Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
Á nemzetgyűlés 525. ülése 1926. lyek a büntetés mértékére befolyással lehetnek, de nincs módja ezeket a ténykörülményeket kivizsgálni. (Rupert Rezső: Miért nem védekeznek a vádlottak azzal, hogy utasitották őket?) Akadhat-e biróság, amely ilyen körülmények között Ítéletet mer hozni, akadhat-e biró, aki elitéli esetleg nagyon súlyos fegyházvagy börtönbüntetésre a vádlottakat, amikor abban az esetben, ha azok a ténykörülmények, amelyekről egy nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlésen tett kijelentést, a valóságnak megfelelnek ... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rubinek István előadó: ... nem börtönvagy fegyházbüntetés lenne kiszabandó, hanem esetleg a 92. § alkalmazásával a legenyhébb fogházbüntetés volna alkalmazható, (Zaj f a szélsőbaloldalon — Rupert Rezső: Ösztöndíjat kapnak!) esetleg egyes tettesek vagy részesek teljesen felmenthetők volnának? ( Propper Sándor: És kormányfőtanácsosi kinevezést kapnának!) Ez a kérdés sajtóperrel nem intézhető el, mert hiszen eltekintve attól, hogy abban az esetben, ha sajtóper indulna is, a büntetőtörvényszék kénytelen volna a jelenlegi tárgyalást felfüggeszteni addig az időpontig, amig a sajtóperben jogerős Ítélet keletkezik, egyébként is a sajtóperben hozott ítélet és ezen ítéletben megállapított tényállás ebben a perben semmi körülmények között döntő befolyással nem birhat és nem alkalmazható. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) A büntetőperrendtartás imperativ rendelkezései alapján ez a kérdés csakis és kizárólag ennek a bűnügynek keretében dönthető el. (Ugy van! Ugy van! « jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a. jobboldalon.) Elnök: Őrgróf Pallavicini György képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Őrgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! Nagyon köszönöm az igen t. elnök urnák, hogy diszkrecionális jogával élve megengedte, hogy személyes megtámadtatás címén felszólalhassak. T. i. nem szerettem volna, ha hoszszabb idő múlt volna el addig amig Pesthy Pál t. igazságügyminister ur tegnapi felszólalására válaszolhatok. , Az igazságügyminister ur egy olyan módszerrel élt, amelyről eddig azt hittem, egészen távol van tőle, í. i. beszédemet teljesen kicsavarta, olyasmit állított rólam, amit én nem mondottam. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem akartam kicsavarni!) Fel fogom olvasni. A minister ur azt mondotta rólam, hogy (Olvassa): »A képviselő ur abban a beszédében, amelyet március 2-án tartott kijelentette azt is, hogy ő bizonyítani tudi« Én ennek épen ellenkezőjét mondottam, igen t minister ur. Ha méltóztatott volna elolvasni beszédemet, méltóztatott volna látni, hogy éin azt mondtam (Olvassa): »Csak egyet kérek, hogy bizonyítékaimat sizabadon előadhassam és azokat be is bizonyíthassam.« Ez épen az ellenkezője annak, amiről a minister ur azt mondotta, hogy én állítottam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A retrospektiv analitika!) A másik módszer, amelyet a minister ur használt— (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Be kell csukni a retrospektív analitikusokat!) .. • Elnök: Csendet kérek! Örgr. Pallavicini György: ... az, hogy azt mondotta, hogy beszédemet nem ide, hanem évi március hó 24-én, szerdán. r > Genfbe szántam. Az igen t. minister ur nem olvasta el beszédemnek ezt a részét sem, inert épen én voltam azi, aki kijelentettem, hogy a kormány elleni támadást teljeseta függetlennek tartom a külföld állásfoglalásától, sőt az volna az egyetlen dolog, amely engem esetleg még a kormány mellé is állítana, hogyha külföldi nyomásra volna kénytelen a helyéről távozni. Hogy beszédem összeesett a ministerelnöik ur genfi utazásának időpontjával, arról én nem tehetek, (Eiiy hang a jobboldalon: Jól volt rendezve!) meit hiszen hogy mikor szólal fel egy képviselő, azt a ministerelnök utazásától igazán nem teheti függővé. Nekem azelőtt nem volt alkalmam beszélni, mert más beszédek hangzottak el, amelyeknek elmondását szükségesnek tartottam. (Zaj.) A harmadik invektiva, a harmadik inszinuáció a minister ur részéről (Pesthy Pál igazságügyminister: Abszolúte nem akartam inszinuálni!) — nagyon örülök, akkor vissza is vonom ezt a szót — az, hogy szerencsét megyek próbálni a biróság elé. Igen t. igazságügyminister ur, most először hallom igazságügyministertől azt, (Pesthy Pál igazságügyminister: Bocsánat! Ezt nem az őrgróf urnák mondtam!) hogyha valaki a biróság elé megy, az kockázat és ahhoz szerencse kell, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lutri! — Propper Sándor: Egyébként igaza van a minister urnák ez esetben! —Pakots József: Itt megint egy olyan dolgot mondott, hogy fel kellett volna függeszteni az ülést!) Elnök: Csendet kérek! Őrgr. Pallavicini György: Én igazam teljes tudatában ajánlottam azt, hogy méltóztassék ellenem kijelentéseim miatt sajtópert indítani. A mai napig sem tudom, hogy ez meg fog-e történni, vagy nem. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Majd sietnek!) Erre nézve autentikus nyilatkozat a kormánytól nem jött. Egészen természetszerű, hogyha engem, mint tanút kihallgatnak — minthogy a Ház ezt nem mint elvi kérdést, hanem mint többségi kérdést fogja tekinteni valószínűleg, — nemi fogom azt a szívességet megtenni, hogy büntetőszankciónak teszem ki magamat, hogy esetleg két hónapi fogházzal .'büntessenek (Hegymegi-Kiss Pál: Többet kapna, mint Nádosy!) és el fogom mondani, amit tudok. Akkor azonhan egyrészt kockára teszem azt, hogy bizonyítékaim el fosnak tűnni, (Mozgás a jobboldalon. — Pikier Emil: Talán még nem történt meg?) másrészt pedig annak is ki vagyok téve, hogy tanúimat megfélemlítik. Csak ezeket akartam mondani. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt kijelentem, hogy távol állt tőlem minden olyan szándék, hogy a képviselő ur felszólalását ki akarjam csavarni valódi értelméből és lényegéből. Bevallom őszintén, ujabban nem olvastam el a képviselő ur akkor elmondott beszédét, ügy emlékszem azonban rá, — és azt hiszem, nem emlékszem rosszul — hogy legalább is olyan kijelentést tett a képviselő ur, hogy itt ezt nem hajlandó bizonyítani. (Örgr. Pallavicini György: Nem azt mondottam, hogy nem tudom bizonyítani, hanem azt, hogy itt a Házban nem vagyok hajlandó! Igenis tud.om!) Ilyen értelemben a rektifikáeiót a magam részéről is elfogadom (Őrgr. Pallavicini György: Nagyon köszönöm!) és bocsánatot kérek azért, hogy ennek
