Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-525
6 A nemzetgyűlés 525. ülése 1926, más értelmet lehetett tulajdonitani, vagy más értelemmel mondottam, mint az igen t. képviselő ur. Ami az itteni bizonyitást illeti, ebbe kapcsolódik be annak a bizonyos sajtópernek kérdése. Erre vonatkozóan tegnap tettem nyilatkozatot. Elmondtam azt, hogy ilyen módon ez a kérdés el vonatnék illetékes fórumától, mert annak megvan a maga politikai és alkotmányjogi indoka, hogy a kormány jogi felelősségének megállapítása kérdésében nem a rendes bíróságok hatásköre, hanem a parlamenti bíróság hatásköre állapíttatott meg. Én a precedensek dolgában már igen szomorú tapasztalatokat tettem, amikor t. i. ezek a kérdések innen elvonattak. Ezért azon az állásponton vagyok és mindig azon . az állásponton is fogok maradni, hogy minden ügy a maga illetékes bírája előtt tárgya]tas-sék le és biráltassék el., (Rupert Rezső: Bethlennek, mint sértettnek, nem illetékes fóruma a bíróság?) Ami a genfi bombát illeti, arra vonatkozólag csak arra vagyok bátor felhívni a figyelmet, hogy ez az állitás, — vagy hogy helyesen ós nevén nevezzem a dolgot — ez a vád, a képviselő urak részéről abban az utolsó pillanatban állíttatott ide, amely a parlament részére rendelkezésre állt, Bethlennek Genfbe való menetelekor. Beállittatott ez a kérdés a képviselő ur által ugy, hogy ő ezt itt nem hajlandó bizonyítani, így egymagában ez az állitás, bizonyítási hajlandóság nélkül (Örgr. Pallavicini György: Bármilyen bíróság előtt bizonyítok!) ugy hat, mintha külföldön elhelyezendő bombaként állíttatott volna be. De tovább megyek. Nem ismeretlen előttünk és senki előtt a parlamentben, hogy e beszéd elhangzása után gang und gebe ugy beszélték, hogy az ellenzéki folyosón elhangzott az a kijelentés, — nem tudom, kinek a részéről — hogy: most már mehet Bethl'eta Genfbe. (Propper Sándor: Ilyen jó spicliszolgálatuk van?) Ez tényleg igy volt beállítva. Ami az igen t. képviselő urnák azt a kijelentését illeti, hogy én azt állítottam volna, hogy szemesét megy próbálni a bíróság elé, ennek értelme nem az, hogy a biróságnál a döntés mikéntje szerencse dolga, hanem én ezt ugy fogtam fel és ugy értelmeztem, hogy az ellenzék taktikailag választja ezt az utat azért, hogy kinyújtva a vitát, az idő telesével, múlásával valamiképen eszközt és bizonyítékot teremtsen a maga részére, hogy a kormányt pozíciójának elhagyására birja. (Rupert Rezső: Akkor csak rajta! — Rakovszky István: Alkotmányos eszközökkel szabad!) Igen, alkotmányos eszközökkel szabad, azonban m'a, amikor az alkotmányos útról kívánják ezt az ügyet elvonni, én ezt nem minősíthetem egyébnek, mint próbálkozásnak és szerencsekeresésnek. Még egyszer ki akarom jelenteni, hogy én a t. képviselő ur felszólalását vagy személyét semmiféle inszinuációval érinteni vagy szavainak értelmét kicsavarni nem akartam; lehet, hogy elszólásból, vagy a tény nem helyes beállításával nem mondtam ugy, ahogy a képviselő ur mondotta, azonban az elcsavarás és inszinuáció nem volt célom. Kérem ezt tudomásul venni. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Baross János! Baross János: T. Nemzetgyűlés! Hónapok óta betegeskiedvén, nem is akartam a frankvitával összefüggésben felszólalni. Hogy mégis megteszem- erre két okom van. Az első személyi ok, mert bizonyos jóindulatú emberek kezdték hangoztatni írásban és szóval, mintha nekem megváltozott volna a véleményem ebben '. évi március hó 24-én, szerdán. a kérdésben az ellenzék álláspontjával szemben. Felszólalok tehát, hogy tanúságot tegyek amiellett, (Zaj jcbbfelől -— Elnök csenget.) hogy a legteljesebb meggyőződésbeli és érzésbeli szolidaritás van köztem és az ellenzék többi pártjai között. (Hegymegi-Kiss Pál: A választóinkat nem hagyjuk cserben! — Propper Sándor: Bethlen nagyon örült tegnap a renegátokénak! — Farkas István: Tegnap kapott megint egyet! — Pikier Emil: III. Rákóczi Ferenc! — Rupert Rezső: Aki azonban szintén jeleskedett a forradalmakban! — Rothenstein Mór: A legújabb kisgazda! — Zaj. — Elnök csenget.) Az ember különös megfigyeléseket tesz a betegszoba ablakiából, kissé távolabb ennek a teremnek túlfűtött levegőjétől, amely megfigyelések különösen a mai nappal, a mai témával vannak összefüggésben. Ugy emlékszem, tegnap Rakovstzky belügyminister ur kijelentette, kvázi az egész ügyre vonatkozólag, mintha ez nem volna más, mint embervadászat, hajtóvadászat, (Saly Endre: Ő mondja ezt, a fő vadász!) T. Nemzetgyűlés! Soha életemben embervadá;szatban részt nem vettem; 24 éves politikai multamból húszat az ellenzéken töltöttem el. Tudom, nagyon kellemetlen ellenzéki voltam, azonban soha nem személyeskedtem, és soha ember vad ászaiban részt nem vettem; (Propper Sándor: A legfőbb embervadész a belügyminister ur!)^ ellenben igenis, megfigyeltem, hogy soha még kormány, kormánypárt és rendszer oly kevés türelemmel nem tűrte a kritikát, mint a jelenlegi. (Ugy van! half elöl.) Én édes istenem Nagy-Magyarországon micsoda nagy kormányokkal szemben voltulnik mi ellenzékiek! Kikkel szemben mertünk mi kritikát gyakorolni és milyen türelemmel tűrték azok a nagy államférfiak a kritikát, tárgyilagosan hallgatták meg és igyekeztek a kritikából az ország javára leszűrni a tanulságokat. Érveltek ellene, de megbecsülték az ellenzéki álláspontot is. (Urhanies Kálmán: Mert az, némelykor tárgyilagos volt, most pedig soha!— Esztergályos János: Más volt a kormányzópárt is!) Mit figyeltem meg? Igenis azt, hogy valamely korai januári naptól fogva, amikor az ellenzék elhatározta, hogy a kormány lemondását követeli ebből az ügyből kifolyólag, a vádaknak és inszinuáeióknak láncolata következett az ellenzék ellen. Pedig mit tettünk mi, ellenzék? Hol volt az embervadászat, hol volt ' a hajtó vadászat? Azóta, amióta a kormány a szanálási javaslatot beterjesztette, és amióta annak kétségbeejtő, rettenetes következményeit a társadálom összes rétegei a hihetelen nyom orb an, munkanélküliségben, kétségbeesésb en saját testükön-lelkükön tapasztalják, azóta az ellenzék minden negyed esztendőben, minden költségvetési és indemnité si vitában nem követelt mást, mint hogy a kormány mielőbb hagyja el és adja át a helyet egy olyan kormánynak, amelynek pénzügyi, közgazdasági, • szociális és külpolitikai képességei a mai rettenetes • időknek megfelelnek. A józan észbe ütközött volna, hogy amikor mi ellenzék, mindig a kormány távozását követeltük, most a frankügyből kifolyólag egyszerre megváltoztattuk volna 'álláspontunkat és azt mondottuk volna, hogy eddig a kormány távozását követeltük, de most, hogy kiderült, hogy a kormány rendőrministere (Propper Sándor: Ugy van, ez a helyes kifejezés! A kormány Trepowja!) élet . és halál ura, az Állami Térképészeti Intézetben bankót hamisít: hogy ennek kiderülése folytán megváltoztassuk véleményünket és azt mondjuk, hogy ezután most már nem kíván-
