annyiban függ össze, hogy a Ház költségvetését tartalmazza. A második volna a valorizációs törvényjavaslat, amelyet csak igen rövid ideig tárgyalnánk, s amennyiben az építkezésekre vonatkozó törvényjavaslat bizottságilag letárgyaltatnék s annak egy ülésben, vagy egy ülés részében való letárgyalása biztositható, azt is felvennők a programmba addig, amig a költségvetésre rátérhetünk. Mindenesetre azonban ennek a hétnek végén, de legkésőbb a jövő hét elején a költségvetés tárgyalását meg kell kezdenünk. Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék bejelentésemet tudomásul venni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Propper Sándor : Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur szánalmas, vérszegény munkaprogévi április hó 15-én, csütörtökön. 113 rammjára most nem fogom észrevételeimet megtenni, mert csupán egy negyedóra áll rendelkezésemre és a t. Nemzetgyűlés többsége nem járulna hozzá ahhoz, hogy beszédidőm meghosszabittassék, s ezt azért nern is fogom kérni. Reflektálnom kell azonban a ministerelnök ur ama kiszólására, amellyel az erről az oldalról jövő komoly figyelmeztetést akarta egyensúlyozni, amikor azt mondotta, hogy szerezzenek ide át megfelelő közgazdasági tudást és csak azután szóljanak hozzá közgazdasági kérdésekhez. Azt az egyet méltóztassanak megengedni, hogy erre a tanitóbácsiskodásra igen egyszerűen és röviden azt feleljem : megvan bennünk a hajlandóság arra, hogy közgazdasági és^ egyéb tudással is felvértezzük magunkat, méltóztassék azonban megengedni, hogy a tanítómestereket mi magunk válasszuk meg. Tessék tudomásul venni, hogy sem a kormányelnöktől, sem a kormány tagjaitól, sajnos, közgazdasági leckéket nem vehetünk, mert ez az iskola igen rossznak és igen károsnak bizonyult. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem fogom a ministerelnök ur közgazdasági tudását most bírálat tárgyává tenni, azt azonban kijelentem, hogy olyan közgazdasági tudásból, amely egy országot szisztematikusan gazdaságilag tönkretesz, amely nemcsak a nagy munkanélküliséget hozza létre mesterségesen, hanem tönkreteszi az ipart, tönkreteszi a kereskedelmet, tízezreket és százezreket a foglalkozások minden kategóriájában egyenesen az éhínségbe dönt, (Mozgás és zaj jobbfelől.) nem kérünk és egy olyan kormánytól, amely a maga közgazdasági tudását és programmját külföldi szakférfiakkal, Smith-ekkel és Sir William Good-okkal támasztja alá, semmiféle közgazdasági leckét nem fogadunk el. (Kuna P. András : Hanem Jásziéktól elfogadnak !) Kabók képviselőtársunk semmi mást nem akart elérni : figyelmeztetni akarta a kormányt és a nemzetgyűlést arra a helyzetre, amelyben az ország dolgozó népe pusztul. Ugy éreztük, hogy ez kötelességünk és ugy látjuk, hogy olyan közgazdasági programm beiktatása a parlament munkarendjébe, amely ezeken az állapotokon változtatna, lehetséges volna. Mi sem jellemzi jobban a kormány szociális érzéketlenségét és közgazdasági egyoldalúságát, mint az, hogy meglehetős hosszú szünet után az első érdemleges ülésnapra kitüzeti a valorizációs törvényjavaslat tárgyalását. Igen t. Nemzetgyűlés és igen t. ministerelnök ur, nem méltóztattak hallani arról, hogy ezt az antiszociális jogokat elkobzó, birói gyakorlatot megsemmisítő javaslatot az érdekeltek nem kívánják ? Nem méltóztattak hallani a birálatot és a panaszt arról, hogy ez a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, rosszabbítani fogja a magánalkalmazotti nyugdíjasok helyzetét 1 ? Nincs tehát rá szüksége senkinek sem. Illetőleg van valakiknek rá szükségük : szükségük van rá a bankoknak. Amint olvasták a lapokban, tegna,p tanácskozás folyt egyrészt a ministerelnök ur, másrészt pedig Erney Károly, Weisz Fülöp és még egy bankvezér közt, amit ugyebár, ugy kell értelmezni, hogy a bankvezér urak ráparancsoltak a ministerelnök úrra, hogy ezt a javaslatot pedig tessék sürgősen tető alá hozni, mert a bankérdekeltségek érdekei ezt igy kíván ják. Ami a közgazdasági tudásra vonatkozó ministerelnöki tézist illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy nem sok közgazdasági tudás kell ahhoz, hogy az ember megállapíthassa, hogy az ilyen Baeher-féle 200 milliárdok^ nem olyan nemzeti érdekű ós értékű befektetések, amelyeket a szociális vonatkozású szükségletek elől el kellene
