Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

Ä nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. 99 graetz és Nádosy közötti titkos tanácskozás között kapcsolati Ezek mind olyan kérdések. Miért épen csak Pallavicini kijelentéseit forszírozzák? Ezeket ép ugy tisztázni kellett volna, mint ahogy tisztázni kellett volna azt is, hogy december 25-ike után Rakovszky Iván belügy minister nr miért fordult a frankhamisitási ügyben speciel Teleki Pál grófhoz és miért nem fordult például hozzám; mik voltak azok a jelenségek, amelyek erre kényszeritették a belügyminister urat és miért nem nyilvánította ki a belügyminister ur soha a parlamenti bizottság előtt azt, hogy a Nádosyval és Windischgraetz-cel lefolytatott tárgyalásai után ő Teleki Pál gróffal is tárgyalt? Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék visszatérni a tárgyhoz. Hegymegi-Kiss Pál: Épen a tárgynál tartok és azt bizonyitom, hogy más olyan jelenségek is vannak, amelyekből kifolyólag, ha az ügyészségnek hatásköre lett volna, mint ahogy nincs, ép ugy, mint a Pallavicini-ügyben is, a kormány felelősségét tisztázni kellett volna. Megvádolnak aztán bennünket, ellenzékieket azzal is, hogy mi ebben az ügyben obstruáiunk. Unos-untalan halljuk a túlsó oldalról azokat a megjegyzéseket, hogy ez a frankügy nem is érdekes és kár ebben a tekintetben szaporítani a szót, valamint a Pallavicini-ügyben is. Mi nem obstruálunk és nem szót szaporítunk, hanem egy kötelességnek teszünk eleget mindaddig, amíg az erkölcsi alap érvényre juttatását nem látjuk. Azzal is vádoltak, hogy az ellenzék akkor, mikor a kormánnyal szemben is le akarja vonatni a következményeket, a nemzet tisztességét veszélyezteti. Ezzel a váddal szerencsére már megbirkóztunk, mert hiszen ebben a tekintetben egy koronatanunk van, Briand francia ministerelnök, aki a kormánynak egyetlen egy mentő szót nem adott, de a magyar nemzet becsületét megvédte. De most visszahárítom a vádat. Én súlyos jelenséget látok abban, hogyha a kormány egy nyilt váddal szemben a bíróság elé nem állítja a vádlót, s a bizonyítást ezen a téren meg nem engedi. És ha ezt a nemzetgyűlés elnézi,^ ha ehhez hozzájárul, ebben én az országra nézve súlyos erkölcsi kárt látok. (Ugy van! a baloldalon.) Tehát ne méltóztassék ezt egyszerű mentelmi ügynek tekinteni, hanem méltóztassék ennek mélyebb vonatkozásait is átlátni és odahatni, hogy a régi példáknak megfelelően nyíltan, férfiasan a kormányelnök a sajtóbiróság előtt vonja felelősségre vádlóját. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) E tekintetben a parlament múltjából igen értékes dokumentumaink vannak. Ott van a Polónyi-eset, a Désy-eset, amikor az igazságügyminister és a ministerelnök felelőssé tették a vádlót, kiálltak és a bíróság döntött ezekben a kérdésekben. Akkor a jelenlegi ministerelnök urat ott találtuk a közéleti tisztaság egyik lelkes bajnokának, Désy Zoltánnak a háta mögött. Ezek az esetek is kell, hogy kényszerítsék a ministerelnök urat ós sú, többségi pártot arra, hogy ezt a kérdést a rendes fórumai előtt tisztáztassák, annyival inkább, mert hiszen ha például ez esetet^ a Lukács—Désy üggyel összehasonlítjuk, lényeges különbség van ennek az ügynek a terhére. Lukács László ellen nem mint íministerelnök ellen emeltek vádat, hanem mint választási szervező ellen, mig a jelen esetben a kormányelnöknek a tevékenysége ellen emeltetett vád. Szükséges ezeket a kérdéseket teljesen objektív alapon mérlegelni, mert hogy mennyire eltérünk az objektivitástól, azt néhány szembeállítás bizonyítja. Én szembeállítom Pallavicini György őrgrófot Nádosy országos főkapitánnyal. Pallavicini György őrgróf nemzetgyűlési képviselő, akit az immunitás is véd. Ennek a Pallavicini György őrgrófnak kell egy olyan ügyben, amelyre vonatkozólag a nemzetgyűlésen nyilatkozott, vallomást tenni a kormány hivatalos ténykedésére vonatkozólag ott. ahol ez az ügy tulaj donképen el sem intézhető, a nyomozó hatóság előtt. Ellenben Nádosy Imrének nem kellett a többségi bizottsági tagok jóvoltából meg sem jelennie a parlamenti vizsgáló bizottság előtt. (Nemes Bertalan: Semmi jóvoltából! Meg lett idézve, nem jelent meg!) Igaz, meg lett idézve, azonban én voltam indítványozója annak, hogy Nádosy Imrét a felettes hatósága utján is... Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ne a frankbizottságról beszéljen. (Zaj a baloldalon.) Köteles vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy méltóztassék a Pallavicini-féle mentelmi ügyről beszélni. (Helyeslés jobb felől.) Hegymegi-Kiss Pál: Arról beszélek, igen t. elnök ur! Épen a t. többség nem járult ahhoz hozzá, hogy Nádosy előttünk megjelenhessék, hát akkor miért akarják most Pallavicini György őrgrófot, aki itt a nemzetgyűlésen nyilatkozott, tanuságtételre vinni a vádhatóság, egy olvan nyomozóhatóság elé, amely az ügy ezen részének tisztázására nem is illetékes? Azután méltóztassék csak megengedni, Pallavicini György részéről történtek itt nyilatkozatok, hogy ő is hallotta Windischgraetztől, hogy készült a frankhamisításra, mégpedig a kormány tudtával és beleegyezésével. A többségi párt éles szemrehányásokat tesz itt e miatt Pallavicini őrgróffal szemben, ellenben ugyanezen szemrehányást nem teszi meg a ministerelnök úrral és Teleki Pál gróffal szemben, holott velük ugyanezt, akár közvetve, akár közvetlenül Windischgraetz herceg közölte. Amiket Pallavicini mondott, azt egy képviselő^ a felelős kormánynak hivatalos ténykedéséről mondta a parlamentben, és akkor itt a minifiterelnök ur már rögtön megfenyegette és illetéktelen szervek elé kívánja állítani. Én ezt a magam részéről hatalmaskodásnak látom, és ezzel a hatalmaskodással szemben az a kívánságom és óhajtásom hogy tessék a törvényes fórumai elé vinni az ügyet. Ha a mélyen t. többség annyira hive volt a hatalmi körök elválasztásának, hogy mikor a frankügyben a vizsgál ó-bizottság hatásköréről volt szó, akkor megvédte a bíróságok hatáskörét, ugy Pallavicini György ügyében is, amikor a kormány hivatalos ténykedéseiről és főlelősségrevonásáröl van szó, méltóztassék a hatalmi köröknek ezt a szétválasztását szintén megvédeni, és ne tessék megengedni azt, hogy a kérdésnek egy olyan része vitessék a nyomozó hatóság elé, amelyre nézve az 1848 :III. t.-c. rendelkezik, vagy amely csak mint rágalmazás a sajtóbiróság előtt intézhető el. Ezeket akartam előadni. A magam részéről az előadó ur javaslatát nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szól következik? Héjj Imre jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ez az előttünk fekvő mentelmi ügy is tinikus esete azon ügyeknek, amelyeket különböző formákban már volt szerencsénk itt letárgyalni. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Katoók Lajoi: Nincs baj! Ki lehet már menni!) Különösen mi, szociáldemokraták éreztük azt hogy hatalmi szemDontból kezelik velünk szemben a mentelmi ing kérdését. A többségi bizottsági tagok és a Ház többségi pártja is állandóan abból a szempont15*