Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

78 A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. állapítható, hogy a Térképészeti Intézet vezetői, sem Hajts, sem Kurtz felettes hatóságuknak, a ministeriumnak ebben az ügyben jelentést nem tettek. A negyedik kérdés, vájjon mikép sikerült a Térképészeti Intézet alkalmazottait ennek az ügynek megnyerni, a választ megtaláljuk egyes alkalmazottaknak a nyomozás során eszközölt kihallgatásaik alkalmával felvett jegyzőkönyvekben. Ök ugyanis azt vallják, hogy őket Gerő nyerte meg az akciónak, részben hivatalos parancs gyanánt közölve velük a dolgot, részben pedig hazafias jelleget adva az akciónak, nyerte meg őket résztvevőkként. Sőt voltak olyanok is, akiket részben a parancs megszegése esetén exisztenciájuk elvesztésével, részben pedig az ügy elárulása esetén börtönnel is megfenyegetett. Ilyen módon érthetővé vált, hogy az alkalmazottak miképen kapcsolódtak bele az akcióba, s mikép történhetett meg

1 az, hogy a Térképészeti Intézet helyiségeiben hónapokon keresztül folyt a pénzhamisítás anélkül, hogy erről bárki is tudomást szerezhetett volna. A két vezető erre vonatkozóan jelentést nem tett, az alantasok pedig részben hazafias akciónak tartották az eljárást és annak elárulását hazafiatl annak tekintették, részben pedig ama fenyegetés súlya alatt amelyet velük szemben parancsnokuk, Gerő alkalmazott, nem merték az akciót nyilvánosságra hozni. Ilyen módon egészen természetes, hogy a felsőbb hatóság, a felettes ministerium, amelynek tudomása az akcióról nem volt, azt természetesen meg sem hiúsíthatta. Az eljárás során felmerült az a gyanú is, hogy az akcióról a berlini követíé"? és annak vezetője, Kánya Kálmán tudomással bírt. A bizottság legrészletesebben lefolytatta az erre vonatkozó nyomozást, vizsgálat tárgyává^ tette az erre vonatkozó összes vallomásokat és iraj tokát. A bizottság azután a rendelkezésre álló iratokból és vallomásokból megállapitotta, hogy erre vonatkozóan egyáltalában semminemű pozitív adat meg nem állapitható. Hasonlóképen megállapitotta a bizottság, hogy a futárigazolvány kiadásával kapcsolatban a külügyministeriumban semminemű viszszaélés, semmi nemii mulasztás nem történt, úgyhogy a futárigazolvány kiállításával kapcsolatban a ministeriumot semmiféle politikai felelősség nem terheli. (Farkas István: Ugy látszik, ki sem állították!) Hasonló az eset a hamis útlevelek kiállításával kapcsolatban is. Ebben a tekintetben t. i. a bizottság megállapította, hogy azokat az utlevélosztály főnöke, Hetényi Imre, Nádosy Imre országos főkapitány egyenes utasítása, parancsa alapján állította ki, anélkül, hogy tudomása lett volna arról, hogy ezek az útlevelek milyen célra lesznek használva. Jankovich naplójának egy feljegyzésével kapcsolatban, amelyben Hans Mayer, Albrecht kir. herceg titkára emlitettett meg egy beszélgetéssel kapcsolatban, a bizottság vizsgálat tárgyává tette t a bűnügy céljával kapcsolatban azt a kérdést, vájjon a bűntettesek célja nem volt-e összefüggésben az Albrecht kir. herceg érdekében megindított mozgalommal. A bizottság azután megállapitotta a rendelkezésére álló iratok és vallomások alapján, hogy a mozgalom az Albrecht kir. herceg érdekében megindult mozgalommal egyáltalában nem állott összefüggésben, illetőleg, hogy sem a vallomásokban, sem az iratokban ilyen kapcsolat létesítésére nézve egyetlen adat sem merült fel. évi február hó 25-én, csütörtökön. Rába Dezső vallomásában, illetőleg a bizottság előtti meghallgatása során említést tett arról, hogy az ügyről tudomása lett volna Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselőnek. A bizottság megállapitotta, hogy Rába Dezsőnek erre vonatkozó vallomása teljesen ingadozó és ő maga is nem pozitív tudomás hanem hallomás alapján tette meg ezeket az állításokat azonkívül pedig ezzel kapcsolatban a Windischgraetzcel történt szembesítések során azt a kijelentést tette: lehet, hogy téves az ő információja. A bizottság egyúttal Windischgraetz és Nádosy kihallgatása és Gömbös Gyula meghallgatása során megállapitotta, hogy az iratok alapján egyáltalában még csak a gyanúja sem merült fel annak, hogy Gömbös Gyula az ügybe be lett volna avatva, vagy hogy ezzel kapcsolatban bármily vonatkozásban állott volna. Rába Dezső a bizottság előtti megjelenése során még egy kijelentést tett. Kijelentette ugyanis, hogy az a személy, aki Gerő Lászlót Windisehgraetzeel összehozta, gróf Teleki Pál lett volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A tényállás során, de a Térképészeti Intézet szerepével kapcsolatban is. előadtam már, hogy Hajts, Gerő, Kurtz és Windischgraetz vallomásai alapján megállapítható, hogy Gerő Lászlót Windischgraetz herceggel ezen frankhamisitás céljaira Nádosy Imre hozta össze 1924 év elején. Ezzel az állítással kapcsolatban a bizottság meghallgatta gróf Teleki Pált is aki igen természetesen a leghatározottabban tagadta. (Saly Endre: Helyesen tetszett mondani, hogy tagadta!) hogy erre a célra ő hozta volna össze őket. Teleki Pál grófnak a bizottság előtti előadásából a következő tényállításokat tartom szükségesnek & nemzetgyűléssel közölni. Gróf Teleki Pál előadása szerint 1922 első felében értesült Windischgraetztől arról, hogy frankjegy nyomására kőklisék állanak rendelkezésére és hogy ő azokat fel szeretné használni hazafias célokra. Gróf Teleki Pál megijedve a gondolattól, abból a célból, hogy a terv végrehajthatatlanságáról Windisehgraetzet meggyőzze, elhatározta, hogy a jelzett kőkliséket szakértővel megvizsgáltatja. Meo-állapittatott továbbá, hogy ezen szakértői tisztre Gerő Lászlót kérte fel akit megbízható, kötelességtudó embernek ismert és megkérte őt, bosry nézze mesr az állítólagos kőkliséket és anélkül, hoery bárkivel e tárgyban beszélgetésbe bocsátkoznék, neki a terv végrehajthatósága kérdésében mondjon véleményt. Gerő László a jelzett kőkliséket megszemlélve. Teleki Pál gróf előtt kijelentette, hogy azok franknyomás céljaira teljesen alkalmatlanok és hogy a Windischgraetz által emiitett terv végrehajthatatlan. Gróf Teleki Pál a jelentésben mesrnyugodva, még külön is figyelmeztette a herceget olyan értelemben, hogy a dolerot a maga részéről elitéli s kérte őt hng-y az ilyen tervezgetésekkel hagyjon fel. Teleki "Pál megegyezte még ez alkalommal, hogv erről a dologról ezidő óta Windischgraetztől semmit sem hallott. Ha pedig már most Teleki Pál gróf által hangoztatott állitásokat egybevetjük a bizottság által már megállapított tényállással, amelynek megállapítása során kiderült, hogy Windischsraetz 1922-ben tényleg kísérletezett bizonyos klisékkel, de ezek a kisér]ptezé-ek eredménytelenek voltak és teljesen abban maradtak és hogy Windischgraetznek e kísérletezéseivel abban hagyott továbbá azzal a másik ténymegállapítással, hogy a jelen bűnvádi eljárás