Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

 nemzetgyűlés 513. ülése 1926. t most — miként az előbb is emiitettem — ezekkel az aggályokkal szembeállítjuk azokat az eredményeket, amelyeket a beliigyminister ezen beszélgetés eredménye gyanánt elért, — t. i. Nádosy Imrének és herceg Windischgraetz Lajosnak beismerő vallomását ami a nyomozást óriási léptekkel vitte előbbre és lehetővé tette, hogy rövid néhány nap alatt a bűnügynek a legkisebb részletekig menő felderitését, ez az eredmény kétségtelen, hogy a beliigyminister eljárását mindenben igazolja, (Ugy van! XIwu van! a jobboldalon és a középen.) és hogy a cél elérése szempontjából e beszélgetés engedélyezése tényleg indokolt is volt. A bizottság tehát megállapítja, hogy a nyomozás során olyan jelenségek, amelyekből a beliigyminister politikai felelőssége, akár valamely intézkedésének idejében való megtétele, akár annak elmulasztása következtében megállapítható lenne és őt terhelné, fel nem merültek. (Esztergályos János: Minister ur, tudta ön ezt? — Felkiáltások jgbbfelől: Mi köze hozzá? — Propper Sándor: Ő maga sem tudta, meglepetéssel hallgatja!) T. Nemzetgyűlés! a Térképészeti Intézetnek a bűnügyben való szerepével kapcsolatban a bizottság a következő kérdések, tisztázását látta szükségesnek: Először: Ki ajánlotta Windischgraetz hercegnek Gerő László altanácsnokot, a Térképészeti Intézet technikai szakértőjét a frankhamisítás céljaira? Másodszor: Kinek a kezdeményezésére történt a Térképészeti Intézetnek az akcióba való bekapcsolása? Harmadszor: Melyik a Térképészeti Intézet felettes hatósága s a Térképészeti Intézet A^ezetői az intézetben végzett hamisitási munkálatokról tettek-e jelentést felettes hatóságaiknak? Végül negyedszer: Ki és hogyan nyerte meg az akciónak a Térképészeti Intézet alkalmazottait? Az első kérdésre a válasz megtalálható Hajts Lajos vezértanácsnoknak, a Térképészeti Intézet akkori vezetőjének vallomásában, aki előadja, hogy Gerő Lászlót ő ajánlotta Windischgraetz hercegnek az 1924. év elején. Ez alkalommal, miként azt a tényállás során már ismertettem, csak klisék készítéséről volt szó, (Derültség a szélsőbaloldalon.) amely klisék készitésére Gerő László vállalkozott; csak a Windischgraetzcel folytatott beszélgetések további során alakult a helyzet ugy, hogy Windischgraetz és Gerő beszélgetései során felmerült annak terve, hogy az ügybe a Térképészeti Intézetet is belekapcsolják és ekkor merült fel a szüksége annak, hogy megnyerjék Hajts Lajost, a Térképészeti Intézet vezetőjét az akció céljaira. Ezt a tényt megállapította a bizottság Hajts Lajosnak a bizottság előtti meghallgatása során tett s a tényállást részben már ismertetett beismerő kijelentéséből, továbbá Gerő Lászlónak a nyomozás során tett következő vallomásból (olvassa): »Nem 1924^ őszén, hanem tavaszán szólt nekem Hajts Lajos parancsnokom, hogy egy hazafias eélu nehéz munka elvégzéséről van szó, amelyre csak én vagyok alkalmas és majd bizonyos helyről rnegbizást fogok kapni, ahol majd közölni fognak velem mindent. Ezután kaptam megHzást Windischgraetztől, aki közölte velem, hogy ezerfrankos bankjegyek hamisításáról van szó.« Gerő László ezen vallomását fentartotta Hajts Lajossal való szembesítése során is, és h'i február hó 25-én, csütörtökön. 77 ugyancsak megismételte ezen vallomását lényegében a pótnyomozás során tett kihallgatás alkalmával. A meghallgatott Hajts Lajos és Gerő j László vallomásaik során bizonyos ellentét látszott mutatkozni a szembesítés alkalmával. Hajts Lajos ugyanis ezen szembesítés alkalmával azt állította, hogy nem ő hozta össze és nem ő ajánlotta a Térképészeti Intézetet a frankhamisítás céljaira, és hogy nem ő hozta össze Gerő Lászlót Windischgraetz herceggel, ellenkezőleg, Gerő volt az, aki erre a célra Hajts Lajost megnyerte és Windischgraetzcel összehozta. Ha azonban a tényállás során már ismertetett összes vallomásokat egymás mellé állítjuk, akkor ezen ellentét teljesen eliminálódik, magának Hajts Lajosnak és Gerő Lászlónak a vallomásai alapján. Miként emiitettem, a pénzhamisításnak két fázisa volt és Gerő szerepének is tulajdonkép két fázisa állapítható meg. Az egyik fázisa az A^olt, amidőn Hajts Lajos megnyerte Gerő Lászlót klisékészités céljaira, a második fázis pedig az volt. amikor Gerő és Windischgraetz már a klisék készitése során megbeszélték azt a tervet, hogy annak végrehajtása csak egy hatalmasan berendezett helyiségnek bevonásával valósitható meg és felmerült a Térképészeti Intézet neve. Ez alkalommal abból a célból, hogy a Térképészeti Intézetben folyhassanak a munkálatok és hogy Hajts Lajos ezen munkálatok céljaira átengedhesse az intézetet és az ő parancsnoksága alatt folyhassanak ezek a munkálatok, ennek a célnak már Gerő és Windischgraetz nyerték meg Hajtsot. Ilymódon a vallomásaikban mutatkozó ellentét tulajdonképen csak látszólagos és vallomásaik egymást e téren kiegészitik. Az előadottakban megkaptuk a választ arra vonatkozólag is, hogy kinek a kezdeményezésére történt a Térképészeti Intézetnek a pénzhamisitási akcióba való bekapcsolódása. A kezdeményező tehát az előadottak alapján Gerő László volt, aki Windischgraetzcel való tanácskozásai során jutott erre a gondolatra és nyerte^ meg ennek Hajts Lajost, a Térképészeti Intézet vezetőjét. A harmadik kérdés az, hogy vájjon volt-e felettes hatósága a Térképészeti Intézetnek és annak vezetői tettek-e jelentést felettes hatóságaiknak. Erre vonatkozólag megtaláljuk a választ Hajts Lajosnak a pótnyomozás során tett vallomásában, aki a hozzá intézett kérdésre, hogy a Térképészeti Intézetnek mily felettes hatósága van és tett-e jelentést ezen felettes hatóságának a bank jegy ügyben, illetve annak létezéséről, a következő választ adta: »Az intézet, mint ilyen, a pénzüg-yministerium XIII/c. osztályát képezi, vagyis a pénzügyminister hatósága alatt áll. Az intézet felügyelete közvetlenül Fejér Elemér doktor h. államtitkár hivatali ügyköréhez tartozott. Sem neki, sem egyáltalában semmiféle felettes hatóságnak a bankjegyügy létezéséről soha semmiféle formában jelentést nem tettem.« Ezzel a vallomásban foglalt beismeréssel teljesen azonos tartalmú vallomást tett Kurtz Sándor, a Térképészeti Intézet későbbi vezetője és Hajts Lajos utóda. Arra vonatkozólag, hogy miért nem tettek jelentést felettes hatóságuknak. Hajts a következőképen ad magyarázatot (olvassa): »Teljes garancia volt^ az én szememben a cél hazafias és tiszta voltátilletően Gerő puritán becsületessége, r aki először informált engem az ügy mibenlétéről, azonkívül Windischgraetz személye és Nádosy magas hivatali állása.« Ilyen módon tehát meg12'