Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-529

A nemzetgyűlés 529. ülése 1926. évi április hó 15-én, csütörtökön. 111 amely éveken keresztül százezreket dönt nyomorúságba és keserűségbe (Klárik Ferenc: És öngyilkosságba! — Lendvai István: Szerelmi bánatban lesznek öngyilkosok — Battez Gyula: Ezrével szöknek ki az országból az életerős munkások! — Propper Sándor: A fő az, hogy Bacher ne menjen tönkre!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kabók Lajos: Az öngyilkosok száma közismert! A legutóbbi napokban 24 óra alatt, ugy tudom, 19 öngyilkosság történt. (Lendvai István: Szerelmi bánatból!) és nem lehet azt mondani, hogy szerelmi bánatból, hanem ezek a nyomor következtében dobták el maguktól az életet. 1925-ben nem kevesebb, mint 1514 ember lett öngyilkos azért, mert olyan nagy a nyomor ebben az országban, hogy nincs egyáltalában remény arra, hogy ebből a nyomorból szabadulni lehessen, csak egyetlen egy remény van: a halál. Ha a zálogházak forgalmát megvizsgáljuk, ez is rávilágit a munkanélküliségből eredő rendkivüli nagyarányú nyomorra, mert 1925-ben nem kevesebb, mint 324.219 ékszert tettek be és a kiváltott ékszerek száma csak 257.677 volt. Egyéb ingóságokból pedig 557.614 darabot tettek be, a kiváltás azonban csak alig 450-000 volt. Hát ez nem a mérhetetlen nyomornak a tükre? Nem a mérhetetlen nyomort tükrözi-e vissza az a helyzet, amikor a zálogházi közvetítő intézetek számát szaporítani kell 1 Már 32 zálogházi közvetítő intézet van, de ez sem győzi a munkát, mert az emberek mindentől megválnak, csakhogy valahogyan életük tovább tengetni tudják. (Bâtiez Gyula: Sorban állanak a zálogházak előtt az emberek! — Klárik Ferenc: Rendőrök vannak már ott, akik rendet tartanak!) Akár az építőiparnak, akár a vasiparnak, a faiparnak, vagy a magánalkalmazottaknak, vagy a mezőgazdasági munkásoknak helyzetét vesszük figyelembe, mindenütt látjuk azt a folyton fejlődő borzalmas nyomort, amelyen a kormány segíteni nem akar. Most a legutóbbi napokban pedig ismételten erőteljes mértékben kezdődött el a munkások létszámának csökkentése. Tessék a képviselő uraknak érdeklődni Csepelen a Weisz Manfréd gyárban, mely az ország egyik legnagyobb iparvállalata; tessék végigmenni a Váciuton és megtekinteni a gyárakat és a többi helyeken mindenütt azt fogják feleletül kapni a gyárigazgatóktól, hogy r képtelenek tovább a létszámot^ tartani, nincs vállalkozási lehetőség, épen ezért állandóan a munkáslétszám csökkentése folyik. (Graeffl Jenő:' Ez csak itt van Magyarországon?) A kormány pedig beruházási programmot adott ugyan, (Lendvai István: A Bachereket ruházza ki!) de ennek a beruházási programúinak végrehajtása kikutathatatlan akadályokba ütközik. A szakszervezetekben már tarthatatlan a helyzet. Munkástársainkat kétségbeejtő testi erőkifejtéssel kell visszatartani attól, hogy meggondolatlan cselekedeteket ne kövessenek el. Ha az igen t. kormány ugy gondolja, hogy van elég rendőrkard és van elég csendőrszurooy és mindennemű megmozdulást" niajd ilyen módon lehet elfojtani, rendkivül súlyosan téved, mert nekem volt már alkalmam azt is hallani, hogy a rendőrök is elégedetlenek már, elégedetlenek azzal az állapottal, amely ebben az országban van. Megengedhetetlen az is, hogy a kormány egyáltalában ne törődjék azzal, ne legyen figyelme és gondoskodása abban az irányban, hogy ezt a mérhetetlen -'nyomort, amely a munkások között dul, milyen undorító módon használják ki a kapitalisták, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) milyen aljasul szorítják le a munkabéreket és ez ellen a kormánynak nincs egyetlen intézkedése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Van intézkedés: a razzia meg a tolonckoesi ! — Klárik Ferenc : Húszezer koronás napszámok vannak!) A legújabb időben a kereskedelemügyi minister ur ankétet hirdet a lapokban és erre az ankétra meghívja majd az iparvállalatok vezetőit, de a legfontosabb tényezőket, a munkások képviselőit, akik szintén igen fontos okokra tudnának rámutatni, kifelejti. A népjóléti minister ur malmost harangozza be, hogy majd valamikor ősszel, októberben vagy novemberben nyomor-ankétet fog rendezni és az ősszel fognak valahogyan gondolkozni azon, hogy miként lehetne a nyomort enyhíteni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én nem szeretek siilyos kifejezéseket használni, de amidőn ezt látom, ezt tapasztalom, azt kell mondanom, hogy ez valóságos népbolonditás, semmi egyéb! (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások jobbfelöl. — Szomjas Gusztáv : Amit maguk csinálnak! — Baticz Gyula: Közönséges népcsalás! — Rothe ostein Mór: Szemfényvesztés!) Az elmúlt év őszén ugy láttuk, hogy kezd már valamilyen mértékben enyhülni a munkanélküliség, mert az üzemekben, a gyárakban kezdték szaporitani a munkáslétszámot. De nagyon hamar elakadj minden, elakadt akkor, amikor kiderült az egész frankhamisitási ügy. És meg vagyok róla győződve, hogy ha az a kormány, amely olyan módon van vádolva ebben a frankhamisitásban, mint ahogyan az elhangzott itt a nemzetgyűlésen, régen elhagyta volna a helyét, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) ezzel már maga a munkanélküliség is enyhült volna. Elnök : A képviselő ur beszédidejéből még egy perc van hátra. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Kabók Lajos : Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést méltóztassék beszédidőnmek 10 perccel való meghosszabbításához hozzájárulni- (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Elnök: Kabók Lajos képviselő ur beszédidejének 10 perccel való meghosszabbítását kéri a nemzetgyűléstől. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a képviselő ur kérelméhez hozzájárulni 1 (Igen ! Nem '•) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A nemzetgyűlés Kabók Lajos nemzetgyűlési képviselő ur beszédidejének meghosszabbításához nem járult hozzá. {Zaj a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Kabók Lajos : Ismételten tudomásul veszem azt a jóindulatot, amely már nem egy ízben nyilvánult meg velem szemben. Levonom a konzekvenciát és megállapitom, hogy ebben a nemzetgyűlésben az ország népének a nyomoráról és bajáról beszélni nem lehet, (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) mert a túloldalon ülő képviselő urak erre nem kíváncsiak. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Az, hogy a ministereinökur a titkos társaságok feloszlatásáról gondolkozik, kijelentem, hogy ez egy fikció. Az a minisíerelnök és az a kormány, amely nagyrészt részese a titkos társaságoknak, a titkos társaságok feloszlatását komolyan egyáltalában nem akarhatja. Az elnök ur napirendi indítványához nem járulhatok hozzá. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) 17*