Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-529

110 A nemzetgyűlés 529. ülése 1926. Azt a í. urat, aki ott az állam égisze alatt ellenem megjegyzéseket tett, nem ismerem, az ő színvonalához le nem sülyedek, azonban egy kijelentésére még innen, a nemzet szine előtt is reflektálnom kell. Ő nem kérdezhette meg a rádiókésziiléktulajdonosoktól és a rádiót hallgatóktól, hogy ki hivott ide. Ide nem szokás meghívni nemzetgyűlési képviselőket. Nagyon jól tudom, hogy ha ide csak ugy meghivni lehetne nemzetgyűlési képviselőket, akkor itt egyetlen egy ellenzéki képviselő sem ülhetne. Ide bennünket a választópolgárok bizalma és többsége küld be. T. Nemzetgyűlés! Mentelmi jogomnak sérelmét bejelentem és kérem annak a mentelmi bizottság elé való tételét és orvoslását. Elnök : A házszabályok 182. §-a értelmében a bejelentett mentelmi jogsérelem vita tárgya nem lehet és a házszabályok hivatkozott szakasza értelmében áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Mai ülésünk egyetlen tárgya a további teendők iránti intézkedés lévén, megteszem előterjesztésemet legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnaap, folyó hó 16-án, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki : 1. a gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása a nemzetgyűlés 1926/27. évi költségelőirányzata tárgyában ; 2. a magánalkalmazottak nyugdíjának, özvegyeik és árváik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szólásra következik 1 Láng János jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Két és fél hetes kényszerült s a kormány által kellő módon meg nem indokolt szünet után ismételten olyan javaslatoknak napirendre tűzése javasoltatik, amelyek figyelmen kivül hagyják borzalmas gazdasági katasztrófát, amely az ország népét teljesen végpusztulással fenyegeti. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom megérteni, hogy ilyen súlyos időkben mi szükség van olyan törvényjavaslatok tárgyalására, amelyek nem veszik figyelembe azt, hogy itt olyan borzalmas gazdasági katasztrófában élünk, amilyen ebben az országban még nem volt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző : Minden üzlet haldoklik !) Annak ellenére, hogy erre vonatkozólag a kormánynak nemcsak felhatalmazása van, hanem a nemzetgyűléshez beterjesztett javaslata is, csak épen nincs tanácskozásra kitűzve, mégis minden alkalmat megragad a kormány arra, hogy olyan törvényjavaslatokat, amelyek enyhitenék ezt a gazdasági válságot, ne tűzzön ki a nemzetgyűlés tanácskozására. Malasits Géza : Dehogy nem, csendőrkaszárnyát épitenek néhányat ! — Rothenstein Mór: Arra nem ér rá!) Itt van pl. a munkanélküliség kérdése. (Farkas István : Az nem sürgős a kormánynak!) Ebben a kérdésben magam is és képviselőtársaim közül is már számosan emeltünk szót, és a nemzetgyűlés egész ciklusa alatt mindig napirenden tartottuk ezt a kérdést- Mindezek ellenére egyetlen egyszer sem történt a kormány részéről olyan intézkedés, amely a legparányibb mértékben is enyhítette volna ezt a nagyarányú országos katasztrófát. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Már számtalanszor tártam számokat is ide a nemzetgyűlés elé, és megmondottam, mennyi azoknak a száma, akik önök által el sem képzelhető borzalmas nyomorban szenvednek nem hónapok, hanem egy-két esztendő óta és munkaalkalomhoz hozzájutni nem tudnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha az igen t. képviselő urak megtekintenék ezeknek a szerencsétlen embereknek otthonát, ha végigfigyelliék egész életüket, akkor kétségbe kellene esniök, évi április hó 15-én, csütÖrtöhov. hogy tízezrek és tízezrek, sőt százezrek ennyi időn keresztül ilyen állapotban maradnak. A munkanélküliség ujabban ismételten veszedelmes módon emelkedik. 1925 decemberében a szakszervezetek által nyilvántartott munkanélküliek száma 26.711 volt; egy hónappal később, 1926. januárjában ez a szám már 28.379-ra emelkedett. Számtalanszor megmondottam azonban már azt is, hogy ez a szám nem fejezi ki hűen a munkanélküliek teljes létszámát, mert ezenkívül még sokkal többen vannak olyanok, akiket nyilvántartani nem lehet, {Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akik azonban ép ugy nyomorognak a gazdasági válság következtében, mint a nyilvántartottak. Szerény megitélésem szerint ezen a számon kivül még legalább háromszor-négyszer annyian vannak olyanok, akik munkaalkalomhoz jutni nem tudnak ós a legnagyobb nyomorban élik életüket. Akár az ipar, akár a mezőgazdaság munkanélküliéit vesszük figyelembe, egyaránt dul és pusztít ez az állapot és a kormány nem tartja elsőrendű kötelességének, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoztassa a Házat, hogy ebben a kérdésben olyan javaslatot terjesszen elő, amely a feldúlt lelki állapotokat valamilyen mértékben megnyugtassa. A munkanélküliség esetére való biztosításról szóló törvényjavaslat nagyon régen be van igérve, (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) nem találnak azonban időt ós alkalmat hogy az a Ház tanácskozása alá kerüljön. Pedig én azt vagyok bátor kijelenteni, hogy az ilyen törvényjavaslatok nagyon gyorsan, napok, sőt talán már órák alatt is elintézést nyerhetnek és az ilyenek tárgyalása a kormány programmját, tervét egyáltalában nem befolyásolná. A szakszervezetek rendkivüli mértékben tették meg kötelességüket a munkanélküliek segélyezése terén. (Baticz Gyula : Erejükön felül áldoztak.) Tényleg erejükön felül áldoztak, és a végső helyzetben vagyunk, mert az az összeg, amelyet ilyen címen kifizettünk, olyan tekintélyes, hogy ezt már tovább fokozni nem lehet. 1925-ben a szakszervezetek nem kevesebb, mint 11 milliárd 122 millió koronát fizettek ki kerek összegben a munkanélküliek segítésére, támogatására.^ Én tisztelettel itt a nemzetgyűlés szine előtt kérdezem a kormánytól, hogy a kormány mennyit áldozott már a munkanélküliek nyomorának enyhítésére, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Bacher segítésére áldozott!) milyen intézkedést tett már a kormány arra, hogy ez a borzalmas nyomor enyhítve legyen ? (Malasits Géza : Bachernek. Gratz Gusztávnak! Egyesitett Fővárosi Takarékpénztáraknak!) Nincsen a társadalomnak olyan rétege, nincsen olyan rendű és foglalkozású ember, aki a munkanélküliségből kifolyólag ne szenvedne és ne nyomorogna. (Propper Sándor: A Viktoriának, a Concordiának van pénz! Bachernek van 200 milliárd! A csikágói börzére! Azt tömni ! — Malasits Géza : Az igazgatók megkapják a tantiemeket, a munkást pedig kirúgják az utcára! — Lendvai István: A felső munkanélkülieket támogatják. — Zaj. — Elnök csenget.) A pénzügyminister ur a szünet előtti napokban megindokolta itt a Ház előtt, hogy szükséges volt a kormánynak áldozatot hozni akkor, amikor az a malomkrach bekövetkezett, (Farkas István: Külföldi tőke; azt védeni kell! Ezt tartja a kormány!) mert belátta, hogy a gazdasági életben ujabb katasztrófa állott volna be, ha a malomkrachnál anyagilag nem lép közbe. De a pénzügyminister urnák — a kormánnyal együtt — nincs egyetlen megállapítása arra vonatkozólag, hogy milyen erőteljes mértékben állit ja meg a gazdasági vérkeringést ez a munkanélküliség,