Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-513

A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütörtökön. n parancsokat a börtönből! Ma is ő kormányoz! — Nagy Vince: Akkor hivta volna a királyi ügyészt! — folytonos zaj.) iülnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mél­tóztassék meghallgatni az előadót. Módjuk lesz a képviselő uraknak a kisebbségi véle­mény előadásánál a maguk felfogását érvé­nyesíteni. (Zaj. — Hedry Lőrinc: Megfelelően zajongani!) j&uDiiiejt István előadó: A bizottság meg­állapítása szerint, amelyet a tényekből vont le, semminemű indok nem forgott fenn a köz­lés tétele alkalmával arra, (Farkas István: Két éve feníorgott már! — Zaj.) hogy ebben az időben az országos főkapitány személyével szemben bizalmatlanságot tápláljanak. Nem volt erre semminemű ok, (Rupert Rezső: Nem jelentett neki a két év előtt vett értesülés sem­mit!) mert még a gyanú leghalványabb ár­nyéka sem merültj fel ebben az időpontban arra vonatkozóan, hogy Nádosy Imre országos főkapitánynak ehhez az ügyhöz bármily köze lett volna, még kevésbé arra, hogy abban része lett volna. (Zaj. — Nagy Vince: Csak tudott róla! — Baticz Gyula: Ártatlan frankszüzek! — Barabás Samu: Könnyű utólagosan beszélni!) De nem is foroghatott volna fenn ilyen gyanú... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy Vinca: Lilio­mot a minister-elnök kezébe! — Urbanícs Kál­mán: Az önök kezébe nem való liliom, a minis­terelnök kezébe igen! — Zaj.) Csendet kérek! Rubinek István előadó: ... Nádosy Imre országos főkapitány személyével szemben ak­kor sem, ha a minister elnök a báró Perényi levelében jelzett információt tényleg meg is hallgatta volna. E következtetés helyes és lo­gikus volta megállapítható báró Perényi Zsig­mond saját szavaiból is, aki a bizottság előtt történt meghallgatása során (Baticz Gyula: Megbízható? — Mokcsay Zoltán: Bizony meg­bízható, csak legyen nyugodt! — Reisinger Ferenc: Nádosy is? — Mokcsay Zoltán: Nem NádOiSyról beszélünk, hanem Perényiről! — Urbanics Kélmán: Nádosy eljátszotta most már a megbízhatóságra való igényét! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a közbeszólástól tartózkodni. (Reisin­ger Ferenc: Mindenesetre megbízható ...) Rei­singer Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben ma­radni. (Nagy Vince: Nehéz ezt a védőbeszédet hallgatni!) Rubinek István előadó: Amint látja a t. képviselő ur, nem nehéz,. Ha valami nehézzé teszi, épen önök azok, akik nehézzé teszik. (Zaj. — Nagy Vince: Az igazság kerülgetése na­gyon nehéz feladat! — Folytonos zrij. — Nagy Vince: Ezzel nem lehet elkenyni a frankügyet. — Zaj. — Szomjas Gusztáv közbeszól.) Elnök: Szomjas Gusztáv képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy Vince: Itt erről a bűncselekményről van szó! — Urbanics Kálmán: Ön eljátszotta a jogát, hogy egy bűncselekményről beszéljen! — Rei­singer Ferenc: Azt nem maga van hivatva megállapitani! — Nagy Vince: Kérje ugy a vád alá helyezést, mint én kértem, ne bújjon ki a felelősség alól!) Csendet kérek! (Nagy zaj. — Farkas István: Gömbös Gyula válasz­tatta meg! — Propper Sándor: Egy szangvi­nikus ember könnyelmű kijelentése!) Rubinek István előadó: Báró Perényi Zsigmond a bizottság előtt való meghallgatása alkalmával a következőket mondotta erről: »Sajnos, a ministerelnök ur engem nem fogad­hatott másnap, de találkoztam báró Prónay­val, aki nekem azt mondta, hogy a levelet át­adta és a ministerelnök ur őt bizta meg azzal, hogy szigorú utasítást adjon Nádosy Imrének az eljárásra. Én teljesen nyugodt voltam, mert meg voltam győződve, hogy az ügy el van intézve.« Ha báró Perényi Zsigmondnak ezt a nyi­latkozatát összevetjük az ügy során előadott ama nyilatkozatával, amely szerint a minis­terelnöknek levél átadása alkalmával azt üzente a ministerelnöknek báró Prónay utján, hogy Nádosy tud a dologról, tehát tessék őt utasítani, akkor e két nyilatkozat összevetése­bői tényként állapitható meg, hogy báró Peré­nyi Zsigmond sem tudhatott semmi olyan kö­rülményt, amelynél fogva Nádosy Imrével szemben a ministerelnöknek bizalmatlanságra indoka lehetett volna. (Ugy van! a jobbolda­lon.) Mert ha erre vonatkozólag a leghalvá­nyabb gyanú felmerülhetett volna, akkor nem izenhette volna a ministerelnöknek, hogy Ná­dosy már tud a dologról, tehát tessék őt utasí­tani. Az utasítás meg is történt, ugy, hogy báró Perényi Zsigmond kérte. (Esztergályos János: Csupa ártatlanság! — Zaj a szélsőbal­oldalon.) Egyébként báró Perényi Zsigmond vallo­másának további során a következőket mon­dotta: »Nem is álmodtam, hogy Nádosy Imre a bűnszövetkezetnek — hogy ugy mondjam — tagja.« Kimondom tehát: tény gyanánt álla­pitható meg, hegy báró Perényi Zsigmond az ő levelében jelzett információjában sem közöl­hetett volna oly tényeket, amelyek alapján a ministerelnök Nádosy Imre országos főkapi­tány kikapcsolásával a vele szemben való bi­zalmatlanság következtében tehetett és tett volna lépéseket. (Esztergályos János: Nem igaz az egész frankhamisítás, a zsidók és a szocialisták találták ki! — Graeffl Jenő: Majd szellemeskedhetik azután! — Baticz Gyula: De volt köztük egy országos főkapitány is! — Szijj Bálint: Meg egy csodarabbi is! — Baticz Gyula: És a Zadravetz? — Farkas István: A Zadravetz csodarabbi? — Zaj. — Elnök csen­get. — Propper Sándor: Meg egy csodapüs­pök! — Zaj jobb felől.) Elnök: Varsányi Gábor képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni! (Baticz Gyula: Második Kapisztráii János!) Csendet kérek! Rubinek István előadó: Megállapította a bizottság egyúttal azt is, hogy báró Prónay György közlése, melyet a ministerelnök úrtól kapott, és amelyet Nádosy Imrének adott át, tényleg megfelel a valóságnak. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A közlés tényleg olyan volt, mint amilyet én itt báró Prónay György vallomása alapján ismertettem. Erre vonatkozólag meghallgatta a rendőrség Nádosy Imre országos főkapitányt is, aki vallomásában a leghatározottabban megerősítette, hogy báró Prónay Györgytől tényleg azt az utasítást kapta, hogy az ügynek nézzen utána és ha van benne valami, akadá­lyozza meg. Ugyancsak ^ megerősiti Prónay ezen vallomásának valóságát és hitelességét báró Perényi Zsigmond vallomása is, aki ugy a rendőrség előtti kihallgatása során, mint pe­dig a bizottság előtti meghallgatása során ki­jelentette, hogy az utasítás átadása utáni má­sodik napon találkozott báró Prónay György­gyei és báró Prónay neki szószerint ugy adta le a Nádosy Imre számára átadott utasitást, amint az a vallomásában foglaltatik.

Next

/
Thumbnails
Contents