Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

248 •A nemzetgyűlés 518. ülése 1926. évi március hó 16-án, hedden. sor kerül.« (Malasits Géza : Bár csak állítólag került volna sor rá!) T. Nemzetgyűlés ! Én nem tudom, hogy a t. ministerelnök ur, illetőleg a t. többségi párt. amidőn ezt a jelentését a ministerelnök ur védelmére megírta, mit gondolt, hogy ki részére fogja ezt irni ? Mert hiszen az egységespárt nem tételezhette fel, hogy akad a nemzetgyűlés ellenzéki padján egyetlen egy ember, vagy a nemzetgyűlésen egyetlen egy ember, aki elhiszi, hogy a Távirati * Iroda főnöke által előadottak ebben a formában megfelelnek a valóságnak s hogy elhiszi egyetlenegy ember is, hogy ezt az egész ügyet olyan semminek, olyan bődületes szamárságnak tartotta, (Barthos Andor : Mert tényleg az is volt !) teljesen egyek vagyunk ebben a felfogásban, amivel nem is érdemes foglalkozni, s ennek ellenére szükségét látta annak, hogy felszaladjon a Várba, keresse a ministerelnök urat, hogy ezt a bődületes marhaságot neki még azon melegében elmondhassa, és mikor nem találta őt Buda várában, a ministerelnöki palotában, akkor lejöjjön a nemzetgyűlésbe és a ministerelnök úrral bármilyen körülmények között közölje ezt. Ha ez az egész kérdés Kozma Miklós ur előtt csak egyszerűen fantasztikus, bődületes marhaság volt, akkor feltételezhető-e ama bizonyos illemszabály alapján, hogy amikor ő lihegve leszalad a Várból a nemzetgyűlésbe, és azt látja, hogy a ministerelnök ur több úrral beszél, ajtóstul szalad be és félre vonja a ministerelnök urat, hogy ezt a bődületes marhaságot elmondja neki ? Éppen ez igazolja azt, amit mi állítunk, hogy Kozma Miklós szükségesnek látta, hogy amikor telefon utján vagy személyesen is értesült erről a gazságról, felszaladjon a ministerelnök úrhoz és jelentést tegyen neki, amikor pedig nem találta a ministerelnök urat a Várban, szükségét látta, hogy lejöjjön a nemzetgyűlésbe, a folyosón kiragadja őt a többi urak társaságából és jelentse neki, hogy itt egy borzasztó gazság történt. (Zaj.) E szerint tehát bődületes marhaságról volt szó, amiként Kozma Miklós, a félhivatalos lap szerkesztője mondja, s ennek ellenére a ministerelnök ur november 27-én levelet irt Perényi bárónak... (Graeffl Jenő: Még csak most fedezi fel?) Ha szükséges lesz, 1956-ig is fogjuk ezt mondani, és mindaddig, amig ez az ügy igazságosan, a magyar becsületnek megfelelően likvidálva nincs. (Barthos Andor : Kégen porladni fogunk már akkor.) Perényi báró november 29-én, tehát két nappal később válaszolt a ministerelnök ur által irt levélre. (Zaj balközépen.) Elnök : Csendet kérek ! Esztergályos János : Abban a levélben, melyben a ministerelnök ur Perényi báró figyelmét felhívja, hogy a Nemzeti Szövetség épületében hamis pénzek vannak s ezeket forgalomba hozni akarják, kéri a ministerelnök ur Perényi bárót, hogy nyugtassa meg őt. (Zaj. Elnök csenget.) Perényi báró, a Nemzeti Szövetség elnöke, nem válaszolt azonnal, utána nézett és november 29-én válaszolt a ministerelnök urnák. E válaszában azt mondja: »T. Barátom! Folyó 27-én kelt nagybecsű soraidra válaszolva, van szerencsém szives tudomásodra hozni, hogy a Magyar Nemzeti Szövetségnek semmiféle hamisítványok nincsenek a birtokában, ilyenek értékesítésével vagy hasonló manipulációkkal soha nem foglalkozott, és ma sem foglalkozik. Kívánságodhoz képest a dolognak utána néztem és sikerült is ebben az ügyben információkat szereznem. Arra kérlek, légy kegyes még elutazásod előtt alkalmat adni arra, hogy erről az ügyről élőszóval beszéljek.« Ezt a levelet 29-én irta Perényi báró aministerelnöknek. Hát elhihető, feltételezhető becsületes lélekkel és észjárással, hogy ha Perényi báró, a ministerelnök ur legkedvesebb barátja, akit ő hazafiasságáról, becsületességéről ismer, tényleg nem tudott meg semmit, ha tényleg nem igaz az, hogy a Nemzeti Szövetség épületében hamis frankok vannak, akkor Perényi báró azt irja a ministerelnök urnák, hogy ő azonban valamit megtudott és kéri a ministerelnök urat, adjon módot neki, hogy ezt személyesen is elbeszélhesse ? Hát nem kellett a ministerelnök urnák rögtön arra gondolnia, hogy tényleg valami gazság van itt, valami olyan, ami a büntetőtörvénykönyvbe ütközik ? Prónay államtitkár ur közli a ministerelnök úrral báró Perényi üzenetét. Nem méltóztatnak-e érezni, hogy amikor báró Prónay György nemzetgyűlési képviselő és államtitkár ur nevét kimondom, a bűnvádi perrendtartás 87. §-a igazságért kiáltoz ? Nem érzi-e a t. Nemzetgyűlés, hogy Prónay államtitkár urnák, amikor megtudta hogy vannak emberek, akik hamis frankokat készitenek, kötelessége lett volna, mint államtitkárnak, de mint nemzetgyűlési képviselőnek is, hogy mint közalkalmazott, a büntetőtörvénykönyv és a bűnvádi perrendtartás utasításának eleget tegyen ? (Fáj Gyula : Eleget tett !) Nem tett eleget, mert csak akkor tett volna eleget, ha elment volna az igazságügyminister úrhoz és az ügyészséghez jelentést tenni. (Zaj.) November 30-án a ministerelnök ur utasitotta Prónayt : menjen Nádcsyhoz, hogy nézzen utána a dolognak és akadályozza meg. A világ legkedélyesebb formájában akarta és óhajtotta a ministerelnök ur ezt a kérdést elintézni : menj el Nádosyhoz és mondd meg neki : ne okoskodjatok akadályozzátok meg a dolgot, vigyázzatok és a szemetek legyen rajta ! Kérdem, hogy amikor Prónay György báró államtitkár ur már tudta és november 30-án jelentette a ministerelnök urnák, hogy tényleg hamis pénz forgalombahozatalának előkészítéséről van szó, nem tudott-e a ministerelnök ur november 30-án már arról is, hogy itt bűnös, gonosz, lelketlen kezek Magyarország becsületébe akarnak belegázolni, bűnös kalandorkezek hamis frankokat akarnak készíteni és forgalomba hozni ? Kérdem Önöket, megtette-e a ministerelnök ur azt a kötelességét, amely részére fennáll az 1848. évi III. te. 32. §-a, valamint a bűnvádi perrendtartás 87. %-a, értelmében? Kérdezem az önök lelkiismeretére való hivatkozással : hogy a ministerelnök ur nem tudott december 30-án a pénzhamisitásról, hiszen báró Prónay államtitkár ur neki megmondotta már vovember 30-án? (Zaj.) Mit tett ebben az ügyben november 30-ától december 17-ig Prónay államtitkár ur; kinek szólott, megmondotta-e a belügyminister urnák, az igazságügyminister urnák és az ügyészségnek azt, amit tudott? Ha nem tette meg november 30-ától december 17-ig ezt a kötelességét, akkor kérdezem az államtitkár urat, mit keres a hivatalában, nem gondolja-e, hogy a bűnvádi perrendtartás 37. §-a értelmeben bűnpártolást követett el, nem gondolja-e, hogy nem ezeken a padokon volna a helye, hanem más padokon? (Lendvai István: Valószínűleg az Országház pincéjében! — Éhn Kálmán: Talán fel is kellene akasztani! — Zaj.) Én, mint szociáldemokrata, a halálos büntetésnek ellensége vagyok, tehát nem kívánom azt, amit a képviselő ur mond, mint ennek az országnak polgára, csak azt kivánom, hogy az ország minden egyes polgárára nézve egyenlő mértékben legyen érvényesítve a büntetőtörvénykönyv és a bűnvádi perrendtartás, ne legyen kivétel sem államtitkár, sem utcaseprő, sem képviselő. (Sütő József: Sem püspök! — Zaj.) November 27-étől december 17-ig, tehát több mint egy hónapot — majdnem másfél hónapot —