Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütörtökön. 75 Rezső: Elsőrendű nyomatékos gyanuok!) A rendőrhatóság ezen a nyomon még további munkáját itt nem teljciSithette, mert csak annak megállapítására szorítkozhatott, hogy mikép kerülhetett Jankovich a futárigazolvány birtokába. A rendőrhatóság erre vonatkozólag december! 22-én Nádosyt kihallgatta, Nádosy pedig kijelentette, hogy halvány sejtelme, halvány fogalma sem

1 volt arról, hogy Jankovich hamis pénzt visz magával Hollandiába. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Bolond volt beismerni!) Jankovich részére, akit 5 esztendeje ismert s akhihez barátság fűzte azon körülmény alapján állította ki a futárigazolványt, (Esztergályos János: Valóságos óvodai előadás ez!) hogy mint nyugalmazott vezérkari ezredes, kellő garanciát nyújt ahhoz, hogy futárigazolvánnyal utazhassák. így tehát még ennek alapján sem merülhetett fel a legcsekélyebb; gyanú sem arra vonatkozólag, hogy Nádosy nak az ügyhöz valamilyen köze van. (Farkas István: Tudta Nádosy, hogy hamis bankók vannak a csomagban! — Rupert Rezső: Majd megmagyarázzuk ezt!) December 22-én érkezett meg az amszterdami ügyészség átirata, amelyben munkájának eddigi eredményeit közli a magyar rendőrséggel. Ebben az átiratban ismét szerepel Nádosy neve Jankovich hivatkoalapján. (Horváth Zoltán: Ezután jönnek még a belügyi kommünikék! — Zaj.) Mivel ebben az átiratban Nádosy neve ismét szerepelt Jankovich hivatkozása alapján, a belügyminister felhívta Nádosyt, hogy a nyomozásban ne vegyen részt és egyúttal utasította Marinovi eh Jenő rendőrkapitányt, hogy a nyomozást a legerélyesebben folytassa le a hágai átirat alapján és az ügyben közvetlenül neki, a belügyministernek, tegyen jelentést, az országos főkapitány, tehát a felettes hatóság kikerülésével. Miként azt a tényállás során közöltein, a hágai átirat tulaj donképen hamis nyomra vezette a magyar rendőrséget, mert hiszen a hágai átiratban két névre történik hivatkozás, Somlay Istvánra és Kovács Adalbertre, akiktől állítólag Jankovich a hamis pénzt itt, Budapesten kapta és akikkel állítólag az erre vonatkozó megbeszéléseket a Belvárosi kávéházban folytatták volna le. Igen természetes, hogy a magyar rendőrség erre a nyomra volt utalva és ennek alapján volt kénytelen r a nyomozási eljárást lefolytatni; igen természetes az is, hogy ennek alapján ujabb adatokat nem szerezhetett, mert hiszen a közölt nevek fiktívek voltak és a hágai átiratban közölt tényállás hamis volt. így tehát — miként a tényállás során ismertettem — a nyomozás egész december 28-ig megrekedt és tulajdonképen fontosabb eredményt produkálni nem tudott. A nyomozási eljárással kapcsolatban a bizottság előtt jogosan merülhetett fel a kérdés, hogy vájjon miért nem hallgatta meg a rendőrség Kozma Miklóst, a közlés megtevőjét és báró Perényi Zsigmondot, akik bizonyos információkkal szolgálni tudtak volna. Megállapítást nyert azonban, hogy a ministerelnök Kozma Miklós nevére nem emlékezett és személyére csak akkor emlékezett vissza, amikor december legvégén, vagy talán január legelső napjaiban Kozma Miklós maga jelentkezett a ministerelnökségen és megemlítette, hogy ő volt a közlés megtevője. Ily módon tehát a rendőrség nem is lehetett abban a helyzetben, hogy Kozma Miklóst a közlés tartalmára nézve megkérdezze. Hasonló helyzetben volt a rendőrség báró NAPLÓ. XL. Perenyi Zsigmond személyével kapcsolatban is. Báró Perényi Zsigmond ugyanis december 22-ikén Bécsbe utazott és onnan csak december 31-ikén tért vissza. A bizottság az iratok alapján megállapította azt is, hogy a rendőrség kereste báró Perényi Zsigmondot, azonban annak következtében, hogy Bécsben tartózkodott, nem találta, ilyen módon tehát a rendőrség a nyomozás ezen részével kapcsolatban semmiféle mulasztást nem követett el. A belügyminister december 25-ikén magához rendelve Nádosy országos főkapitányt, a bizottság előtt tett meghallgatása során ugy nyilatkozott, hogy e beszélgetés során már bizonyos gyanuokokat szerzett Nádosy országos főkapitány személyével kapcsolatban és ugyanakkor e beszélgetés során került szóba első ízben a Térképészeti Intézet neve is. A belügyminister e gyanú okok alapján nyomban intézkedett, (Propper Sándor: Nyomban autóba szállt Nádosy val! — Zaj.) hogy a Térképészeti Intézetnél házkutatás tartassák, de intézkedett ezzel kapcsolatban az iránt is, hogy a házkutatás ne legyen olyan feltűnő, tehát necsak a Térképészeti Intézetnél, hanem egyéb, jól berendezett nyomdáknál is házkutatás tartassák. Ez a házkutatás azonban ujabb eredménnyel nem járt, a rendőrséget ujabb adatokhoz nem juttatta. (Farkas István: Nem találtak semmit, csak akkor, amikor a franciák közbeléptek! — Zaj.) Ez volt a helyzet — amint emiitettem — december 28-ikán. December 28-ikán hozták a francia kiküldöttek az első nyomot Kovács Gáspár személyével kapcsolatban, megállapitván, hogy Kovács Gáspár hat hamis ezerfrankost küldött Hollandiába, amelyeknek hamis volta megállapittatván, megállapittatott azok küldője Kovács Gáspár személyében. A francia kiküldöttek ugyanakkor magukkal hozták azokat a táviratokat is, amelyekkel Rába Dezső Budapestről figyelmeztette a hollandi kiküldötteket, Mankovichot és Marsovszkyt, (Propper Sándor: »Kiküldöttek!« — Zaj.) hogy a hamis frankosok forgalombahozatalától tekintsenek el. E táviratok szövege és az eredeti blanketták beszerzése alapján a rendőrség megállapította, (Reisinger Ferenc: Igen rokonszenves hangon méltóztatik beszélni róluk! — Zaj.) hogy azok irója Rába Dezső volt, megállapitotta, hogy Rába Dezső Windischgraetz Lajos herceg titkára és ilymódon a rendőrség most már két nyomon haladhatott a nyomozásban Windischgraetz személyével szemben, az egyik a komornyik, Kovács Gáspár, a másik a titkár, Rába Dezső személyével volt kapcsolatos. (Propper Sándor: Ugy beszél, hogy az ember szinte gusztust kap a frankhamisításra! — Zaj.) Ezen adatok és nyomós gyanuokok alapján a ministerelnök és a belügyminister elhatározták és foganatosították is december 31-én Windischgraetz herceg házi őrizetbe vételét. Ebben az időpontban már ugyancsak kétségtelennek látszott az a körülmény is, hogy Nádosy Imre a pénzhamisitásról tudott, s hogy annak meg nem akadályozásával hivatalos eljárásában súlyos szabálytalanságot követett el. December 31-én, mikor a belügyminister a rendőrség nyomozásáról s annak eredményéről a ministerelnöknek jelentést tett, már kétségtelen volt, hogy Windischgraetz ellen olyan adatok vannak, amelyek alapján az ő letartóztatása feltétlenül be fog következni. Ugyanekkor a ministerelnök a belügyministerrel egyetértően elhatározta a bűnügy legteljesebb földerítését, (Propper Sándor: Az elhatározási 12