Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-513
74 A nemzetgyűlés 513, ülése 1926. Mármost méltóztassék megengedni, hogy itt közbevetőleg foglalkozzam egy közbeszólással, melyet az ellenzék egyik igen t. tagi a tett. Egyik képviselő ur ugyanis közbeszólás alakjában azt az állítást kockáztatta meg, hogy a bizottság e kérdésre vonatkozólag nem hallgatta meg őrgróf Pallavicini Györgyöt, (Sütő József: Nem kockáztatta meg, hanem tudatosan mondta!) mert — amint a közbeszólásból kivettem — ő megmondta Ápolna, hogy milyen utasítást adott a ministerelnök ur és milyen utasítást adott báró Prónay Nádcsynak. A bizottság nem hallgatta ki erre vonatkozólag Pallavicini Györgyöt a következő indokolás alapján. (Sütő József: Sztrachet miért nem hallgatták ki!) Arra a tényállásra nézve, hogy vájjon a ministerelnök milyen utasitást adott Prónaynak és hogy Prónay hogyan közvetítette az utasitást Nádosynak, három közvetlen tanú állott rendelkezésre, (Nagy Vinee: Azok nem tanuk, hanem delikvensek!) akiken kívül a beszélgetésnél a dolog természete szerint más idegen jelen nem volt és nem is lehetett. (Rupert Rezső: Hátha mégis?) Az egyik a ministerelnök, a másik báró Prónay György, a harmadik Nádosy Imre. (Zaj a szélbőbaloldalon.) A ministerelnök a leghatározottabban előadta a bizottság előtt az ő utasításának tartalmát. Ezen utasítás tartalmának helyességét s a ministerelnök előadását szószerint mindenben megerősítette báró Prónay György, (Baticz Gyula: El lehet máskép képzelni?) a megbízatás átvevője és teljesítője, és ugyanezt szószerint mindenben teljesen és a leghatározottabban megerősítette a harmadik tanú, Nádosy Imre a rendőrségi nyomozás során. (Saly Endre: Érdekelt felek, együtt vannak!) De megerősítette a negyedik egyén is, báró Perényi Zsigmond, akivel másnap a közlés tétele után báró Prónay György szószerint ugyancsak közölte az utasitás tartalmát. Ennek a négy tanúnak közlése pedig mindenben teljesen megegyezik. (Propper Sándor: Biztos, hogy a végén a tanuk fognak ülni! — Rupert Rezső: Megfordult a bizonyítás logikája!) Hogy őrgróf Pallavicini György hogyan és miképen szerezhetett volna erről a közlésről tudomást, (Horváth Zoltán: Meg kell kérdezni tőle!) amikor jelen nem lehetett a beszélgetésnél, az mindenesetre rejtély. De feltéve, hogy tudott volna olyan vallomást tenni, amely szerint hallotta volna X. Y-tól, hogy Prónay más utasitást kapott, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg kellett volna kérdezni!) az a meg állapított tényállással szemben hitelt nem érdemelne, mert hiszen az erre vonatkozó tényállás teljesen precízen és úgyszólván perrendszerüen van megállapítva. (Rupert Rezső: A vádlottak vallomása alapján!) Amiként a tényállás során már ismertettem, a bizottság megállapította — és meggyőződésem szerint helyesen állapította meg — azt, hogy a ministerelnök akkor, amikor Kozma Miklós közlését megkapta és amikor Perényi Zsigmond levelét kézhez vette, megtette mindazokat az intézkedéseket, amelyeket az üggyel kapcsolatban megtenni módja volt, egyuttel kötelessége is volt és hogy ezzel az üggyel kapcsolatban, s e közléssel kapcsolatban "egyáltalában nem merültek fel olyan jelenségek, amelyekből a politikai felelősséget megállapítani lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egészen ártatlan ember!) A bizottság további munkálata során kitért azon momentumok taglalásának vizsgálatára, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) amelyek felmerültek a nyomozás munévi február hó 25-én, csüiörtöhön. kaja közben és ezzel kapcsolatban kitért a belügyniinister eljárásának vizsgálatára is az ő politikai felelősségével kapcsolatban. (Saíy jündre: Miért autózott Nádosy val?) Amiként a tényállás során előadtam, a belügyminister az ügyről elsőizben december 18-an értesült, amidőn a ministerelnök közölte vele gróf Khuen-Héderváry Sándor rendkívüli követ és meghatalmazott minister jelentését, a hágai távirattal kapcsolatban. (Zaj balfelőL) Másnap, december 19-én a belügyminister jelentést tesz a ministerelnöknek atekintetben, hogy Nádosy Imre országos főkapitány, akit előzőleg a ministerelnök arra utasított, hogy a belügyministernek ez ügyben tegyen részletes jelentést, ezt a jelentést nem tette meg. Ugyanezen a napon, tehát december 19-én a ministerelnök ur utasította a belügyministert, hogy most már ő maga kérjen hivatalosan részletes jelentést Nádosy Imre országos főkapitánytól. (Propper feiándor: Kínlódás ez, uram!) Kétségtelen, (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kétségtelen!) hogy iNaoosy Imrével kapcsolatban bizonyos gyanú felmerülhetett, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak bizonyos gyanú?) mert hiszen beismerte a ministerelnök ur előtt, hogy a ministerelnök utasítását nem teljesítette. Kétségtelen azonban az is, hogy ez a gyanú nem mehetett tovább, mint annak megállapításáig, hogy tehát az országos főkapitány az ő hivatalos kötelezettségét bizonyos irányban nem teljesítette. (Reisinger Ferenc: Ilyen enyhe kifejezések! — Propper Sándor: Még most is védelmezi! — Zaj a szélsőbaloldaton. — Propper Sándor: Még most is védelmezi ! — Esztergályos János: . És Nádosy tovább fogja munkáját végezni! — Nagy zaj a szélsőbaloldalo/i. — Propper Sándor: Ez az irás lesz ennek a századnak legjobb bohózata!) Elnök: Csendet kérek! Rutainek István előadó: A Hágában történt letartóztatásokkal kapcsolatban, miként azt a tényállás során előadtam, a magyar lapokban az első hírlapi közlések december 20-án jelentek meg. A következő napon a belügyrninister ezen hírlapi közlések alapján utasította Marino vich Jenő budapesti rendőrfőkapitányt hogy a közlések alapján a nyomozást indítsa meg. (Baticz Gyula: És mért nem a Magyar Távirati Iroda közlései alapján? — Propper Sándor: Mert az is kent! — Zaj.) Igen természetes hogy a rendőrség a nyomozásnak ebben a stádiumában csak bizonyos, nagyon kezdetleges gyanuokokra volt szorítva, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert hiszen Hágából még tulajdonképen csak ez az első távirati értesités érkezett, amely szerint Jankovich Arisztidet letartóztatták és nála hamis frankokat találtak. (Propper Sándor: Csakugyan kezdetleges gyanuokok! — Zaj.) Hogy a rendőrségi nyomozás munkája egy bizonyos határozott irányban indulhasson meg, e célból feltétlenül szükség volt arra, hogy a hágai nyomozó hatóságoknak ez ügyben beszerzett adatai, illetőleg végzett munkája a budapesti rendőrségnek rendelkezésére álljon, hogy ennek alapján bizonyos irányban elindulhasson. (Esztergályos János: Hogy közben alaposan összebeszéljenek!) Még akkor azt sem tudták, hogy kik voltak a bűntársai. (Ellenmondás és derültség a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: A 15-iki táviratban benne volt Nádosy neve! — Zaj.) A 15-iki táviratban benne volt Nádosy neve azzal kapcsolatban, hogy 'Jankovich reá hivatkozik, hogy ő szerezte nieg a futárigazolványt. (Rupert
