Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-511

2 A nemzetgyűlés 511. ülése 1926, Megállapítja tehát a bizottság, hogy Vázsonyi Vilmos nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát Vannay László és Molnár Ferenc megsértették, de megállapítja ugy az ügyiratokból, mint Vázsonyi Vilmosnak a bizottság előtt tett nyilatkozatából, hogy alapos gyanú forog fenn aziránt, hogy nevezettek Vázsonyi Vilmos elleni támadásukkal elkövették az 1914 : XL. tcikk 2. §-ába ütköző bűncselekményt Javasolja tehát a bizottság a t. Nemzetgyűlésnek: utasítsa a m. kir. igazságügyministert, hogy az esetleg fenforgó bűncselekmény megtorlása iránt saját hatáskörében is intézkedjék és az ügy birói befejezése után a Nemzetgyűlésnek tegyen jelentést. Elnök: Kivan valaki szólani? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e elfogadni a mentelmi bizottság azon javaslatát, melyben kimondani kéri, hogy Vázsonyi Vilmos képviselő ur mentelmi joga a jelen ügyből kifolyólag megsértetett? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a mentelmi bizottságnak azon javaslatát, mely szerint utasítani kéri az igazságügyminister urat, hogy az esetleg fenforgó bűncselekmény megtorlása iránt saját hatáskörében is intézkedjék és az ügy birói befejezése után a Nemzetgyűlésnek jelentést tegyen? (Igen!) Ha igen, ugy ezt határozatkép mondom ki. A mentelmi bizottság most letárgyalt jelentésével kapcsolatban bejelentem a t. Háznak, hogy a frankhamisitási bűnügy politikai vonatkozásainak megvizsgálására hivatott parlamenti bizottság elnöke átiratot intézett hozzám, amelyben arra kér, hogy Vázsonyi Vilmos képviselő ur megtámadtatása ügyében az arra illetékes hatóság előtt feljelentést tegyek. Minthogy a t. Nemzetgyűlés az imént hozott határozatával az igazságügyminister urat ezirányban már utasitotta, igy a hozzám intézett átirat mint tárgytalan irattárba tétetik. Napirend szerint következik a pénzbüntetésekre és a pénzbírságokra vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló törvényjavaslat (írom. 1011, 1026) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Rácz János előadó: T. Nemzetgyűlés! A Btkv. bizonyos tekintélyes számú delixtumokra részint fő-, ,rés>zint, niiellékbüntetésképen pénzbüntetést állapit meg, úgyszintén a kihágási büntetőtörvénykönyv, valamint mindazon törvények, amelyek általában bűncselekményt állapítanak meg, ugyancsak pénzbüntetéssel sújtják a bűncselekmények elkövetését. A pénzbírságok és pénzbüntetések célja nem annyira az, hogy az államkincstárnak a büntető igazságszolgáltatásra fordított kiadásai részben megtérüljenek, hanem az általános büntetőjogi elvnek t. i. hogy a büntetés helyes arányban álljon az elkövetett bűncselekménynyel, érvényt szerezzen. A pénzbüntetések és pénzbírságok azonban a korona elértéktelenedése folytán elvesztették eme jelentőségüket. Amennyiben mire azok a határozatok, amelyek pénzbüntetést vagy pénzbírságot rónak ki, jogerőre emelkedtek, illetve behajtásukra került a sor, a kiszabott összegek a korona időközi leromlása miatt hatásukat alig éreztethető semmiséggé zsugorodtak össze. A kormányzat a korona elértéktelenedésééi február hó 23-án, kedden. nek ezen a téren éreztetett hatását és káros következményeit törvényben birt felhatalmazása alapján rendeletekkel igyekezett ellensúlyozni. A rendeletek azonban nem tudtak lépést tartani a korona általános zuhanásszerű leromlásával, még az 1924 június 19-én 5340. szám alatt kibocsátott ministeri rendelet sem volt képes teljesen megszüntetni a káros következményeket, amennyiben az 1924 július 20 előtt elkövetett bűncselekmények tekintetében, noha 13. §-ában utasítja a felsőbb biróságokat, hogy a rendeletnek a pénzbüntetések átértékelésére vonatkozó rendelkezését alkalmazzák, a felsőbíróságok mindamellett csak abban az esetben alkalmazták a hivatkozott rendelet idevonatkozó rendelkezéseit, ha a perorvoslat, melynek folytán az ügy felülvizsgálat végett a felsőbb bíróság elé került, kifejezetten erre vagy erre is vonatkozik. Ez a körülmény tette szükségessé a törvényjavaslat benyújtását. A törvényjavaslat ugyanis az 1924 június 20 előtt elkövetett bűncselekmények tekintetében hivatalból kötelességévé teszi a felsőbb bíróságoknak, hogy a felülvizsgálat végett hozzájuk kerülő ügyekben a kiszabott pénzbüntetéseket és pénzbírságokat felértékeljék, tekintet nélkül arra, hogy ki élt s milyen irányú jogorvoslattal. Megállapitj törvényjavaslat az átértékelésnél irányadó szempontot, mely szerint a felsőbíróságoknak oly módon kell ezt a felértékelést végezniök, hogy a terheltet ne sújtsa nagyobb vagyoni hátrány, mint sújtotta volna akkor, ha a pénzbüntetési kiszabó határozat ellen jogorvoslat nem használtatott volna. Megadja a törvényjavaslat a felső bíróságoknak azt a jogot, hogy amennyiben az átértékelt pénzbüntetés, illetve bírság túlságosan súlyosan sújtaná az elitéltet, ennek vagyoni viszonyaihoz és kereseti lehetőségeihez mérten az átértékelt pénzbüntetések mérsékelhetők legyenek. A felső bíróság e célból közvetlenül és rövid utón szerzi be az elitéltnek, illetve elmarasztaltnak vagyoni és kereseti viszonyaira vonatkozó adatokat. Birói cognitióra bízza a javaslat a pénzbüntetéseknek behajthatatlanság esetén szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatás kérdését, feloldván a felső biróságokat minden törvényi vagy törvényes korlát alól. Kimondja a törvényjavaslat, hogy a felső bíróságok az átértékelés kérdésében az érdemi elintézéssel egyidejűleg kötelesek dönteni s az átértékelést bővebben indokolni nem szükséges, elegendő csupán hivatkozni a jelen törvényre. Ezenkívül csak az életbeléptetésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat, melyek szerint a törvény életbe lép a kihirdetés napján. Az igazságügyig bizottság belátta & törvényjavaslat szükségességét, azt magáévá is tette s mindössze három stiláris módosítást eszközölt rajta, amely módosítások a törvényhozásban annyira használt, de magyartalan »jelen« szócska kiküszöbölését célozzák. A törvényjavaslat 1. §-ának negyedik bekezdésében levő »a jelen« szavak helyett »az ebben a« szavakat iktatta, a hatodik bekezdés első sorába pedig »a jelen §« helyett »ennek a §-nak« szavakat tette s végül ugyané bekezdés utolsó sorában »a jelen törvényre való hivatkozás« helyett »erre a törvényre hivatkozni« szavakat iktatta az igazságügyi bizottság. Ezekben óhajtottam ismertetni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot s az igazságügyi bizottságnak e tárgyban elfoglalt álláspontját.